Godotra várva...

Samuel Beckett abszurdja se lenne képes visszaadni azt a helyzetet, ami velünk manapság errefelé történik. 

Te miben hiszel idegen? A szólásszabadság szentélyében, vagy a hazugságok mindent elsöprő hengerében? Mondd, te kiben hiszel hazánkba tévedő ismeretlen, aki egy Magyarország térképpel a kezében éppen megcsodálod töménytelen természeti kincseinket, és válladon nehezedő táskád tartalmából nálunk királyként élhetnéd életedet? Netán egy politikailag csődöt mondott vezérben, vagy az őt porig alázni készülő ellenségében? Idegen, hiszel te egyáltalán valamiben?

Tudod, hogy ki vagyok én idegen? Egy ország alábecsült állampolgáraként szólítalak, aki számodra idegen nyelven szeretné megértetni veled, hogy bár most még szépet és jót gondolsz országomról, de később mindez megváltozik: amit te itt csodának vélsz látni, az valójában az valójában a hazugságból fakad, amit szabadságnak vélsz látni, az

Volt idő idegen, amikor még a jövőből merítettük az életet. Munkával kerestük a kenyeret, és vártuk a tiszta piaci szellemet  És akkor még hittem benne idegen, az igaz szavak erejében, hogy a sokat nélkülöző emberek egyszer jóléti társadalomban részesülnek. Nem rajtuk múlott idegen.

Ha hallottál már rólunk idegen, most nem kell bemutatnom nemzetem

kicsit amatőr módon előadva

A véleményem egyértelmű : hátrébb az agarakkal !  Az van, hogy Te tényleg nem érted,hogy itt mi történik.

Nézd csak, most, oké, azt fogod mondani,hogy itt, meg ott módosítani kell ezt a média törvényt, mert itt, meg ott, így vagy úgy nem felel meg az uniós előírásoknak. A magyar hatalom a módosítást nyilvánvalóan végrehajtja. Csak éppen úgy, hogy csinál majd egy még ennél is elfogadhatatlanabb törvényt. Mondjuk kiveszi mindazon tételeket, amelyeket Te kifogásolsz, meg még azt is, hogy a hatóság határozatát bíró elé lehet vinni. Megteheti ? De meg ám ! Akkor mi még ennél is rosszabbul járunk.

Mondhatod most, hogy ááá, nemá…Kérykém, nem kéne mégse rémeket látni. Rendben, rendben, azonban kérlek, hogy hidd el a következő történetet, amely nem rémek rémes látása, rettegők béres rettegése, hanem a megtörtént rögvalóság ( azért írom ezt a szót,hogy "rögvalóság", mert mi magyarok a sima valóságot el nem hisszük ám, csak ha valaki azt mondja, hogy ez "nagyon a valóság" és erre jó kis fordulat a "rögvalóság ", gondolom érted ) :

Történt nem is olyan régen,hogy a magyar törvényhozók többségi együttese hozott egy törvényt, amely visszasétált a múltba, úgy értem rendesen, az időben visszament egyszerűen ( ilyeneket Te csak filmen látsz ), majd rendelkezett, és adóval sújtott olyan bevételeket, amelyek a keletkezésük idején nem voltak adókötelesek. Az akkoriban még rendben itthon is működő " rule of law" elvének megfelelően, az akkoriban még rendben itthon is működő alkotmánybírói testület hamarjában azt mondta, hogy ezen törvényt úgy kell tekinteni, mintha nem is lenne. Nos, ezt az esetet Te, kedves Nyugatom, nyilván jól érted, hiszen közel egy évezrede alakítgatod, okosan és igen szerencsés körülmények közepette, a keresztény szellemiség szép elvének is megfelelve, ezt a "rule of law" nevű működési mechanikát. Tehettek volna mást ennek megfelelően az akkor még a  "rule of law" elvén nyugvó alkotmányunk bírái ? Nem,bizony nem.

