Egy élvezetes műsor címe, amit Vitrai Tamásnak köszönhettünk. Most van egy másik nem annyira élvezetes, a címe: csak állok, és mesélek. Előadója Orbán Viktor, és évértékelőnek mondja. Vitrai Tamás történetei a valóságban gyökeredztek, Orbáné valami, csak általa érzékelt valóságban. Orvosilag az ilyesmit téveszmének hívják.

Mert hát, miről is van szó? Orbán a Várbazárban, gondosan megválogatott VIP hívei (semmit nem bíz a véletlenre) előtt agymenést tartott. Sok köze nem volt a valósághoz, de vendégei cuppogva bekajálták.

Lássuk, miről is delirált a mindent tudó (egyenlőre még nem mindenható is, de keményen dolgozik rajta).

– kellő szerénységgel valljuk be: ez a 8 év jól sikerült.

Ezzel két gond is van: a) Orbán életében még nem volt szerény, b) az évértékelők általában az elmúlt egy évről szólnak. Persze, Orbánnak egy év, az smafu, azon nincs mit értékelni.

– áremelkedések megfékezésében sem számítottunk ilyen eredményre

Ha esetleg részletezte volna, nagyobb hitele lett volna mondandójának. Mert hát, úgy en bloc, minden drágult az elmúlt egy év során.

– bármerre nézünk, toronydarukat látunk

Kétségtelen. Persze, nem mind1, milyen építkezéseken is állonganak. Mert valahogy vagy túlárazott állami építkezéseken, vagy csókos vállalkozások építkezésein. Szociális bérlakás építkezések környékén nem annyira, pedig arra nagyobb szükség lenne, mint egy újabb kihasználatlan irodaházéra.

– a felsőoktatásban tanuló romák száma megduplázódott. Megemelhetjük a kalapunkat Balog Zoltán előtt

Aha. Tehát most már kettő helyett négyen vannak. Ehhez Balog páternek semmi köze. Biztosan elfelejtette megszűrni a szegregáció ellenére bejutottakat.

– megduplázódott a színházba, moziba, múzeumba járók száma, kultúrnemzet maradtunk

Megint ezek a fránya számok. Miért pont duplázódott? Honnan tudják? Számolja valaki a mozijegyeket? Mitől kultúra egy multiplex? Ami pedig a kultúrnemzetet illeti: rövid időszak kivételével soh’se voltunk azok. Persze, ha Tormay Cecil, Vass Albert és mások újraéledését nézzük, akkor biztosan. Nomeg, a Szőcs és Fekete féle új kultúrnormát, azokkal az egymásra taposó lábakkal és kivirágzott pitypangokkal…

– ez a 8 év nem csak vállalható, de büszkék is lehetünk rá. Soha rosszabb nyolc évünk ne legyen

Ebben igaza van. El kell vinni a balhét,  biza, vállalni kell, legalább a betyárbecsület miatt. A fene megette, ha rosszabb 8 évünk lesz!

– Magyarország kezd hasonlítani egy dolgos, tisztességes országra

Kezd, de kurvára nem sikerül neki az erőlködés! Különösen a tisztesség terén!

– Magyarország felértékelődött: befolyásunk, ismertségünk nagyobb, mint az ország gazdasági súlya indokolná

Ez igaz. Az ismertséggel azonban nem igazán van mit dicsekednünk, mert hát, nem a pozitív tartományban van. A befolyás, mint olyan, téveszme: keveri a Vezér a megtűrtséggel. A gazdasági súly pedig leginkább a súlytalan megfelelője.

– megszűnt a politikai korrektség, süllyesztőbe került az euróblabla, Budapesten a világos beszéd a divat

Attól tartok, Orbán nem ismeri a korrektség fogalmát, a politikai korrektségét meg pláne. Mikor volt utoljára Orbán politikailag korrekt? Mert hát, ha Brüsszelben felvállalná magát, még csak-csak. Igaz, Budapesten a világos beszéd a divat: mindenkinek kuss! Az euro pedig egy pénznem, és nem jelző.

– ma az országban nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van

Bocsika, de ennyire még Orbán se lehet hülye! Mégis, a nép – mert hát, elvben az ő akaratukról van szó – mire váltaná lesz az ellenzéket? Mire hármat számolok?

– mi azok vagyunk, akik szerint Európa utolsó reménysége a kereszténység

Ez most komoly? Veszne Európa kereszténysége? Mi által? Hol? Felejtve a „csuhások, térdre” ?

– jönnek az afrikaiak; a kultúránk, a nemzeteink megszűnnek létezni, a nyugat elesik

Egyáltalán, van elképzelése ennek az elmeroggyantnak, hogy mennyi idő alatt alakul ki egy kultúra, és szűnik meg létezni egy nemzet? Habár, az ő kultúráját elég gyorsan el lehet tüntetni…

– a veszély ma nyugat felől érkezik: brüsszeli, berlini, párizsi politikusok részéről

Valóban, de Orbán politikáját, személyét illetően. Hiába, az ottaniak más kultúrában nőttek fel.

– Soros György még mindig nem adta fel, ezért harcolnunk kell.

