" You have to understand, this is central Europe, where there is anti-Semitism and anti-gypsy sentiment. The government has to protect people. "

Ezt mondta Fellegi Tamás az elhíresült " we fucked it up " kiszólása előtt a The Economist munkatársának, indokolandó a kissé szerinte is szigorúra sikeredett média szabályozást. A miniszter úr arra kérte az angol újságírót, hogy értse meg, ez itt Közép-Európa, ahol antiszemitizmus van, meg cigányellenesség, és világos, hogy a kormány meg kell védje az embereket.

Előfordulhat, hogy a Fidesz a média szabályozás megismert szigorát arra (is) kívánja használni, hogy valamiképpen megvédje azokat,akik az antiszemitizmus és a cigányellenesség céltáblái, áldozatai ? A cél feltétlenül nemes és támogatható !

Nincsen azonban túl könnyű helyzetben a kormányzat, már úgy értve, hogy a magyar sajtónak melyik részét is kellene különös figyelemmel kísérnie,ha e szándékában sikert szeretne elérni. A Fideszt elkötelezetten támogató lelkes közönségben ugyanis széles körű az egyezség arról, hogy Magyarországon antiszemitizmus nincsen és nem volt, az a rendszerváltást követően is csak azért lett, mert pont a sajtószabadságot kihasználva, a magyar zsidóság, a baloldal és a liberálisok - az ő lakájmédiájuk segítségével - ezt egészen egyszerűen kitalálta. Ugyanez a helyzet a cigányellenességgel is : az sem létezik, az egész a jogvédők kreálmánya.

Mire tud jutni a kormány és az ő média hatósága az antiszemitizmus és a cigányellenesség ellen ? Nem tudom. Mint ahogyan azt sem tudom,hogy ezt a hatalom és az ő média hatósága hogyan fogja majd csinálni. Magam nem a média szabályozást választottam volna egyébként e tiszteletre méltó harcban,hanem sokkal inkább például a jövedelemadó törvényt, és pont nem a társadalom felső két tizedének adtam volna félezer milliárdot, hanem az alatta lévő nyolcnak, én ugyanis azt gondolom, hogy az egzisztenciálisan erősödő alsó és közép rétegek jelenthetnék az igazi megoldást, nem pedig az, hogy a felső elit még felsőbb legyen.

Elképzelhető persze, hogy a hatalom hatósága az erősödni látszó új magyar jogállamiság Kerényi Imre által megfogalmazott alaptétele szerint jár majd el : " Azért kedvemre való ez a vadonatúj médiarendszer, mert én egy olyan országban szeretnék élni, ahol mindenkit mindig ellenőriznek. ”

Nyugdíj, sej, haj!

Ebben Fellegi miniszter úrnak igaza van. Ez bezony merőben egy "fucked" cucc volt, a média szabályozás, ahogyan előállt, egy darab elk..ás. ( Kissé féltem is Fellegi Tamást, hogy hétfőn nem landol-e a keresztény ifjak feljelentése Szalai Annamária asztalán, mert a magyar kormány minisztere, állami fogadáson, külföldi újságírónak - Tokaji ide vagy oda - tán mégse kéne, hogy ocsmányul beszéljen. Mindenesetre azt tudjuk,hogy Fellegi úr jól beszél angolul, itt ez sem kis dolog.)

A miniszter úr azonban szerintem valódi alapkérdésben nyilvánult meg : a kommunikáció - mint tudjuk - tömegdemokráciákban és különösen az internet korában, el sem választható magától a politikai cselekvéstől, így akár egy törvénytől se. Nincsen tehát az a helyzet, amelyet a miniszter úr jótékonyan föltételez, hogy ugyanis a médiatörvény jó - az arról szóló kommunikáció pedig el van ba..va. (Legyünk persze kellően megengedőek Fellegi Tamást illetően,elvégre ő eddig nem volt csinálója a kormányzati elitek kommunikációs erőterének.) Így működhetett talán a politika sok-sok évtizeddel ezelőtt bárhol a világon, de hogy a XXI. században nem képes így működni, az biztos. Magyarországon meg valami különös és kissé már pikáns okból aztán végképp nem.