Csakhogy a törvényhozók együttese, ott a magyar parlament mesés házában, úgy vélekedett, hogy ez a "rule of law" elvű működés neki többé nem kell, ezért izibe meghozta ugyanazt a törvényt, úgy azonban - csak azért, hogy jelezzék büszkén mindenki felé a törvény betűjébe vésett  nagy személyes hatalmukat -, hogy most már nem csak annyira, mint a megsemmisített törvényben tette, hanem mégannyira sétált vissza a múltba, bizonyítvány evvel,hogy néki bizony az alkotmányt őrző bírák szava annyi, mint macisajtban a brummogás. ( Légyszives megkérni, kedves Nyugatom,valaki ottani disszidens magyart, hogy fordítaná le neked a "macisajt" szavam, így könnyebb lesz előző mondatomat értened.)

Nagy dolog történt evvel a magyar törvények házában, mert hiszen a többségben lévő törvényhozók kompániája a Történelem Urának képességeit bőven meghaladva magán a múlton is változtatni tudott ! Tudjuk jól, hogy Jó Istenünk, meg persze az ő Szent Fia olykor csodákkal kápráztatnak bennünket, de ezen csodák mindig a jelen idejében történnek, a múltban is így történtek, mindig akkor. Szemtanúk számolnak be erről, tehát nincsen okunk kételkedni. Olyan isteni csudáról azonban nem tudunk,amelyet a többségi törvényhozók ügyes együttese itt végbevitt : az Isten se tud a múlton változtatni. Ha tudna, bizonnyal megtenné. Arra gondolni se merek, hogy csak azért nem teszi, mert Ő is tiszteli a "rule of law" szép nyugati elvét. Hű, az milyen lenne…

No, száz szónak is egy vége, gondold át alaposan, hogy mire teszel javaslatot a magyar hatalomnak. Nem vagy éppen könnyű helyzetben, de vigasztaljon  a tudat, hogy mi se.

Tisztelettel Üdvözöl :

Kéry

Moby Dick és az EU Integráció

A napokban éles támadást indított a Magyar Nemzet, majd rövidel utána az elszámoltatási kormánybiztos bizonyos liberális filozófusok ellen. Heller Ágnes a köztévé hírműsorában semmivel se kevésbé hevesen és indulatosan utasította vissza a vádakat. Íme tehát nyílt egy újabb front a harcmezőn...

A jobboldali média téved! Nem olyan szokványosan enyhét - ahogy tette azt pár héttel ezelőtt, hanem ezúttal egészen odáig merészkedett, hogy egy

A Magyar Nemzet hasábjain a következő szöveg olvasható:

'Első olvasatban az Európai Unió bizottsága rendben lévőnek találta a magyar médiatörvényt, és csak kisebb módosításokat fog javasolni – mondta lapunknak az Európai Bizottság egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa. Orbán Viktor miniszterelnök a Bild című német bulvárlapnak adott interjújában hangot adott azon meggyőződésének, hogy a bizottság az európai normákkal összhangban lévőnek fogja minősíteni a magyar törvényt, aminek védelmében vállalja a harcot.'

A cikk folyatása itt olvasható

Felettébb érdekes ez a hirtelen jött, magát megnevezni nem kívánó munkatárs véleménye - amely a Magyar Nemzet szerint az egész EU állásfoglalását képezheti. Hát jó - ha az EU egy anonim munkatársa azt mondja, akkor itt mi teljesen feleslegesen rinyáltunk a szólásszabadság eltörléséről. A közismerten objektivitásáról híres jobboldali érdekeltségű újság szerint lassan eloszlanak azok a rémhírek, melyeket a liberális sajtó terjeszt a médiatörvénnyel kapcsolatban, és az EU alaptörvényével összeegyeztethetőnek ítéli az itthon szájkosárnak becézett médiacsomagot.