Mármint, kiknek? Az agymosott birkái, a csekély értelmű, propagandaszöveget beszopó, tanulatlan póroknak, mégis, milyen eszközük van a fingjuk sincs, ki ellen harcolni? Leszokhatna már a többes számról. Habár, ha nem fejedelmi többesként használja, hanem szarvasmarha kategóriában…

N+1-edszer a határon túliak szavazásáról.

Lássuk először a hasznát – mármint, Fidesz szempontból. A diaszpóra szavazatai – jobbadára USA, Ausztrália, Kanada – otthonról hozott alapon, bár eleve jobboldalra dőlnek, semmit nem érnek, de a lelküket biztosan melengeti az az érzés, hogy jól kibasztak a komcsikkal!

A Kárpát-medencei nemzettestvérek már más kérdés.  Aki kérte, megkapta a magyar állampolgárságot. Ausztriai magyarok nem számítanak. Ráadásul kettős állampolgárság náluk – hiába állította a magyar hatóság, hogy Váradi András gyilkosa – igen, az! – kettős magyar-osztrák állampolgár volt, olyan de jure nem létezik!

Szlovéniából sem lehet számot tevő szavazatra számítani. Horvátország érdektelen. Hanem Szerbia, na, az ám a szavazóbázis! Különösen a vajdasági magyarok, akiknek még stadiont, focicsapatot is vásároltak Orbánék! Mondjuk, ezzel együtt többségében leszarják a Vezért. Van nekik elég bajuk a túléléssel, amin fideszék nem igazán tudnak segíteni.  Hogy’ is van azokkal a fiúkkal, akik börtönbe kerültek, mert magyarul beszéltek?

Szlovákiában rövidre zárták a kérdést: ha magyar vagy, nem vagy szlovák. Ilyen egyszerű. Ergo, kizárattál a szlovák társadalomból. Ha jól emlékszem, utoljára egy töpörödött öregasszonyt hordoztak körbe, hogy 90 évesen megpályázta a magyar állampolgárságot. Ugyan, mit nyert vele?

Hanem, a nagy falat Erdély, és az ott élő magyar nemzettestvérek. Akik státuszuk szerint magyarul beszélő román állampolgárok.  Kérdés: mijafasz terelte őket a Fidesz aklába? Rendben, megkapták a magyar állampolgárságot, ami azonban, ne tévedjünk, nem családi álom volt Trianon óta, hanem a dobbantódeszka. Birtokában gyorsvonati sebességgel átrohantak az őshazán nyugatra, mert ott vélték megtalálni a boldogulásukat. Miért is maradtak volna Orbanisztánban? Itt, biza, csak másodrangú állampolgárok lehettek. No, nem a kormány, hanem a köz szemében. Jó az nekik?

Tehát: mit kaptak cserébe? Alamizsnát. Egyházi pénzeket - de azt is szelektálva. Az unitárius egyház hívei pl. - ami Erdély lakosságának 1%a - egy fillért se. Sportcsarnokot,kórházat, semmit nem érő egyetemi támogatást is osztottak. Saját szememmel láttam, hogy valaki facebook profiljában  a Babes-Bolyai olyan szakán végzett, ami nem is létezett!

A lényeg: nem értem a miértjüket. Mit hoz nekik, ha a Fdeszre szavaznak? Lófaszt se. Olcsóbb lesz a kenyér? Talán a medvetalp? Esetleg a Igazi Csíki Sör?  Amit szponzorilag átküldenek, azt, biza, az RMDSZ– ami már a romániai választásokon is kompromittálódott – kasszájába kerül. Persze, lehet, hogy Csíkszereda jégkorong csapata jól jár, hiszen a magyar bajnokságban játszik. De csak addig, míg nem veszélyezteti a Székesfehérvár első helyét.

Amúgy Kelemen Hunor szerint felesleges az MSZP és a PM vezetőinek Erdélyben kampányolniuk, mert az erdélyi magyarok tudják, kire szavaznak. Ugyan, honnan is? Minden esetre ez legalább tiszta beszéd.

Tehát: cui prodest?

Horthy Istvánné, gróf marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella születésnapja:

január 14.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós születésnapja:

június 18.

A két dátum közötti öt hónapban nincs megfelelőbb nap a saját állítása szerint, meggyőződéses antiszemita kormányzó és menye tiszteletére tartott szentmisére, mint a Nemzetközi Holokauszt Emléknap - január 27. A plébániahivatal szerint: "A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés."

Belátom, hogy ha már nem a pontos évfordulón tartják a párás szemű megemlékezést, akkor erre keresve se találhattak volna megfelelőbb időpontot. Így aztán, eltérve a katolikus szokástól, hogy az ilyen ünnepélyes szentmiséket vasárnap tartják, inkább áttették szombatra, csak hogy le ne csússzanak a megfelelő időpontról. Ha már úgysem a kerek évfordulókon imádkoznak a lovastengernagyért, akkor az év 365 napjából mégiscsak az a legkézenfekvőbb, ha a 150 000 Don-kanyarba meghalni küldött katonáért és a magyarországi zsidók jogfosztásáért és deportálásáért vastagon felelős kormányzóért azon a napon tartanak emlékmisét, amikor a világon mindenütt (mármint mindenhol máshol) a holokauszt áldozataira és az auschwitzi tábor felszabadítására emlékeznek.
("A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.")

