Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Ellenszélben

Al-Jazeera: elnöki start?

2011. január 04. - Harun al Rasid

Budapest lett Európa földrajzi és politikai középpontja. Az időszakot a válság és az euro-övezet pénzügy problémái jellemzik.  Van Rompuy : "a soros elnökséget mindenki kihívásként szokta emlegetni. Most azonban talán nem csak erről van szó, Magyarország bizonyíthatja, hogy képes az uniós közös ügyek és érdekek képviseletére."

Vannak azonban,akik szerint a kormányfő a tavaszi földcsuszamlás szerű győzelmét egy állampárti rendszer kialakításra használja. A kormány átvette a független intézmények felett ellenőrzést, politikai kinevezetteket állítva azok élére. Nehéz-Pozsony Márton : "az újonnan létrehozott médiahatóság kivételesen széles hatalommal rendelkezik, teljes kontrollt gyakorolhat, egészen az internetig bezárólag."

Akár egymillió dolláros büntetés is kiszabható kiegyensúlyozatlan tájékoztatás esetén,és az állami hatóság állapíthatja meg a közerkölcs mércéjét.

Bojár Endre : Nem lehetséges tudni, hogy milyen kritériumok szerint kell működni, nem világos, valójában a sajtó miért lesz megbüntetve, és a hatóság mi felett fog szemet hunyni.

Az unió diplomatái kényes dilemma előtt állnak : a magyar szabályozást kritizálva veszélyeztethetik a sikeres magyar elnökséget, tolerálva azonban azt, az egész unióra nézvést keletkezhetnek a demokráciát illetően fenntartások.

A kép és hanganyag teljes egészében megtekinthető az ellenszek.hu demokritikus internetes folyóirat oldalán. Klikk ide

Kéry Ádám, Budapest

2011


Applebaum nem tudja

Ha van nyugati írástudó, aki a kommunizmus bűneinek feltárását, elemzését és ezen bűnök köztudatban tartását hivatásának tekinti, akkor Anne Applebaum biztosan az. 2004-ben " Gulag : A History " című könyve jó okkal hozott számára Pulitzer - díjat. Érdemes ellátogatni az író-újságíró honlapjára is : http://www.anneapplebaum.com/

Anne Applebaum nem is olyan régen Magyarországon járt, mert kitüntetést vehetett át a Terror Háza Múzeumban, a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdításáért végzett munkája elismeréseként, tegyük hozzá, megérdemelten. Akkor több kormánypárti prominenssel is találkozott, és azt hiszem nem túlzok,ha azt mondom, hogy igen megértően és komoly empátiával nyilatkozott ezen találkozókról és beszélgetésekről.

A magyar parlament által elfogadott médiatörvény azonban úgy tűnik, nála is kiverte biztosítékot, és ennek igen határozottan hangot is ad a The Washington Post hasábjain. Elolvasva Applebaum cikkét, azt kellett azonban megállapítsam, hogy még egy olyan, Magyarországról alapos ismeretekkel rendelkező elemző is,mint ő,  mekkorát tud tévedni. Cikkének elején röviden összeveti Fehéroroszországot Magyarországgal, és kétséget kizáróan rögzíti,hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet története itthon egy  "unmitigated success " , egy vitathatatlan, teljes és abszolút siker története. Tömören és logikusan hozza ellenérveit és kétségeit a médiatörvényt illetően, és gondolatait azzal zárja, hogy bízik abban, hogy Orbán Viktor helyes történelmi érzékelése gátat vethet annak,hogy újra egy állampárti rendszer alakulhasson Magyarországon.  " Orban grew up in a one-party state. His sense of history should prevent his party from building another one. "

Attól tartok, hogy a szerző a magyar miniszterelnöktől - pártelnöktől olyat vár, amelyre ő képtelen. Mintha Applebaum nem tudná, nem lenne tisztában azzal,  hogy az áprilisi forradalom (?) ideológiai alaptétele tökéletesen és alapvetően mond ellent azon állításának, amely szerint a diktatúrából a demokráciába való átmenet Magyarországon egy "unmitigated succes".

Az írás további része ide kattintva olvasható.

Az igazság árulója

Gyávának lenni igen piszkos dolog, még ha sokan azt is gondolják, hogy általa sosem válunk sárosakká. Tisztán várjuk a hajnalt, ami olyan nehezen virrad fel, hogy az ember lelke belesajog a fájdalomba, mely előhozza gyámoltalan múltja minden mozzanatát.