Ha ez így van, akkor nekünk végünk. Nem egy kicsit - nem csak egy hajszálnyit fog csorbulni az EU-ba vetett bizalmunk, hanem az ítélethirdetés másnapjától alapjaiban változik meg Magyarország tájékoztatási rendszere. Attól a naptól kezdve elszakadnak az eddig óvatosságból kovácsolt médialáncok, melyek kormányunkat arra ösztönözték, hogy az elnökség végéig felfüggessze e törvény bűnetési tételét, és acélzsinegét szétszaggatva nekilódulhat beváltani kormányának tett ígéretét.

Akik most a médialáncok jogosulatlanságáért kardoskodtak, azok e sorok hallatán  most tömött sorokban várakozhatnak a miniszterelnöki hivatal bejárata előtt a "megmondtam, hogy sima ügy lesz" mondattal, és ha eddig bárki is kétségbe vonat eddigi szaktudásukat, hát most megmutatták: az elnöki szék ennél sokkal többet jelent.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen itt még szó sincs semmiféle egységes EU állásfoglalásról, csupán egy magát megnevezni nem kívánó munkatárs nyilatkozott a büfében főnökei állítólagos állásfoglalásáról. Hogy ez igaz? Nem igaz, csak valamivel meg kell nyugtatni a jobboldali híveket, akik már majdnem elhitték, hogy a "ballib" sajtó teljesen leigázható.

Nekik üzenem:

Ebben az esetben többet buknak e kimondott szóval, mert ha eltűrik, hogy egysíkú legyen a tájékoztatási rendszer, később saját magukat fogják félretájékoztatni.

Jardello Zoltán, Budapest

2011

Elolvastam a  miniszterelnöki interjút, amely a Dow Jones / Wall Street Journal hasábjain jelent meg. A rendkívül kicsi állami újraelosztásért örökké rajongó szívem dobbant egy döbbenest ! Ez igen, végre egyenes és tisztán érthető szavak, semmi kamuzás : az álláskeresési (munkanélküli) támogatások átalakítása és csökkentése; a gyógyszerár támogatások csökkentése; a tömegközlekedés állami dotációjának csökkentése; annak kimondása, hogy az állami kirovó-felosztó rendszerben csak annyi nyugdíj fizethető ki,amennyi éppen befolyik - első, meg másodikra olvasatra is elképesztő elhatározások. Ha van politikus itthon, akitől gond nélkül elfogad a társadalom egy újabb politikai pálfordulást, az pont Orbán miniszterelnök úr, ráadásul erre neki már van egy pozitív tapasztalata a kilencvenes évek elejéről.

Visszatérni látszik a ráció minimuma az Orbán-kormány államháztartással kapcsolatos gondolkodásába ? Belátta a kormány, hogy a magyar állam pénzügyi mérete a hagyományos, érthető és mindenhol rendben elfogadott adókkal egészen egyszerűen nem finanszírozható ? Reméljük a legjobbakat, mert valóban, ennek józan belátása az egyetlen esély, amely előbb-utóbb elindíthatja a polgári fejlődést ebben az országban.

Nos, az MSZOSZ elnöke nem is késlekedett kommentálni a lehetséges társadalmi következményeket, ki is mondta az egyik legsúlyosabbat, az éhség lázadást. Bizony, itt a szomszédságunkban történt ilyen, amikor az ottani kormány anno, Orbán miniszterelnök úr most megfogalmazott elképzeléseit illetően nem csak elszánta magát, de meg is valósította azokat. Hogy mennyire eltalálta az MSZOSZ elnöke az éhség lázadás kifejezést, arra Kálmán Olga műsorában az őt követő Parragh László világított rá, aki nem is tétovázott, hogy megnevezze azt az országot, ahol bátor politikusok egyszer rászánták magukat hasonló, durva lépésekre : a kamarai elnök a szlovákiai drasztikus kiadás csökkentésekkel  példálózott.