Az is természetes dolog, hogy politikusok és történészek vállalnak haknit szentmiséken. Így szokták ők. Időnként beugranak egy-egy misére és ott aztán elmondják a magukét, amit várnak tőlük. Hiszen, (tudom: „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”) a fellépő művészek ebben a témában nagy szaktekintélynek és pártatlannak tekinthetők. De legalábbis profinak, akik többször bizonyították alkalmasságukat, így a szervezőket nem érheti meglepetés a mondandójukkal kapcsolatban.

Az egyik műsorszám előadója, Boross Péter, a véletlenül belügyminiszterből miniszterelnökké avanzsáló régivágású… ööö… Szóval Boross Péter, aki a vészkorszakban, középiskolásként, nem látott Magyarországon antiszemitizmust. (Előtte is antiszemitizmus, mögötte is antiszemitizmus, mellette is antiszemitizmus – csak pünkt ahol ő volt, ott nem volt antiszemitizmus.)

A másik sztárvendég Szakály Sándor, történész diplomával rendelkező intézetigazgató. (Intézetének neve „Veritas”, mely finom utalás arra, hogy ne hagyjuk magunkat zavartatni a történelmi tényektől, eseményektől, hanem fogadjuk el igazságnak, amit ők mondanak.) Nem hiszem, hogy valamiféle pálfordulástól kéne tartani a műsorszámával kapcsolatban, hiszen ő az, aki szerint Kamenyec-Podolszkij nem volt deportálás és számos egyéb történelmi ténnyel kapcsolatban is új igazságot hirdet, mert a tényeken alapuló, nem felel meg pártunknak és kormányunknak. Vastaps várható. (Kicsit kisebb, mint a Hóbagolynál és a tánctól sem kell ismételni, de azért megbízható vastaps.)

Végül, de nem utolsósorban Lezsák Sándor lép a szószékre. Az ő feladata is világos: az országgyűlés fideszes alelnökeként kormányunk áldását képviseli a szeánszon.

De a program és a fellépő művészek után, térjünk vissza egy kicsit a dátumra és a Plébániahivatal döbbent válaszára!
(„A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”)
Tehát nem találtak a 365-ből megfelelőbb napot, a Nemzetközi Holokauszt Emléknapnál. Dej’szen nem is tudták, hogy az ezen a napon van. A levél vége felé le is írják:  a „Horthy Miklós megemlékezés szervezésekor fel sem vetődött annak gondolata, hogy szombat délelőtti szentmisénk dátuma megegyezik az auschwitzi haláltábor felszabadításának emléknapjával.” (A sértett ártatlansággal szempillarebegtető mondat, pontos idézet, a központozás is az eredetivel megegyező. Mármint a központozás hiánya.) És ezután következik a már többször idézett, „szívemcsücske” mondat! Igen, igen, az, pontosan: „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.” Egy kicsit ugyan zavarba ejtő, hogy a nemistuttukhogyakkó’van állításnak ellentmond a levél eleje, ahol ez áll: „A történelmi korszakhoz kapcsolódóan emlékezünk az első világháború centenáriuma okán a Nagy Háborúban elhunyt hőseinkre, valamint a nemzetközi emléknaphoz kapcsolódóan az ártatlanul elhurcolt auschwitzi áldozatokra is.” (Központozás hiánya, kis és nagybetűk használata megegyezik az eredetivel.) Ööö… na de, ha tudták, akkó’ mér’ írta azt, hogy nem tudták? Illetve… ha nem tudták, akkó’ mér’ vették bele a programba, a vendégművészek mellett? Assz’em, ebbe beletörne szegény jó Szörnyeteg Lajos agyveleje!
Hagyjuk is, mert ez kimagyarázhatatlan.
(Bár tudjuk, hogy „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”)
Inkább csemegézzünk tovább, hisz van miből – tartogat még számunkra finomságokat a plébániahivatal. Például: „Mint alaptörvényünk leszögezi, a német megszállás lényegében véget vetett Magyarország szuverén létezésének. A magyarországi zsidóság deportálása a Budapestre érkező Adolf Eichmann irányítása mellett zajlott.” Hát, ha leszögezi, akkó’ nincs mit tenni – az bizony le van szögezve. (Ja, majd’ elfelejtettem: a központozás hiánya megegyezik az eredetivel.) A szög, az pedig szög, akkor is, ha Horthy hatalmon maradt. Ez nem fontos. Ez csak egy adat. Nem kell vele foglalkozni! Különben is olyan aranyos, ahogy ügyesen fogalmaz – nem lehet belekötni, hisz’ nem azt mondja, hogy „elvesztette szuverenitását”, hanem azt, hogy „lényegében véget vetett Magyarország szuverén létezésének”. Micsoda különbség! Ha akarom ezt jelenti, ha akarom azt. Cuki!