Most már annak is mindegy - mondja a gyáva - már harcba állok a valósággal, szégyenbe hozva szívem azon hangját, mely még szorgosan kiált gazdája becsületéért. Elmúlt a tegnap, és semmi sem tudja visszahozni mulyaságom kiváltó okát, hogy azokat újra átélve, szinte saját korlátaimat átlépve elmondhassam magamról:

- Nem álltam messze az igazságtól!

Pedig gyávának lenni a legnagyobb csata az életben, melyet nem holmi jelentéktelen emberekkel kell megvívnunk, hanem önmagunkat kell napról napra megerőszakolnunk, mintha az egész világon csak egyetlen ellenség képe ragyogna, önmagunk szellemképébe burkolózva. Végeláthatatlan csata ez a lelkekben, és nincs olyan érző lélek a földön, ki képes lenne önmaga elől elrejteni a bánatot, ki tudná befolyásolni a földöntúli akaratot, amely a szellemi létünket bátorítja.

Miért hangzik el mostanság oly gyakran e szó: gyávaság? Talán mert manapság túl sok gyáva embert fedeznek fel a világba, vagy mindig is sokan voltak, de mostanra teljesedett ki legjobban jelenlétük, és hallatják hangjukat bátortalanságukat palástolva? Nem, a "gyáva" szó azoknak szól, kik hangosan hallgatnak, túl hangosan ahhoz, hogy bátran csak az igazság mellet érveljenek. De minek is ide igazság - mondja a gyáva, hiszen ahány ember él ebben az országban annyiféle valóság létezik, és mindegyik mellé odaképzelhető egy egész hosszú tárgyalóterem, tele minden hájjal megkent ügyvédekkel, akik a polgári igazságot védelmezik. Pedig az igazságból egyetlen létezik, egy síkon mozog a valósággal, csak időközben elfelejti kiindulópontját. Egyszerre közbeszéd téma lesz, és kiforgatják mindenéből. Megfosztják a valóságtól, és magára hagyják, hogy magányában éhes kutyák játékszerévé váljon.

A gyáva ruhán a legérdesebb a sárfolt, melyet az igazság varázsolt a szálak közé. Oly észrevétlenül teszi mindezt, hogy miközben szépen lassan elveszíti valódi szándékát, megbélyegzi annak elárulóját.

Jardello Zoltán, Budapest

2010

Tekintély elvű rothadás

Konkrétan mi a gond a médiatörvény körül ? Mondj már, csak egy olyan passzusát ennek a szabályozásnak, ami az unióban máshol nincsen ?! - hangoznak fel az ingerülten támadó kormánypárti kérdések, és a törvényt támogató leglelkesebbek azonnal meg is fogalmazzák  megfellebbezhetetlen tényállásukat : Nyugaton senki se olvasta a törvényt azok közül, akik a sajtószabadságot látják sérülni benne, és egyébként is, az elítélő nyugati állásfoglalások valójában a hazai liberális erők fondorlatos nyomásának eredményei. Egyelőre itt tartunk.

A médiatörvényt illetően az mondható el, amely igaz a kormányzat egyéb, olyan törvényeire is,amelyeket súlyos bírálatok értek-érnek. Valóban, máshol is vannak válságadók, de olyan válságadók sehol sincsenek,mint nálunk. Valóban,máshol is van, amit bankadónak lehetséges nevezni, de olyan bankadó sehol sincsen,mint nálunk. Valóban, az államháztartás rendbe tételét illetően más uniós kormány is kénytelen magánnyugdíj megtakarításokhoz nyúlni, de olyat egyetlen uniós tagállam se tesz,mint amit mi.

Valóban, más nyugati országban is van médiaszabályozás,de olyan sehol sincsen, mint nálunk lesz. El kell-e olvasni a teljes törvényszöveget ahhoz,hogy ezt ki lehessen jelenteni ? Nem, sajnos még csak ennyit sem kell megtenni, ennek a jogszabálynak egyetlen passzusát is elég elolvasni és értelmezni. Büntetést vonhat maga után minden olyan sajtóbeli megnyilvánulás, mely „alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. [Smtv. 17. § (2)]

Mi ezzel a passzussal a bibi ? Hát nincsen nagyon rendben az, hogy végre van egy állami hatóság, amely megvédi a személyeket, nemzeteket, egyházakat, kisebb és nagyobb közösségeket a sajtóban előkerülő sértésektől ? Bizony, ez nagyon nincsen rendben. Erre akár azt is lehetséges mondani,amit Alexander Lambsdorf mondott, hogy "tekintélyelvű rothadás vonul be az Európai Unióba". Súlyos szavak,annyi szent ! De mégis miért ?

Az írás folytatódik, ha érdekel, egy klikk ide !

süti beállítások módosítása
Mobil