A remélhetőleg tényleg kisebb állami újraelosztás irányába ható reform-csomag - amelyre nem kell sokat várni, pár hét és elénk kell álljon - hitelessége valójában azokon az intézkedéseken múlik, amelyek nem egyszerűen a kiadások lefaragását jelentik, de az ezen kiadásokkal működő állami rendszerek gyökeres átalakítását is, sőt, elsősorban inkább azt, hiszen a lefaragás, a fűnyírás átmeneti megoldás -  ha a rossz, nem hatékony működés ugyanaz marad, akkor az örökös plusz forrás igény nem tud elmúlni. A válságadónak nevezett sarcok, a magán nyugdíj megtakarítások állami besöprése is csak átmenetileg segíthetnek, világos, hogy a Költségvetési Tanács (és) elemzéseinek eltüntetésétől függetlenül, azokban a székekben,ahol kettőig államháztartási  ügyekben elszámolni képes szakértők ülnek, pontosan tudják, hogy vagy érdemben elindul lefele az állami újraelosztás GDP arányos mértéke, megalapozott és értelmes átalakítások mentén, vagy bóvli a magyar állampapír.

Szlovákiára visszatérve, érdemes nem elfelejteni, hogy amikor Dzurinda kormánya nekilátott azoknak a bizony kemény intézkedéseknek, az érintett állami rendszereket át is alakította, így azok azóta sem kérnek-követelnek mindig több és több pénzt. Ezáltal vált lehetővé, hogy  sikerült ott egy valóban kisebb - a magyarnál ezermilliárdokkal kisebb - bevételi oldalt is elérni. Ennek a rációja olyan fokon járta át a politikai elitet Szlovákiában,hogy a riasztóan sötét és buta Meciar és Fico kormányok sem mertek érdemben evvel szembe menni.

Azt kell értenünk, hogy  miniszterelnöki interjúban elhangzottak egyedül azok, amelyek okszerűen kell hozzanak végre tényleg brutális közteher csökkenést. Na, nem olyat, mint az SZJA esetében történt, hanem például azt, hogy csökkenteni lehet az ÁFA világcsúcs mértékén és persze csökkenteni lehet a magyar munkabéreket sújtó, szintén világcsúcs mértékű bérterheken, annak elsőként, halaszthatatlanul és radikális mértékben azon részét, amelyet szemfényvesztő módon "munkaadói" tehernek nevez a politika,  mintha az nem a munkavállalók terhe lenne. Ez lehet egyedül a munkahelyek számának növekedését tartósan biztosító döntés, nem pedig a tőkés piacot infantilizáló, inkább csak egy, az államon csüngő, új párt-nomenklatúra kiépítésére alkalmas Széchenyi-terv.

Szlovákiában az állami bevételek és kiadások csökkenése valósult meg. Ez alapvetően fontos. Értelmetlen és érthetetlen lenne, ha a bevételi oldal nem csökkenne, annál is inkább, mert a magyar kormánynak hihetetlen nagy mozgástere van ezen kiadáscsökkentések nélkül is, hiszen hónapok kérdése csak, és a GDP hihetetlen, 10%-át is meghaladó ingyen pénzhez jut, sokmillió magyar állampolgár nyugdíj megtakarításának besöprésével. Nincsen tehát további ok a közterhek valódi és nagyarányú csökkentésének halogatására - itt az igazi esély a söralátét méretű adóeljárásokra, itt a valódi esély a hazai kereslet szinte teljes társadalmat ( nem csak a szűk elitet  ) átfogó lassú, de határozott növelésére, és egyáltalán, egy tényleg nem az állam csecseire kényszerített nemzeti lét elérésére. A valóban szabad nemzet Európában az államtól szabad leginkább, persze pénzügyileg is, ehhez kell a kisebb állam.