Nem lehetséges tehát külön választani a kormányzati döntést, eseményt, a törvényhozói aktust stb., és az ezekről szóló politikai kommunikációt, azok minden esetben egyben értékelhetőek és értékelendőek.

A Fidesz hatalomra jutásának és hatalom gyakorlásának egyébként is központi eleme a kormányzati aktusok politikai kommunikációja, és ebben a körben nagyon nem szabad elmulasztanunk felhívni a figyelmet arra, amit a Fidesz az elmúlt nyolc évben, mint parlamenti ellenzék csinált. A kormányzás politikai kommunikációjáról szóló napi feladatok megoldásában a Fidesz az elmúlt nyolc évben olyan művészi szintre ért, amelyre alig találunk példát.

Ezen kommunikációs színvonal tette lehetővé, hogy most olyan kérdésekben is politikai és talán más számonkérésekre is sor tud kerülni, mint például az állami eladósodás (egyszer talán az önkormányzati eladósodás), amely folyamathoz szükséges parlamenti döntések  esetében a Fidesz az elmúlt években egyszer sem mulasztotta el támogatni az akkor kormányzó pártokat, sőt, ő maga is noszogatott rendesen, elég csak a 14.havi nyugdíj ügyére gondolni. Félreértés ne essék, valóban nem a Fidesz kormányzott, ő hiába akarta rettentő erővel a 13. havi nyugdíj után a 14. havit is - amely nyilván további eladósodáshoz vezetett volna - mégsem ő kormányzott. Számára a 14.havi nyugdíj ötlete nem mint kormányzati vagy nemzeti felelősség merült fel, hanem mint a modern tömegdemokráciák politikai kommunikációs föladata.

Az MSZP is, tulajdonképpen egy ügyes kommunikációval győzte le a Fideszt a 2006-os választásokon, akkor az államháztartási adatokat illetően vitt ügyes és hatékony politikai kommunikációt a Fidesz ellenfele, ügyesebbet és hatékonyabbat, mint a Fidesz akkori kommunikációja volt. Hasonlóan ügyes kommunikációs lépés volt, hogy a választások után az új parlament szinte azonnal "visszatette" a gyurcsányi idők szintjére a pótköltségvetés készítés minimum kötelező esetét - ez a kommunikációs döntés is az államháztartási adatokat érinti. Nagyon hatékony és ügyes lépés volt.

A Fidesz által eddig hibátlanul folytatott kommunikáció tette lehetővé azt is, hogy a magyar miniszterelnök gond nélkül hivatkozhasson azon megszorító intézkedések komoly makrogazdasági eredményeire, amelyeket viszont a pártja véletlenül se szavazott meg. A hibátlanul folytatott tömegkommunikáció tette a kormányzó erő számára lehetővé, hogy belföldön súlyosan elutasítandónak állítsa be a megszorító Bajnai-kormányt, külföldön pedig nemzeti eredményként hivatkozhasson ugyanezen kormányzat döntéseire.

Én tehát nem nagyon örülök,ha annak a pártnak a miniszterétől hallom,hogy "fucked" a kommunikáció, amely pártot a kommunikációja - és nem például az állami szerkezeti  reformokkal kapcsolatos programja, azt ugyanis még ma sem ismerjük - emelte az autokratikus,szinte teljhatalom közelébe.

Ha nincsen szerkezeti reformprogram, akkor nincsen. Ne feledjük azonban,hogy nem létező programban hibák sem lehetnek, ennek megfelelően a magyar politikai elitek kommunikációja erről nyugodt lélekkel állíthatja, hogy a  reformprogram hibamentes. This is a fucked OK communication in this country. De mi van,ha ez egyszer elromlik ?

Így is lehetne ábrázolni:

– Ha az EU jogi értékelése azt mondja, a magyar médiahatóság jogköre koncentráltabb, mint az EU többi tagállamában, "akkor természetesen azt mi meg fogjuk fontolni, és változásokat eszközölünk. De biztos, hogy ilyet nem fognak mondani, mert tényszerűen nem ez a helyzet – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Közölte: fontosnak tartja, hogy a Barrosóval folytatott megbeszélésen világossá tudta tenni, hogy Magyarország nem tud elfogadni  olyan gondolkodásmódot, amely az országgal szemben azért fogalmaz meg bármilyenfajta kételyt a demokratikus elkötelezettséget illetően, mert itt még csak húsz éve van demokrácia, máshol pedig 200 éve. – Ez a diszkrimináció alapja volna – jelentette ki.

