Moby Dick és az EU Integráció

A napokban éles támadást indított a Magyar Nemzet, majd rövidel utána az elszámoltatási kormánybiztos bizonyos liberális filozófusok ellen. Heller Ágnes a köztévé hírműsorában semmivel se kevésbé hevesen és indulatosan utasította vissza a vádakat. Íme tehát nyílt egy újabb front a harcmezőn...

Moby Dick és az EU Integráció

A napokban éles támadást indított a Magyar Nemzet, majd rövidel utána az elszámoltatási kormánybiztos bizonyos liberális filozófusok ellen. Heller Ágnes a köztévé hírműsorában semmivel se kevésbé hevesen és indulatosan utasította vissza a vádakat. Íme tehát nyílt egy újabb front a harcmezőn...

A képlet egyszerű. A baloldal úgy tekinti - nem minden jogalap nélkül - hogy ez is csak egy ürügy, amivel a jobboldal pozícióit erősítheti, lejárathat a baloldalhoz közelálló értelmiségieket, emblematikus neveket. Ennek megfelelően csípőből támad, visszatámad, visszautasít. Ez a "báncsák a négereket" effektus, ami régóta bevált taktika. "Báncsák" a filozófusokat, ötvenes évek, Rákosi módszerek, vagy jobb esetben Kádár és a filozófus perek...

A jobboldal meg nem is leplezi azt a szándékát, hogy ő most le fog leplezni itt mindenféle összeesküvéseket, Budai úr rendre prejudikál, és kétségtelenül eredményesebben végzi a munkáját, mint kollégája, Keller elvtárs a 2002-es választásokat követően. Hogy 2002-ben Keller elvtárs volt impotens, vagy a főügyész mosott tisztára minden vonalkódos gatyát, nem tudni, tény, hogy Keller államtitkár eredménytelenül zárta a tevékenységét, egyetlen jogtalanul elhasznált gemkapcsot sem sikerült az egyébként makulátlanul tiszta polgári kormányzatra bizonyítania.

Hogy ez a makulátlan tisztaság egy messziről bűzlő csecsemőre hasonlított, aki aranyosan gügyög ugyan, aztán ha megoldjuk a réklit, hát csak győzzük felmosni a szart, az más kérdés. Az aranyos gügyögésről nem is beszélve... Feltehető, hogy Keller elvtársat se (csak) a tiszta kezek meg hasonlók vezették, hanem a politikai ellenféllel történő leszámolás vágya (is), de ő gyengének bizonyult.

Budai úr viszont erős, mi több, mostanság merő véletlenségből az ügyészség is partner a vizsgálódásaiban, ez kétségtelen. Őt is fűti a visszavágás, a bosszú, ami - mint tudjuk, rossz tanácsadó...

Ilyen előzmények után a konklúziót pártszimpátia, pártantipátia és vérmérséklet alapján vonják meg a tisztelt választópolgárok. Rohadt csaló bolsik, liberális hazaáruló filozófusok - az egyik oldalon, náci fasiszták, koncepciós perek, Rákosi módszereivel - a másik oldalon.

Nehéz feladatra vállalkozik az, aki érzelemmentesen és elfogultság nélkül próbálja elemezni ezt az ügyet. Nem is az elemzés a nehéz, hanem a végkövetkeztetések elfogadása. Én mindenesetre kísérletet teszek erre.

A minap Bolgár György műsorában nyilatkozott Szabó Zoltán szocialista politikus, aki megvilágította az ügy hátterét. Röviden összefoglalva a következőket mondta. Költségvetési okokból nem jutott elegendő pénz a Magyar Tudományos Akadémiának OTKA pályázatokra, ezért egy gentleman's agreement jött létre néhány tárca- és intézményvezető között, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) pályázati keretéből 1, azaz egymilliárd forintot kvázi átenged az MTA pályázóinak. Szabó Zoltán magyarázata szerint így fordulhatott elő, hogy az eredetileg az alkalmazott kutatások finanszírozására szolgáló alap pályázatain elindulhattak - és nyerhettek - a honi társadalomtudományok jeles képviselői.

Bolgár György megnyugodva vette tudomásul a választ. Én nem. Ezek szerint ugyanis a Magyar Nemzet által megzörgetett haraszt minimum enyhe januári szellőben lengedezett, ha csak nem lesz esetleg ebből még komoly vihar, villámlással, égzengéssel.

Vállalati közegben egy ilyen "gentleman's agreement" hűtlen kezelésnek, a számviteli szabályok megsértésének minősülne, és esetleg büntetőeljárást vonna maga után még akkor is, ha egyébként senkinek sem keletkezne az ügyből tisztességtelen haszna.

Az, hogy ilyen háttéralkuk köttetnek a politikában, nem ritka, feltehetően nem ez az első és nem is az utolsó eset, de engem, mint állampolgárt ez nem nyugtat meg, sőt, kifejezetten nyugtalanít.