A kisebb állami újraelosztás érdekében való reform "diktatúra" helyes, kívánatos és támogatható törekvés. Egyetértek Bokros Lajossal, hogy csak egyszer kell átjutnunk a reformok kritikus tömegén, és onnantól minden könnyebb lesz. Nálam kaphat is a kormány akár egy pluszt erre,  de azt azért szigorúan fenntartom, hogy a kormányt támogató tömegben sajnos látható "igény" ellenére a "diktatúra" nem törhet ki az idézőjelek közül. Még véletlenül se.

Szlovákiában nem is történt ilyen. Az állam radikális szerkezeti reformjai nem követelnek se cenzúrára alkalmas média törvényt, se a köztársasági elnök kedve szerint bármikor feloszlatható parlamentet, se állami önkényhez kötött emberi alapjogokat.  A szlovák példa ráadásul még a tanulmányutakat illetően is praktikus,mert mennyivel olcsóbb Pozsonyig utazni tapasztalatokért, mint Caracas-i retúr repjegyeket venni, sőt, szinte a teljes tolmács költség is megúszható : Pozsony teli van jó szándékú magyarokkal. Meg kell őket kérdezni, szerintem segíteni fognak.

Orbán Viktor miniszterelnökünk a soros EU-elnökség átvételekor a válságadó bevezetését José Manuel Barossonak még azzal magyarázta, hogy hazánk egy annyira szegény ország, amelynek lakóira ő már több terhet nem rakhat. Pár nappal később pedig, miután vélhetően ennek hatására, mindhárom hitelminősítő a bóvli kategória eggyel feljebb szintjére helyezte hazánkat, már a Wall Street Journalnak és a Dow Jones-nak azt nyilatkozta, hogy a munkanélküliekkel kapcsolatos nagylelkű és tartós jóléti juttatások korszakának vége van.

Majd itthon, ő és a szóvivője is egyaránt, kínos magyarázkodásba kezdtek. Szerintük a kiadásokat csökkenteni kell, de ez még nem megszorítás. Egyetértek. Lesz, aki szerintem sem fogja megérezni: A gazdagok. 

Az Új Széchenyi-terv beharangozásakor aztán már tisztult a kép. Megtudtuk, hogy az Orbán-kormány négy helyről venne el pénzt. A munkanélküli ellátások, a nyugdíjkiadások, a gyógyszerkassza, és a közösségi közlekedés területéről, de szerintük ez nem megszorítás, bármennyire is ezt szeretnék és követelnék tőlük a szocialisták. (?)

Suttogó propaganda. A végén még kiderül, hogy az ő sarukért is a szocik tehetnek…

És most hadd idézzek pár mondatot Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökétől. Az idézet nem teljes. (Mivel én sertések közé nem szeretnék keveredni, - mert ugye emlékezzetek vissza, anno Gyurcsány úr is kurvaországozott és emiatt ő is hazaáruló lett, én okulásképp, vagy nevezzetek bátran gyávának azt sem bánom, Orbán úr erre utaló mondatát, nehogy az olvasóim közül bárki engem is hazaárulással vádoljon, - jobbnak láttam, és inkább kihagytam.)

„Egy ország átszervezésére egy emberöltő alatt egyszer van lehetőség, ezt a lehetőséget meg kell ragadni. A magyar embert megöli a tétlenség, a tétlenség a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Meggyőződésem, hogy ezt a mondatot kell a középpontba állítani. Tehát dolgozni kell, egyéb versenyképességi előnyünkkel Magyarország Kínával és Brazíliával is versenyképes lehet, ha a gazdaságpolitikát, amelynek hangsúlyos eleme a Széchenyi-terv, sikeresen végigvisszük. Magyarországon nem szabad elbújni a munka elől”.

Ezek az evangélium igéi. Áldunk Téged Viktor! Elnézést kérek az olvasóimtól, hogy a stílust illetően két mondat erejéig lementem kutyába, de erre már igazán nem találok más szavakat. Ki bújik el Magyarországon a munka elől? Egyáltalán milyen beszéd ez?