A miniszterelnök úgy fogalmazott: nem kívánnak harci kérdést csinálni a médiából, az számukra nem presztízskérdés, szkander vagy erőpróba. Számukra ugyanis minden törvény Magyarországon - legyen gazdasági vagy médiatörvény a józan paraszti ész és ésszerű érvek kérdése. Ha ezek kikövetelik, hogy változtassanak, akkor változtatnak, de ezek hiányában sem kampány, sem nyomás hatására semmilyen változást nem fognak eszközölni - közölte.

A teljes cikk itt olvasható

Úgy tűnik, hogy a magyar hatalom késznek mutatkozik módosítani a médiára vonatkozó törvény szabályain, ha azt az Európai Unió kéri. Ez így nagyjából rendben van, persze csak nagyjából van rendben, hiszen indokolt lenne feltenni a kérdést, hogy a hatalom néhány valódi ura,  akik pont húsz éve működnek törvényhozói munkakörben, hogyan nem tudják, hogy egy olyan alapjogi kérdésben, mint a sajtószabadság, miféle törvényeket nem lehetséges Európában elfogadni.

Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy ezzel a leginkább vállrándításos, " akkor majd módosítjuk " tétellel mire lehetséges jutni,ha pl.a 3000 milliárdos magánnyugdíj vagyon vonatkozásában kerekedik - esetleg sok év múlva - egy uniós,mondjuk bírói, elmarasztaló döntés, de ne rohanjunk ennyire előre, annak el sem képzelhető drámai következményeivel egyébként sem ez a kormány lesz kénytelen szembesülni. A dráma persze előbb is elénk állhat, ha a magyar alkotmánybírók lesznek olyan bátrak, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítsák a törvényt, esetleg egyéb új törvényekkel együtt. Meglátjuk.

Már január van azonban, mindjárt február meg március, és hipp és hopp, a magyar parlament pont úgy,mint ezt a média törvényt, simán megszavazza majd az új alkotmányt is, a köztársasági elnök úr pedig pont úgy írja alá,mint minden felkészült és rendes motoros -  motorikus reflexekkel. Valaki meg csak szól majd, hogy juhhé !, van új alkotmányunk.

Előre sejthető, hogy miféle nemzetközi visszhangja lesz az új alkotmánynak. A megismert szöveg, amelyről most igen nagy a csönd, okkal gondolható tehát, hogy az  maga a végső szöveg is ( Mit lehet még kitalálni ennyire rövid idő alatt ?), szóval a megismert szöveg miatt várható, hogy Brüsszel mellett egy másik nyugati nagyváros, New York neve is igen gyakran kerül majd elő. Ott található az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely szervezetnek van egy,azt lehet mondani, igen széles körben elfogadott emberi jogi alapokmánya.

Abban bízhatunk, hogy a magyar hatalom fordítói ügyesen megpróbálják majd az alkotmány 8.pontját valahogyan kihagyni a lefordított szövegből. Róna Péter,a Magyar Nemzeti Bank frissen megválasztott felügyelő bizottsági tagja erről a minap egy tévébeszélgetésben úgy fogalmazott, hogy valamikor az 1700-as évek elején még el lehetett volna adni az ötletet, hogy emberi alapjogok a politikai hatalom által önkényesen megállapítható kötelezettségek teljesítése esetében legyenek csak érvényesek. De ma ?

Leírandó az ország jelen politikai-hatalmi berendezkedését, Kornai János friss írásában a demokrácia helyett az autokrácia szót használta. Kíváncsi vagyok,hogy az autokrácia helyett miféle szó jut majd eszébe,ha hatályba lép az új alkotmány. Vagy bármi eszébe juthat, tudni sem fogunk róla, mert egy szerkesztő csendben és udvariasan azt mondja neki : "Professzor úr, ez nem tud lemenni. " ?