És bár nemistuttákhogyakkó’van, mégis megemlékeznek például a fantasztikus zsidómentésről: Horthy „személyesen irányította Budapestre Koszorús Ferenc páncélosait és ezzel leállíttatta a magyarországi zsidóság elhurcolását.” Gyönyörű! Ugyan, mindez csupán az ifj. Koszorús Ferenc által gerjesztett és terjesztett legendárium része, de azért jól hangzik. És most nézzük, mi is a történelmi valóság! Tény, hogy Koszorúst Horthy rendelte Budapestre. De nem azért, hogy kikényszerítse a zsidók deportálásának leállítását, hanem hogy védje a lassan már rezesedő kormányzói hátsó fertályt. Lássuk, mit ír erről a történész! (Nem, nem, nem Szakály, hanem egy igazi, aki az adatokat használja és nem írja – Karsai László.) „Koszorús semmit sem kényszerített ki, főleg nem a zsidók deportálásának a leállítását. Az úgynevezett VI. deportálási zónából július 6–8. között Budakalászról öt, Monorról három deportáló szerelvény indult az állítólagos hősies Koszorús-féle beavatkozás után. Ekkor deportálták Óbuda, Békásmegyer, Kispest, Újpest és más, főváros környéki városok több ezer zsidó lakóját, összesen 23 909 embert. Az ország más részeiből, főleg a Dunántúlról még elvittek Ferenczy László csendőr alezredes korabeli jelentései szerint július 4–6. között összesen 29 556 zsidót. Július 19-én indult el végzetes útjára a kistarcsai internálótáborból 1230 zsidó.”

De ez sem érdekes. Biztosan azért mondanak mesét, mert gyerekeket is várnak az imára. Különben is, bár nemistuttákhogyakkó’van, mégis azt mondják: „A szentmisénk célja, hogy igazolja, nincs ellentét a kormányzó iránti tiszteletadás és az áldozatokra való megemlékezés között.”
Jaj, hogyan, hogyanhogyanhogyan?! Szétb…sz az ideg úgy izgulok! Ha egy ilyen ellentmondásra megvan a megoldás, akkor közel már a világbéke! Ééés igeeen!
(diszkrét dobpergés)
„E kettő a keresztény imádság keretében feloldható.”

Ó…

     Ó…

         Ó, baz’meg, assz’em, megvan az új kedvenc mondatom!

Kábítószer fogyasztó, amfetamin féléket, kokaint, codeint, és opiátokat szed, hashajtókat is,  mert azt hiszi, ettől majd nem lesz kövér, az orvosa rendszeresen injekción keresztül ad neki valamiféle vitamin keveréket, amitől egyből felpattan és életerősnek érezi magát.

Számos hagyománytól eltérő szerrel kezeli  - bolgár paraszt ürüléke, aprított bikahere, és piócaőrlemény keveréke, valamint rendszeresen multivitamin kúrának veti alá.

Nem, kérem, ez nem Orbán személyi orvosának receptúrája, hanem Hitleré és dr. Theodor Morell módszere szerinti.

Hogyan jön ez most ide?

Orbán se tölt el egyetlen napot sem orvosi stimuláció nélkül – habár az erősen kétséges, hogy azok valamelyikében bolgár paraszt ürüléke található lenne, de van még sok más csodaszer, amivel sámánjai élni tudnak - , vagy, ha mégis kimarad egy nap, az elvonási tünetek azonnal jelentkeznek rajta. Állapota egész jól összehasonlítható Hitlerével, ki is tűnik az elhatalmasodó führer-szimptóma: ellenségmánia, legyőzhetetlenség képzete, pszichoszomatikus tünetek,  valóságkép hiánya, küldetéstudat, hatalomvágy.

Ha mindezt én, az egyszerű polgár is érzékelem, mi lehet egy szakember véleménye?  Mondjuk, Popper Péteré http://kanadaihirlap.com/2015/01/12/popper-peter-orban-viktor/

Csak halkan mondom: érdemes lenne azon is elgondolkodni, Orbán nem szifiliszes-e? Ugyanis – Munkácsy óta tudjuk – az olyasmi erősen befolyásolja az elme állapotát.

A Vezér tusványosi és brüsszeli beszédei egyre inkább arról tanúskodnak, hogy Orbán fejében nincs minden rendben.

A helyzet pedig, elvtársak, egyre csak fokozódik!

Mindenféle nemzetközi szervezetekhez fordul a kormány annak okán, hogy szerintük az EP Magyarországot elítélő nyilatkozatában egy terrorizmus miatt elítélt embert  menteget. Konkréten az ENSZ-hez, az EBESZ-hez, az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz  (?), valamint a KÖJÁL-hoz, és a Kisállattartók Egyesületéhez.  A pubi, persze, úgy érezte, hogy ezzel kapcsolatban  neki most meg kell nyilvánulnia, és egy csomó marhaságot összehordott.

Elsőbben ismételten – s immár végleges hülyeségéről téve tanúbizonyságot – illegális bevándorlókról hadovált.  Olyan, hogy illegális bevándorló nincs. Bevándorló csak egy idegenrendészeti  procedura után, közel állampolgársági jogosítványokkal ellátva lehet valaki. Illegális az határátlépő lehet, esetleg illegálisan/jogtalanul hazánkban tartózkodó. Node, mit lehet várni egy futsalostól? Magas ez neki, mint lónak a farzseb.

De van még tovább.  A pubinak fingja sincs arról, mit is jelent a terrorizmus. No, akkor világosítsuk már fel egy kicsit.

Btk. 314. § terrorcselekmény

314. § (1) aki abból a célból, hogy
315. A) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,
316. B) a lakosságot megfélemlítse,
317. C) más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja, illetve nemzetközi szervezet működését megzavarja,

A (4) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az a) pontban meghatározott célból jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és azok sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy nemzetközi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé.