Biztos, hogy vannak olyan emberek, akik munka híján és kényszerből kénytelenek beérni a segéllyel, de emiatt még egy ország miniszterelnökének nem szabadna általánosítania, és olyan törvényt hozatnia, amellyel a reá bízott nép felett élet és halál urává váljon. Belegondolt abba Orbán Viktor úr, hogy mit fog jelenteni a gyakorlatban egyes ötven éven felüli érintettek számára ez a törvény? Ezt latinul úgy nevezik, hogy genocídium, azaz népirtás.

Ezzel a törvénnyel tehát nem az a baj, ahogy azt egyesek hiszik, hogy a közmunka helyett feketemunkára ösztönzi a segélyezetteket, hanem az, hogy emberek fognak meghalni.

Tekintettel arra, hogy a kormány gyakorlatilag megfelezte az önkormányzatoknak nyújtott és közmunkára fordítható költségvetési keretet, ezáltal megfosztott sok, valójában dolgozni szándékozó, sőt akaró tetterős embert is a tisztességes (köz) munka lehetőségétől. De mi történik azzal, ha valakit az önkormányzat forráshiányra hivatkozva nem hív be közmunkát végezni, és nem tud a vállalkozóval sem 30 nap munkaviszonyt leigazolni (mert elbújt a munka elől) és elesik a segélytől? Az a törvény értelmében, korra, nemre, származásra és betegségre való tekintet nélkül a következő évben már nem kaphat semmiféle állami támogatást, tehát egészségügyi és gyógyszertámogatást sem. Feltéve, ha tudja az APEH-on keresztül beszedett közel ötezer forintos alap TB-járulékot fizetni, mert akkor egészségügyi ellátás természetesen továbbra is jár neki. De ha nem lesz miből, és valamelyik bérrel rendelkező rokona, vagy a családtagja nem szánja meg őt és nem fizet a nevében helyette, úgy onnantól kezdve az illető személy automatikusan „potyautassá” válik, a számítógépes rendszer adatbázisa azt egyből jelezni fogja az orvosnak, és a gyógyszerésznek egyaránt. Onnantól kezdve pedig a potyautas, mert nevezzük annak, már csak életmentő beavatkozásra lesz jogosult, egyéb más, orvosi, kórházi kezelésre és rehabilitációra nem. Ha tehát elmúlt a közvetlen életveszély, úgy az intenzívről a beteget nem vihetik tovább a belgyógyászatra, vagy más osztályra gyógyulni, lábadozni, hanem az orvosnak a beteget egyből haza kell küldenie. Ha egy munkaképes, ám krónikus betegtől megvonják a segélyt és potyautassá válik, neki azután már a diabétesz, vérnyomáscsökkentő, vagy szívgyógyszerét is teljes áron kell megvásárolnia. Miből fogja, ha nem lesz rá pénze, mert a kormány a segélyét megvonta tőle?

Meddig élhet úgy egy ember, ha nem tudja kezelni és szinten tartani a betegségét? Sokáig nem, az már biztos. Pár év, és jön érte a halál. És tudjátok, hogy mi ebben a pláne? Az, hogy az új médiatörvény értelmében az ilyen esetekről még csak az sem biztos, hogy tudni fogunk.

Emlékeztek arra kedves olvasóim, amikor az egykori egészségügyi miniszterünket, Horváth Ágnes-asszonyt az akkori ellenzék és fanjai a vizitdíj és a kórházi napidíj miatt gyilkosozta?  

Heller Ágnes egy hadjárat első áldozatának érezheti magát. Egy nagyon kemény hadjárat szenvedőjének, amely csak az elmúlt napokban váltott intenzívebb formára, de már is olyan nagy port kavar a közéletben, amely több évre is kihatással lehet filozófusok megítélésére.