Aztán lehet írni a fióknak ? Mint azt Bibó (is) tette a kommunista párt hatalomra jutását követően egészen haláláig ?  A nyolcvanas évek elején Svájcban és a szabad Németországban mégis került kiadója Bibó István műveinek. Kornai vagy mások írásaival talán nem kell majd addig menni, nyugatnak megteszi egy kolozsvári vagy pozsonyi könyvkiadó is. Aztán valamikor a messzi jövőben, Kornai mostani véleményeiről egy fiatal olvasó pont úgy fog  elcsodálkozni, mint azt most Bibó gondolatairól teheti bárki, ha tőle Horthy Miklós rendőr-államáról, vagy a kommunista párt proletár diktatúrájának államáról olvasna. " Jé, mennyire tökre olyan volt ! "

Néztem a minap azt az ország-imázs videót, teli nagy magyar nevekkel. Aznap este Bibót lapozgattam :  " ….a legtöbb közép- és kelet-európai nép nemzeti eszmevilága a sorozatos történeti katasztrófák és zsákutcák hatására mindjobban összeszűkült, és súlyos közösségi hisztériákba bonyolódott. Így azután nemzeti materializmusuk is a legnagyobb mértékben értékpusztítónak bizonyult. A nemzeti élet minden megnyilvánulása a legádázabb nemzeti célszerűség alá rendelődött, s mind reális, mind képzelt teljesítményük – a Nobel-díjtól kezdve az olimpiai rekordokig – elvesztette spontán, öncélú jellegét, és belekerült a nemzeti öndokumentáció szolgálatába. "

Török Gábor egy Karácsony előtti posztjában szép szavakkal arra figyelmeztette a parlamenti többség képviselőit, hogy az ünnepek alatt akadhat idő átgondolni, milyen törvényekhez is nyomkodják az igen gombot. Sohasem késő átgondolni az ilyet.

Nehéz szavakat találni arra az esetre, ha hazánk miniszterelnökét ördögként ábrázolják egy külföldi sajtó hasábjain. De arra még inkább nehéz szavakat találni, ha az ott közölt kép nem a modern technika szüleménye, hanem a remekre szabott portré valóban félreérthető vonásokat varázsol vezetőnk arcára.

Az ilyen felvételekből születnek a legjobb cikkek, bemutatva az éppen lencsevégre kapott személy azon vonásait, melyek jól tükrözik mondandójának fontosságát. Hiszen minden fontos az életben: egy tál étel, vagy az esti film a tévében, de még az is igen fontos információkat tartalmaz, hogy megértessük közönségünkkel: ide kemény kezű vezető személye szükséges.

A Hír TV nem ott követte el a hibát, hogy kétségbe vonta egy tekintélyes hetilap spontán készült fotóját, hanem azzal vétett igazán, hogy ennek még hatalmas feneket is kerített, és saját helyreigazítási múltjának fittyet hányva kielemezte a felvétel valódiságát.

Lássuk elsőként a képet:

Fotó: Economist

Nem éppen barátságos ábrázat, de hát a természet az ilyen: amire nagy hangsúlyt fektetünk, annak bizony nyoma is marad. Talán nem túlzás azt állítani, ezért a felvételért valószínűleg tömött sorokban állhattak a hírportálok, hogy elsőként közölhessék oldalukon a vezető eltorzult arcvonását, némi frappáns aláírással megfűszerezve. Az Economist ezt egy laza "Orbán eljön érted" szöveggel tette még élvezetesebbé, amit a magyar hírcsatorna már nem tudott kellőképpen torelálni, és komoly vizsgálat alá vonta a fényképet. A baj ott kezdődik, hogy állításukkal ellentétben a felvételt az Economist nem manipulálta(csupán átméretezték a megfelelő közléshez), és a hetilap közlése szerint erre fel is hívták a csatorna figyelmét, aki nem törődve ezzel a jelentéktelen aprósággal részletesen ismertette, hogy valójában miképpen torzították el az amúgy ártatlan felvételt.

