Nyugdíj, sej, haj!
Nyugdíj, sej, haj!
Közgazdászok, okos tónik, nyugdíjvédelmi gabriellák, kíméljetek! Ez nem szakmai értekezés!
Gubanc van nyugdíj ügyben! Mind a magán, mind az állami csak eléréskor fizet! Nomármost. Akad, aki a véletlenek szerencsétlen összejátszása okán nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. Ebben az esetben az addig összegyűjtött pénz, sutty, eltűnik a nagy semmibe. Persze, azért felhasználják. Valahol, valakik. Ez, ugyebár, egyéni szociális probléma. Mindig is így volt, ezután is így lesz. Tetszett volna megérni a nyugdíj korhatárt.
Csakhogy, az állami nyugdíjadat a munkáltatód által befizetett nyugdíjjárulékok képezik, az pedig annyi, amennyi, slussz, passz, mivel az állami nyugdíjrendszer nem képes biztos hozamot garantálni – elvégre csak nem tőzsdézik el a befizetett pénzeket!
De, ha nincs állásod, akkor miből fizetnek utánad nyugdíjjárulékot? Ha kizsigerelnek, majd utcára tesznek, ugyan még nincs elég éved a minimális nyugdíjhoz sem (20 év kellene, de nincs, basszák meg, és nem miattad, hanem, mert nem jelentettek be), de korod miatt – mert bizony, már ötven vagy – esélyed sincs elhelyezkedni, mi a fenét fogsz kezdeni? Az állami biza, nem fizet, nem kell megpusztulnod, ugyanúgy eltűnik az eddig befizetett járulék. De még a közösbe önként és dalolva bevitt 12 évi öngondoskodásod is, mert az üres duma, hogy egyéni számlán tartják nyilván. Se adatbázisuk, se szoftverük nincs hozzá.
Mert ugye, az a 75%, ami a zsarolás alapja, csakis a munkáltatói befizetésekből jön össze. De mi van azokkal a megbetegedett, megrokkant, kiszipolyozott emberekkel, akik ötven éves koruk után már nem kapnak munkát? Miért is kapnának? Már selejtek, max. szociális segélyt kapnak – az egy másik kassza – aztán szép csendben, panasz nélkül meghalnak, és a pénz meg a központi kasszában marad.
Akár lehetne ez egy központi elképzelés is. Miért ne? Egy olyan kormánytól, aminek prominensei azt hangoztatják, hogy a nyugdíjasok felélik az ifjúság jövőjét, minden kitelik. Nem is olyan nagyon összeesküvés elmélet ez.
Ügyes, mondaná Kohn bácsi.