Gyávának lenni igen piszkos dolog, még ha sokan azt is gondolják, hogy általa sosem válunk sárosakká. Tisztán várjuk a hajnalt, ami olyan nehezen virrad fel, hogy az ember lelke belesajog a fájdalomba, mely előhozza gyámoltalan múltja minden mozzanatát.

Most már annak is mindegy - mondja a gyáva - már harcba állok a valósággal, szégyenbe hozva szívem azon hangját, mely még szorgosan kiált gazdája becsületéért. Elmúlt a tegnap, és semmi sem tudja visszahozni mulyaságom kiváltó okát, hogy azokat újra átélve, szinte saját korlátaimat átlépve elmondhassam magamról:

- Nem álltam messze az igazságtól!

Pedig gyávának lenni a legnagyobb csata az életben, melyet nem holmi jelentéktelen emberekkel kell megvívnunk, hanem önmagunkat kell napról napra megerőszakolnunk, mintha az egész világon csak egyetlen ellenség képe ragyogna, önmagunk szellemképébe burkolózva. Végeláthatatlan csata ez a lelkekben, és nincs olyan érző lélek a földön, ki képes lenne önmaga elől elrejteni a bánatot, ki tudná befolyásolni a földöntúli akaratot, amely a szellemi létünket bátorítja.

Miért hangzik el mostanság oly gyakran e szó: gyávaság? Talán mert manapság túl sok gyáva embert fedeznek fel a világba, vagy mindig is sokan voltak, de mostanra teljesedett ki legjobban jelenlétük, és hallatják hangjukat bátortalanságukat palástolva? Nem, a "gyáva" szó azoknak szól, kik hangosan hallgatnak, túl hangosan ahhoz, hogy bátran csak az igazság mellet érveljenek. De minek is ide igazság - mondja a gyáva, hiszen ahány ember él ebben az országban annyiféle valóság létezik, és mindegyik mellé odaképzelhető egy egész hosszú tárgyalóterem, tele minden hájjal megkent ügyvédekkel, akik a polgári igazságot védelmezik. Pedig az igazságból egyetlen létezik, egy síkon mozog a valósággal, csak időközben elfelejti kiindulópontját. Egyszerre közbeszéd téma lesz, és kiforgatják mindenéből. Megfosztják a valóságtól, és magára hagyják, hogy magányában éhes kutyák játékszerévé váljon.

A gyáva ruhán a legérdesebb a sárfolt, melyet az igazság varázsolt a szálak közé. Oly észrevétlenül teszi mindezt, hogy miközben szépen lassan elveszíti valódi szándékát, megbélyegzi annak elárulóját.

Jardello Zoltán, Budapest

2010