Most jön a pubi érvelése. Szerinte Ahmed H. vezetésével az illegális bevándorlók (sic!) a zöldhatáron a magyar rendőröket órákon át (!) kövekkel dobálták. Megint ez a fogalomzavar: illegális bevándorlók, akik ráadásul még a határ túloldalán voltak!

Idézzük ide a pubi sajtótájékoztatóján elhangzottakat:

„…ha valaki látta azokat a feltételeket (?!) , az meggyőződhetett arról…” Miről is?   

Ráadásul az elítélő nyilatkozat – minő impertinencia! – tárgyaknak nevezi azokat a dolgokat, amik konkrétan kövek voltak, amik Magyarország területéről (?!) Magyarország területére a Magyarország területét védő rendőrökre irányultak. Iszik ez a pasas, vagy porokat szed? Na ja. Egy olyan országban, ahol a kockakő csak a vélemény kifejezésének eszköze, nem is értem ezt a durva tévesztést.

Tekintsük ezt a pubi szorgalmi feladatának, azonban az EP egy politikai határozatot hozott, amivel szemben semmi értelme jogi keresettel felállni nem jogi szervezeteknél.

A fentebb említett szervezeteknek – talán egyedül  a KÖJÁL-t  kivéve (mentális környezetszennyezés okán) – semmi közük sincs az egészhez, mi több, még reagálni sem tudnak rá, mert nincsenek meg a jogosítványaik.

Sajnálatos  módon ismét kiderült a) a pubi teljes alkalmatlansága b) a kormány totális dilettantizmusa.

Node, hős népünk győzni fog!

Vagy nem.

Mert mi már csak ilyen sorvadékonyak vagyunk, pedig még 150 évnyi török uralom se tudott minket elsorvasztani, a tatárjárásról nem is beszélve. A kiegyezés után kitántorgott Amerikába 700 ezer magyar. Az első világháborúban meghalt 600 ezer, a másodikban több, mint egy millió. 1956-ban megpattant min. 200 ezer, 1991 után több, mint 700 ezer önként és dalolva nem született meg, ártunk és ormányunk áldásos tevékenységének köszönhetően pedig min. fél milliónyian távoztak jól felfogott érdekből.

Kétségtelen, fogyik a magyar, mi több, sorvad, leginkább népnemzetileg, mint az alultáplált szobapálma.

Hanem hagyjunk fel az e feletti kesergéssel, hamut se szórjunk fejünkre, ruhánk megszaggatását is kerüljük, mert van nekünk egy Nemzetmentő Nagy Testvér, aki programot generált a nemzet megmentésére, ami neki önként vállalt feladata.  Úgy hívják: Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia. Egy ilyen keretbe pedig sok minden belefér.

Nincs mese, szaporodni kell. Mi több, teleszülni a világot. Magyar leánynak szülni dicsőség, magyar anyának szülni kötelesség! Minőségi paraméterekről nem esik szó, csak mennyiségiről.

Benda József, kereszténydemokrata – mi más lenne? –  önkéntes népességelemző véres könnyeket sírva mondja: „… ha nem leszünk képesek összefogni, világra hozni és testi-lelki egészségben felnevelni a következő nemzedékeket, akkor mindazok a szellemi és fizikai javak, értékek,  melyeket társadalmunk az elmúlt évezredekben felhalmozott, pár évtized alatt az enyészetté válnak, és idegen pénzügyi befektetők veszik tulajdonban a Kárpát-medencét, megsarcolva a fogyatkozó bennszülötteket.”

Nem, kérem, ez nem egy szocreál kesergő az ötvenes évekből, ez, kérem, vadiúj jeremiáda.  Mondjuk, a felhalmozott fizikai javakat és értékeket már nem kell félteni idegen gyarmatosítóktól, azt ártunk és ormányunk tagjai és kedveltjei már többségében átvették megőrzésre – a nép nevében, persze.

Azután itt van ez az összefogás meg világra hozás dolog. Én azt hittem, hogy egészséges párkapcsolat, szeretet és nemzési vágy szükségeltetik inkább, mint összefogás. Mégis, ki, kivel fogjon össze a szent cél érdekében? A világra hozás se egyszerű dolog: hova, ide? Ebbe a lepusztult, jövő nélküli országba, a lepusztult egészségügye segítségével, hulló vakolatú szülőszobán?

Az elmúlt évezredekkel is van egy kis bajom, mert az idő alatt mintha többször is lefosztották volna kicsiny országunkat, ráadásul mijafasznak jönnének ide PÉNZÜGYI befektetők? Mibe lehet itt pénzügyileg befektetni? Paks II. stipi-stopi foglalt. Belgrád-Budapest vasútvonal kínai biznisz. Szóval, miről is beszél Benda papa?

De ott van még két másik torz agyszüleménye, a szingliadó, meg a népesedési megbízott minden 10 főnél nagyobb munkahelyen. A szingliadót még csak értem, ilyen volt az NDK-ban is, ám ott sajnálatos okból cseppet más volt a népességfogyás oka. Node, népesedési megbízott, mégis, mijafaszt csinálna? Besegítene?