Pedig milyen egyszerűen meg lehetett volna oldani ezt a jelentéktelen problémát, amelyen minden valószínűség szerint még maga Orbán Viktor is csak mosolyogni tudott. Mindenféle szakértők vélemény, és kitalált állítások helyett csak az eredeti felvételt kellett volna megvizsgálni, és most a világsajtó nem a Hír Tv szakértelmével lenne elfoglalva.

Igazán kár érte....

Jardello Zoltán, Budapest

2011

" Meg fogom vitatni ezt a kérdést a miniszterelnök úrral, és nem fogok előrehozott ítéletekbe bocsátkozni. Kapcsolatban állunk a magyar kormánnyal, október óta vannak kapcsolat felvételek az adók ügyében is. Ezek nagyon érzékeny és nagyon összetett kérdések, amelyek jogi megközelítést igényelnek. A médiát illetően világos, hogy a sajtó szabadsága az Unió szent alapköve, csakúgy,mint a közös piac. Mindenesetre kerülni kell a prejudikációt. Az Unióban minden tagállam elfogadja és magáénak tekinti a demokráciát és a jog uralmát.

Megfogalmaztunk bizonyos aggályokat, amelyeket a magyar kormánynak tisztáznia kell, és amelyeket el kell oszlatni. A téma napirenden lesz az Orbán miniszterelnök úrral folytatandó megbeszélésen.

Tisztán kell látni,hogy nem folyik hivatalos eljárás Magyarország ellen, mindezen kérdések nagyon komoly politikai és jogi ügyek,amelyek különös pontosságot követelnek. A prejudikációnak nincsen helye. "

A kép és hanganyag teljes egészében megtekinthető az ellenszek.hu demokritikus internetes folyóirat oldalán. Klikk ide

Kéry Ádám, Budapest

2011

Alakul ez, kérem!

Az ember már meg sem lepődik azon, hogy a külföldi sajtó kiemelt figyelemmel követi kis hazánk médiavilágát, vajon melyik "balib" sajtó akad elsőként a horogra, ki nem tud kellőképpen megfelelni az újonnan életbe lépet tájékoztatási feltételeknek. Hiszen a tájékoztatás szabad, csak a módját eddig túlságosan szabadon értelmezték - mondják ezt a jelenlegi kormány berkeiben arra a kérdésre, hogy miért kell olyan törvényt megalkotni, melyet megszületésének pillanatában szinte azonnal éles kritika fogadott. Ha körbenézünk a sokak, köztük Orbán Viktor miniszterelnök által is emlegetett európai médiatörvények között, hát nem igen találunk olyat, melyet kizárólag egyetlen kormányzó párt totális uralma alá vont volna. A testületi és hatósági felépítés messze nem hasonlítható össze a magyar médiafellegvárral.

Ahogyan szabad véleményt formálni egy fejlett nyugati demokráciában, úgy az is szabadon megtehető, hogy ellene tiltakozási kampányokat szervezzenek az ország, sőt a világ számos pontjain. Valljuk be őszintén magunknak, ez már sokkal többről szól, mint egyszerű rendberakásról, netán padlásról kiszórt régiségekről. Itt már komoly küzdelem folyik azért, hogy a köztudat is állam hatáskörébe kerüljön. Akik még éreznek magukban annyi becsületet, hogy egy kicsinyke hang, netán egy elsötétült felület erejéig megemlítsék nemtetszésüket egy homályosan kivehető rendszer ellen, azoknak semmiképpen sem kell szégyenkezniük, mert számukra az új médiatörvény elveszi a szabad véleményformálás lehetőségét.

Sűrű köd ereszkedett kicsinyke hazánk médiavilágára, amiben sem én, sem sokan mások nem látják azokat a feltételeket, melyek mentén haladva mindenféle szankciók és büntetések nélkül lehetne tájékoztatni a valós helyzetre kíváncsi embereket. Tájékoztatni a hibás döntésekről, és azokról az intézkedési szándékokról, melyeket megfelelő társadalmi összehangolás esetén talán mi is képesek lennénk a közeljövőben elfogadni.

www.piratebay.org

A sűrű ködben egy kalózhajó figyelmeztet bennünket. A baj ott kezdődik, hogy már neki sem tetszik a nálunk kialakult helyzet.