A Népszabadság kálváriája kapcsán sok írástudó ember értekezik arról manapság, hogy a lap megszüntetésével megszűnik-e Magyarországon a sajtószabadság. Kedves hölgyeim és uraim! Ki kell, hogy ábrándítsam Önöket! Lesz mit olvasniuk ezután is, tehát a sajtószabadság egyáltalán nem szűnik meg, csak átalakul. Vagy, ha a magyarázatom így Önöknek jobban hangzik, új formát és tartalmat ölt. Mindez pedig cinizmus ide,vagy oda, de a kényszer szüleménye.
Mint azt már anno Kádár elvtárs is megmondta, olyan rendszert csinálni nem lehet, amelyik mindenkinek tetszik. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig, akiről illik tudni, hogy a szocializmus emlőin cseperedett s vált államférfiúvá, jól tudja ezt. Vélhetően ki is adta a parancsot a Népszabadság egyik új tulajdonosának, Mészáros Lőrincnek, s a főnök-miniszterelnök a lap utolsó példányszámának tartalmán elmélázva talán még a döbbenetét sem titkolva ecsetelhette neki az arculatváltás szükségességét, illetve annak számukra való létfontosságát. A Népszabadság ugyanis, valljuk be derekasan, nagyon messzire hajította el azt a bizonyos sulykot. Nem hazudott, hanem ellenkezőleg, alaposan lehúzta róluk a keresztvizet. Megírta többek között, hogy az egykori luxus limuzinokat ellenző arrogáns parasztgyerek most igenis urizált. Márpedig ekkora disznóságokat kimagyarázni még Bödőcs Tibor dumagép sem lenne képes, de hát mentségére szóljon, ő ugyebár nem is kormányszóvivő.
„Tetszettek volna forradalmat csinálni” - mondta anno Antall József néhai miniszterelnökünk. Ezt a példaként felhozott bölcseletet pedig nem a Kossuth téri tüntetőknek mondom, hanem mindazoknak, akik most a lap bezárása miatt keseregnek. Az előfizetőknek, akik tetszettek volna ne egy példányra előfizetni, hanem többre. A vezetőségnek, akik menedzselhették volna jobban a Népszabadságot, mint ahogy azt eddig tették. Igen, mert nekem szent meggyőződésem, hogy szendvicsemberek kelletek volna, sok-sok szendvicsember, népszerűsítve a Mediaworks Zrt-t. Például közmunkás szendvicsemberek, akik járva a városok utcáit és tereit, szükség esetén s parancsra, akár még az ellenzéki plakátokat is letépkedhettek volna, megdolgozva azért az 52 ezer forintos éhbérükért, amit Orbán Viktortól kapnak. A Népszabadság újságírói pedig egytől-egyig szintén bűnösek, nehogy ennek még börtön legyen a vége! Virágnyelven, de utaltak rá ugye, hogy a Simicska haver médiájának árulása miatt, aki mostanság a Jobbikot nyomja ezerrel, majd a Népszabadság lesz a kormány új szócsöve. Tessék mondani, miért nem tartották magukat az eredeti, fű alatt hozott megállapodáshoz? Miért nem tetszettek a Fidesz-kormány szócsövei lenni, és ahogy azt anno a Kerényi úr is javallotta, meglátni csak a jót tessék , s ne a rosszat, az urizálást megírni? Hogy lehet olyasmit címlapon lehozni, hogy „Orbánt nem zavarja a helikopterezés”, meg hogy „Matolcsy már hat éve utazott Vajda Zitáért”? Rávilágítottak a disznóságokra, a tényfeltáró újságírás csúcsait döngették, s lám, bekövetkezett, ami ilyenkor törvényszerű: „mondj igazat, és betörik a fejed”!
A jó hazugság titka, ha egy csipetnyi igazságot is csempészel a sorok közé. A Népszabadságnak 5 milliárdos vesztesége van, s ez a tény kapóra jött kimagyarázni a történteket. Hogy mi az igazság azt eddig még egy napilap sem írta meg konkrétan, csak utaltak rá, hogy Mészáros Lőrinc közös céget alapított Liszkay Gáborral, a szintén veszteséges Magyar Idők alapítójával és kiadójával. Ők vásárolják meg a Mediaworks média-portfólióját, beleértve a megyei napilapokat tömörítő Pannon Lapok Társaságát. Akié a média, azé a hatalom.
Köztudott tény, hogy a média a legjobb eszköz a nép fanatizálására, s a magyar emberek zöme erre sajnos különösen fogékonynak bizonyul.
Puccs? Ugyan már! Itt kérem minden tervszerűen, a forgatókönyvben megírtak szerint folyik.
Reménykedjünk, hogy a Népszabadság sajtóvisszhangjának hatására Orbán Viktor is tűrni fogja a kritikát, s uralma alatt nem lesz olyan rendszer hazánkban, mint amilyen Putyin Oroszországa, vagy Erdogan Törökországa…