De úgy tűnik, szittya népünk a jövőben is tovább fog sorvadni. Momentán 370 ezren tervezik, hogy elmennek innen a búsba. Noch dazu, puszta dacból, mi több, szándékos nemzetsorvasztásból évente átlag 10 ezer gyerek jusztse itthon, hanem külföldön születik meg. Hát milyen magyar az ilyen anya, aki direkt ott szül, ahelyett, hogy itthon gyarapítaná sorvadó nemzetünket?

A kb. háromszoros családi támogatás nem játszik, mert a rezsi is kb. háromszoros. Hanem, a jövőbe vetett hit, az önbizalom, na, kérem, ez az, ami játszik. Ott megtapasztalod, hogy jobban élsz, itt meg a kormány mondja, hogy jobban élsz.

Magyarországon az van, hogy nem a teljesítmény, nem az érdem, hanem a hatalom táborába való tartozás visz előre. Ha ehhez nincs tehetséged, vagy nem felel meg az ízlésednek, így jártál. Ráadásul akinek semmije sincs, az annyit is ér.

Tehát kormányzatilag rettegünk a nemzethaláltól.

Ami pedig a külföldön született gyerekeket és azok leszármazottait illeti – ami azért hosszú távon akár a milliós számot is elérheti, - előbb-utóbb rájönnek, hogy már alig van miért és hova hazajönni.

Na, az lesz a nemzethalál kezdete.

Természetesen a Gulyás-Varga kettős ítéletéről van szó, amit szak- és szagértők – nem elírás, kérem szépen, mivel ez az ítélet bűzlik ám, de rendesen – oda-vissza kielemeztek, megtárgyaltak, mérvadó bloggerek és publicisták kellő képpen felháborodtak miatta, egyszerű kommentelők meg mindent ráhordtak, ami a csövön kifért.

Nota bene, az eljáró bírót is mindennek nevezték, csak nem önképzőköri cserkésznek.

Az alap, mint tudjuk, az általa meghozott ítélet volt, nevezetesen a közmunkára kötelezés.

Nos, akkor nézzük egy kicsit más szemmel a dolgokat. Az ügyészségi vádindítvány csoportosan elkövetett garázdaság és rongálás volt. Ebből a garázdaságot befogadta a bíróság, a rongálást nem.

Nézzük a garázdaság tényállását: „A garázdaság csak kirívóan közösségellenes és erőszakos magatartás együttes tanúsítása esetén valósítható meg. Bármelyik hiányában garázdaság nem állapítható meg. Kihívóan közösségellenesség abban az esetben áll fenn, ha a garázdaság a társadalmi normákkal való nyílt szembehelyezkedést, súlyos normasértést ölel fel.”

Ugyan indoklásában a bíró hivatkozott a cselekedet kirívóan közösségellenes mivoltára, csakhogy a jelenlevő közösségnek egyáltalán nem volt ellenére ez a cselekedet. A másik indoklás, mi szerint másokban megbotránkozást keltett volna, úgyszintén nem állja meg a helyét, mert az ott lévők mintha nem botránkoztak volna meg a cselekedetükön, mi több, meg sem riadtak tőle.

 Az indoklás ezzel kipipálva, azonban az ítélet tartalmi része valahogy nem kóser. Egyrészt a miatt, hogy kettő az nem három, márpedig a csoportos garázdasághoz min. három személy szükségeltetik, ezért Gulyásék elkövetői magatartása a Btk. 339. §  szerint „csak” vétségnek számít, ami két év szabadságvesztéssel büntetendő, másrészt, ha csoportosként minősítik, akkor három év a büntetési tétel. Mecsoda különbség!

Itt jön be a másodfok (ugyanis mindkét fél fellebbezett).  Idézem:

„A másodfokú bíróság kötve van az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényálláshoz, de csak abban az esetben, ha az minden szempontból megalapozott, illetve ha a fellebbezésben nem állítottak új tényt vagy nem hivatkoztak új bizonyítékra, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le.

Megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete, ha az

1. az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel,
2. az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást vagy a tényállást hiányosan állapította meg,
3. a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,
4. és végül az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.

Ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy a megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban kiküszöbölje. Ennek megfelelően, amennyiben az iratok tartalma alapján ez lehetséges, a tényállást kiegészítheti, illetve helyesbítheti, megfelelő ténybeli következtetést vonhat le, ha ez a felvett bizonyítás útján lehetséges. „

Na, itt van az eb elhantolva. A kiszabott büntetés és a tényállás nincs összhangban, ez még a magam fajta laikus számára is nyilvánvaló. A másodfok vagy visszadobja az egészet az első foknak – harmadik személy hiánya, téves tényállás megállapítása okán – vagy maga korrigálja azt, de az a sanda gyanúm, hogy a büntetési tétel sem fog maradni, mivel a tényállást az első fok hibásan állapította meg.

Ha az első fokon eljáró bíró tudatosan hozott megalapozatlan ítéletet, akkor azt mondom: ügyes, át tolta a felelősséget a másodfokú bíróságnak. Ő mossa kezeit, majd a másodfok  - ahol ráadásul nem egyesbíró, hanem bírói tanács működik – dönt.

Ha szakmai tudatlanságból hozta meg az ítéletét, csak sajnálni tudom, valszeg átkerül egy poros kisvárosba, tyúkpereket tárgyalni.