Tavasz óta sok minden meg változott: egy kormány távozott, majd egy másik kétharmaddal a helyébe lépett, és szinte azonnal elindult az elődök kivesézése, hogy ki mennyit is lopott el abból a pénzből, amely valójában a most hatalmon lévőket illetné meg. Ezzel gyakorlatilag nincs is semmilyen probléma, hiszen az teljesen rendjén van, hogy erős kontroll alatt kell tartani az állam, netán az EU pénzéből támogatott legális, vagy félig legális pályázatokat. Hiszen ahogyan Pálinkás úr is fogalmazott: " Én sokszor elmondtam, hogy az egész magyar pályázati rendszert hazugnak tartom abban az értelemben, hogy egy pályázati dzsungel, amiben mindenki megtalálja a kiskapukat."

A Magyar Nemzet szerint "Hellerék" meg is találták ezeket a kiskapukat, és filozófia kutatások címszóval hatalmas pénzeket vettek fel jogosulatlanul az államkasszából, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A baj csak ott kezdődik, hogy ezt a lap semmivel sem tudja bizonyítani. Sem azt nem tudja bizonyítani, hogy miért volt jogosulatlan a kifizetés, sem pedig azt, hogy ezt az állítólagos elherdált közpénzt aztán ki rakta végül a nadrágzsebébe. Nagy kár érte, mert azt gondolom, hogy mi botrányszagú szalagcímre éhes olvasók igen nagy élvezettel olvastuk volna végig az erről szóló dokumentumokat, de ehelyett csak fikciókat kaptunk, valamiféle "Hellerék" szócskába összezsugorítva.

Aztán következett a Magyar Fórum, amely egészen addig merészkedett, hogy Heller Ágnest egyenesen Zuschlaghoz hasonlította. Csurka szerint az ügyben érintett filozófusok(Vajda Mihály,Heller Ágnes, Radnóti Sándor) csak azért nem lettek még bekasztlizva, mert védett személyek, akik csak a pénzlopáshoz értenek, és különben is: túl sok itt a felesleges filozófus.

A történet igen érdekes fordulatot vett, hiszen a kezdeti gyanúsítgatásból lassan bűnszövetkezetben elkövetett valamiféle sületlenség lett. Ki a volt MSZP-s bácskai svábgyerekhez hasonlítja "Helleréket", míg mások igyekeznek a lényegre szorítkozni, hogy filozófiai hozzáértés nélkül megállapítsák: mire fordították azt a hatalmas összegeket, amiket a (jobb)médiai mostanság igen gyakran emleget.

http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/01/14/07/Heller_Agnes_a_Magyar_Nemzetben_megjelent_cikkekrol_beszel.aspx

Ahogyan a fenti videó is bizonyítja, Heller Ágnes láthatóan nincs hozzászokva ahhoz, hogy az őt faggató riporter nem néz egyenesen a szemébe, hanem egyfolytában az asztalon lévő, valószínűleg az előre meghatározott kérdéseket tartalmazó papírlapot nézegeti, és közben igyekszik hozzáértőként megérteni mindazt, amihez egyébként filozófiai jártasság szükséges:

Szöllősi Györgyi(műsorvezető):"Ez a vizsgálat, vagy a feljelentés, ami született, ez nem azért született, hanem azért, hogy a pályázatok során kifizetett összegek mögött valóban létezik-e valós teljesítmény, ugye hallottuk Budai Gyulát. Ha én kimondom, hogy  450 millió Ft filozófiai kutatásra majdnem félmilliárd Ft. akkor azért tudja, hogy mit gondolnak a nézők."

A Heller sztori minden bizonnyal tovább folytatódik. Az is valószínűsíthető, hogy újabb szereplők bevonásával még mélyebbre fognak ásni annak érdekében, hogy még jobban besározzák a liberális filozófusok hírnevét, és ezáltal ismételten az keringjen a köztudatban: "a politikai vonal is bejön azért, mert a liberális ember lop, csal és hazudik. Ez van , ezt sugallta a Magyar Nemzetnek a négy napon keresztül álló kampánya."

Ez nagyon nincs összhangban az igazsággal....

Jardello Zoltán, Budapest

2011