Ami az elkövetés eszközét illeti, a festékes flakon is csak a véleménynyilvánítás egyik eszköze, ahogy a tojás, a paradicsom és a torta is. Pláne, egy olyan országban, ahol a feltépett és eldobott kockakő – repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, kit, hogyan talál meg – se más, mint a véleménynyilvánítás eszköze – legalábbis a bíróság szerint.

Hanem, felmerül bennem a kérdés: nem lett volna jobb a fentiek ismeretében inkább nem fellebbezni?

Tudom, hogy a téma tárgya eleve irreális, de mégiscsak kell beszélni róla. Különös tekintettel a menekültügyi új törvénytervezetre, amit benyújtói valami beteges képzelgés nyomán a ránk nehezedő bevándorlási nyomással indokolnak. Rohadt nagy nyomás lehet a napi 10 menekült beengedése, és egy lendülettel menekültügyi őrizet alá helyezése.

A Strasbourgi Emberjogi Bíróság – aminek határozatait Orbánék magas ívben leszarják – legutóbb két bangladesi menekülttel való bánás okán hozott elmarasztaló határozatot Orbanisztánnal szemben.

A szomorú az, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem a hatóságok, a rendszer mindennapi eljárásrendjéről. Az emberi jogokat illetően alapvetően három alapvető jogsértésről van szó: 1) jogellenes fogva tartás a tranzitzónában 2) tisztességtelen eljárás a határon 3) kiutasítás egy, a bíróság által sem biztonságosnak tartott harmadik országba. Ráadásul a magyar határrendészeti szervek – amúgy jó européer módon, felettébb humánusan -, kényszerítik az elutasított menedékkérőket, hogy illegálisan lépjék át Szerbia felé a határt. Ahogy ez már Orbanisztánban szokás.

Ugorgyunk. Napi gyakorlat, hogy menedékkérőket jogellenesen tartanak fogva, a jogellenes eljárás ellen panasznak nincs helye, és törvénytelenség elkövetésére kényszerítik őket.  Mindezt a terrorveszély és a bevándorlási nyomás jegyében. Beteg a rendszer? Beteg.

A bangladesiek legálisan lépték át a határt, és kértek menekültstátuszt. Ezt, persze – hogy mitől magától értetődő, nem tudom – a hatóság azonnal elutasította. Szabályszerű visszaadás a szerb hatóságok részére, persze – megint mitől magától értetődő, nem tudom – nem történt, átlökték őket a határon, és megmutatták nekik az erdőt, na, azon keresztül takarodjatok innen! Ja, és Szerbia nem biztonságos harmadik ország, oda jog szerint visszaküldeni menedékkérőt nem lehet! Node, egy kis jogsértéstől hatóságaink miért is tekintenének el? Nem vagyunk az a fajta.

Általános gyakorlat, hogy – ha a menedékkérőnek egyáltalán van rá módja ügyvédet fogadni (hogy’ is szól az USA mirandája? Ha nincs pénze ügyvédet fogadni, az állam kirendel egyet védelmére. Ja, hogy nem az USA-ban vagyunk? Az más), fogva tartása alatt nem találkozhat vele, anyanyelvi tolmács nem áll a rendelkezésére, és, ami hab a tortán, sok esetben analfabéta menedékkérőt MAGYAR nyelvű – bár ebben az esetben teljesen mind1 – nyomtatványok kitöltésére köteleznek!

Most ráerősítenek erre ezzel az új, leginkább embervadászatról szóló törvényjavaslattal, ugyanis az egész ország területén levadászhatják, bezárhatják a menedékkérőket, mert hát, még vannak nyílt táborok, és akadnak olyan elvetemültek, akik ezt rútul kihasználják, és képesek akár magánházaknál is szállást bérelni, a helyett, hogy a tranzitzóna koncentrációs táboraiban kushadnának!

Ráadásul a már szokásos orbáni törvényalkotás a világon egyedül álló módon VISSZAMENŐLEGES hatállyal bír! Tehát minden menedékkérőt, akik jelenleg nyílt táborokban vagy saját erőből azon kívül várakoznak az őket érintő döntésre, be fognak zárni a tranzitzóna KZ-jeibe. Miért? Csak. Hogy ez emberi jogot sért? Ki nem szarja le? Áder, a kesztyűbáb, lóhalálában - pihenőnapját felrúgva – márc. 15-én alá is írta, az 03.23-án hatályba is lép, attól kezdve szabad az embervadászat!

A hatalom cinikus állítása szerint ez, kérem, nem fogva tartás, hiszen a tranzitzónát el lehet hagyni. Hogy merre? Mily meglepetés: Szerbia felé! Tehát, dehogy fogva tartás ez, hiszen van kiút! Ja, hogy ott még kilátástalanabb a helyzetük? Na és? A kapu nyitva áll!

Maradjunk annyiban, hogy a tranzitzóna nem más, mint egy börtön. De fogalmazhatunk finomabban is: internálótábor.  Az eljárás, hogy szabad embereket egy meghatározott helyre szállítanak, és annak elhagyását megtiltják, az, biza, vagy deportálás, vagy internálás. Mindkettőben van rutinunk. A zsidók esetében a KZ-ek, a nemzet ellenségeinek esetében Kistarcsa, Recsk, a Mélyalföld. Most a tranzitzóna.

Egy biztos: a Strasbourgi Emberjogi Bíróság ezt is el fogja meszelni, de ez Orbánékat hidegen hagyja.

Mivel Magyarországon bőven hallani kirekesztő gyűlöletbeszédeket akár szeszközi állapotú kocsmaszónokoktól, akár agyonmagyar seregtagoktól, akár – rózsaszín selyempapírba burkolva, de mégis –hatalompárti halljakendektől, de még az egyház felkent szolgáitól is, persze, kenetteljes szóvirágokba ágyazva, ellenben mellettük szólót alig, kénytelen vagyok feltételezni, hogy kisebbségben vagyok.

Kisebbségben, pedig se zsidó, se cigány, se migráns nem vagyok, de még árja sem, mert valahogy lemaradt a piros pötty a seggemről.  Lassan már se liberálisnak, se demokratának nem merem nevezni magam, mert az is a kisebbséghez tartozik.  Pedig jó lenne egyszer a többséghez tartozni, javítana az önbecsülésemen, de a jelen többséget nem bírja a gyomrom.

Node, térjünk ki a hétköznapi, fasisztoid antiszemitizmushoz.  Ezeréves múltról zengedez az agyonmagyar, miközben léte ezer éve tele van ellentmondásokkal. Már a kezdet is ködös.  Voltak, ugyebár, a kazárok. Erősen beletapostak hun mivoltunkba, ráadásul rendesen mózeshitűek voltak.  De valahogy magyarrá lévén, egyisten hitüket sikerült olyan jó sámánossá változtatnunk.  A háttérben továbbra is ott voltak a zsidók, a maguk kétezer éves történelmével, ami változatlanul hagyta kultúrájukat, nyelvüket mind a mai napig.  Hiába, no, szárnyalni csak bilincsek nélkül lehet. Mi meg jól röghöz kötöttük magunkat, fizikailag is, mentálisan is.

Itt van az ősmagyar nyafogás: ezek a zsidók mindent elvettek tőlünk! Ja. Leginkább olyasmiket, amihez fingunk se volt. „Elszakadt a csizmám szára, jó kedven van, az ördög bánja, majd hoz ujjat a mózsi! „ De sikeresen kiszorítottuk őket minden megélhetési lehetőségükből, az egyetlen egyet hagyván meg nekik, amihez büszke szittyaként nem értettünk – és nem értünk ma se – a pénzügyeket. Szent királyaink kitől kértek kölcsön, mikoron üresen kongott a kincstár? Na, kitől? Hát az izmaelitától. Legtöbb esetben persze, meg sem adták a tartozást: örüljön a tetves zsidaja, hogy meghagytuk az életét!

Hitler megsimogatja egy zsidó gyerek fejét, milyen emberi, pedig agyon is lövethette volna!

Azután most meg nyavalyog a fél világ, hogy a Rotschildok, Rockefellerek, Morganok kezében van a pénz. Kijafasz is adta ezt a hatalmat a kezükbe? Többek közt ti is, agyonmagyar barátaim, az ezer éves gyűlöletetekkel. Reb Tevje tejesember volt, bankár lett belőle. Ti tettétek azzá.

A zsidókat ti kényszerítettétek a fejlődésre, ti meg maradtatok buták, mint a karámba zárt barom, de felettébb büszkén viselitek butaságotokat.  Sírva vigadtok, de azt sem tudjátok, mire!

El kellene töprengenetek azon, milyen sokat tanulhatnátok a zsidóktól.  A zsidók akkor is ragaszkodnak kultúrájukhoz, ha kilépnek a nyelvükből – lásd a diaszpóra kultúráját. Ti, ősmagyarok? Nem elég, hogy nyelveteket elveszítitek –  ringett a bellem, azaz, csengett  telefonom, 1945 utáni  csikágói tájszólásban – – de kultúrátok is a vasárnapi Magyar Házbeli pogácsás-gulyásleveses-kötésmintacserés összejövetelekké satnyul, megspékelve némi zászlólengetéssel!

Márai jegyzi: „…a felvidéki és erdélyi szász és zsidó középosztály tartotta elevenen az elszakított területeken a magyar műveltség öntudatát.”

Magyarországon – bár a nagyhaza –  nem hogy szász és zsidó középosztály, de egyáltalán, középosztály sincs, a magyar műveltség öntudatáról nem is beszélve!  Most akkor, érthető, ugyebár, mitől is érzem magam kisebbségben?

Fennen gyűlölködő véleményalkotóitok figyelmébe ajánlom Mohamed próféta – na tessék, megint egy máshitű, nem tehetek róla, az evangéliumokban nem találtam hasonlót – tanácsát.

„ Lehet gyűlölni a hibát, de nem a hibázót, ne mindig a vitát próbáld megnyerni, hanem a vitázó szívét, ne rombolj le minden hidat magad mögött, mert kellhet az neked a visszaúthoz, a tévelygést ne fogadd el, de sajnáld a tévelygőt.” Csakhogy, a mi többségi gyűlölködőink ebből egy szót sem értenek. Ha mi, kisebbségben levők védekezünk, netán visszatámadunk, terroristák, a nép ellenségei, hazaárulók vagyunk. Ha ők a demokráciáról hablatyolva ránk támadnak, azt igazságosztásnak nevezik.

Mindezek ellenére én maradok kisebbségi. Tisztességesebb.