Tovább megyek. A nyilvános pályáztatás lényege az, hogy az ember elolvas egy pályázati kiírást, majd összeveti a saját tevékenységével, és ha úgy gondolja, hogy a kettő passzol, akkor bead egy pályázatot, és vagy nyer, vagy nem nyer...

Na de ha a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal EU Integrációs pályázatára valaki a guppitenyészetével vagy éppen az ókori határmezsgyék filozófiai vonatkozásaival (vö: "Határmezsgyék, filozófia és tudomány az ókorban." ) nevez, akkor feltételezhető, hogy valahonnan fülest kapott, hogy nyugodtan pályázzon az NKTH-nál a halakkal vagy a határmezsgyével. És nem érvényesülnek az egyenlő esélyek, ugyanis a többi akvarista vagy filozófus nem tudja, hogy az NKTH alapjából egy háttéralku következtében erre is lehet pénzt lejmolni, így ők esélytelenek, és a pénz kvázi ott és azoknál landol, akikhez a füles eljutott.

Hangsúlyozom, Szabó képviselő mindezt elismerte, Bolgár műsorvezető pedig annak rendje és módja szerint tudomásul is vette, mint teljesen kézenfekvő magyarázatot. Itt már csak az a rosszindulatú,aki a kákán is csomót keres...

No, akkor nézzük, hol az a káka.

Egyrészről mi az a költségvetési helyzet, ami ilyen suskust, "gentleman's agreementet" igényel? Ha jól tudom, a költségvetést a kormány készíti elő - ez talán még a Fidesz érában se Rogán Antal egyéni képviselői indítványa volt, és a kormányoldal szavazza meg. Most a kormánypártok magukat akarták becsapni? Félrevezetni? Őszinte legyek, érthetetlen, pályázatokon pénzt adni, nyertest kihozni nem nehéz, emlékezzünk csak arra a nevezetes mondatra, ami egy vasárnapi ebéd után hangzott el egy közgyűlésnek jogerősen nem nevezhető délutáni kávé alatt, miszerint "Ne mi nyerjük a legtöbbet..." Szóval a klientúra finanszírozásának megvannak a hagyományos, mondhatni bevált útjai, mi a fenének kellett ezen úgy változtatni, hogy nyoma maradjon, hogy azon egy kezdő APEH ellenőr is fogást találjon? És egy kezdő ellenőr hol van Budai kormánybiztostól vagy a Magyar Nemzet makulátlan "oknyomozó" újságíróitól?

Másrészt mi, állampolgárok, szeretjük-e, ha átvágnak bennünket a palánkon? Remélem, nem szeretjük. Remélem, vannak még, akik attól függetlenül nem szeretik, hogy szegfű illatú-e a megtévesztés, vagy a narancsra hajaz? Hogy közgyűlésileg vagy filozófiailag vagyunk-e hülyének nézve...

A fentiek ismeretében tehát feltételezhető, hogy az érintett filozófusoknak "valaki súgott", legalábbis nem tudok arról, hogy a panel felújítási pályázaton indultak volna a határmezsgyéjükkel, füstgázmosóért se tettek mostanság egyetlen lépést se a guppi tenyésztők, talán pont azért nem, mert pontosan tudták, hogy a határmezsgye a panellakások utólagos hőszigetelésétől legalább annyira távol áll, mint guppi tenyésztés a füstgázoktól. Így pedig az is érthető, hogy Heller Ágnesnél hogyan szakadhatott el a cérna annál a kérdésnél, hogy miért pont az EU Integrációs pályázatnál próbálkoztak...

Hogy most az idézett "gentleman's agreement" mennyiben van összhangban az államháztartásról szóló törvénnyel vagy az aktuális költségvetési törvénnyel, nem az én tisztem megítélni. De ha valaki azt állítja, hogy ezekkel a pályázatokkal minden rendben volt, az sürgősen keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét és tartózkodjon az erős napsütéstől. Az is, aki úgy gondolja, hogy az ilyen eset ritka, mint a fehér guppi.

Más kérdés, hogy mindezek ellenére talán nem Heller Ágnesen és a többi kutatón kellene elsősorban elverni a port. Az alkalmazott és az alapkutatások helyzete sehol a világon nem rózsás, folyamatosan pénzért, támogatásért kell kuncsorogni, és ez bizony sehol sem "kisasszony sport".  Aki ismeri egy kicsit is a hazai pályáztatási rendszereket, az pontosan tudja, hogy miről beszélek,egyetlen nagy kupleráj az egész, mondhatni úgy is, hogy "disznóól".

Magam másfél évtizedig dolgoztam az NKTH elődjében, diplomamunkámat is az (akkori nevén) KMÜFA pályázatokból írtam; akkoriban úgy gondoltam, a rendszer szinte valamennyi visszásságát, visszaélési lehetőségét ismerem. Persze azóta sok víz lefolyt a kék Dunán, és, mint az említett példa is mutatja, számos újítást vezettek be.

Egy ilyen eset napvilágra kerülését lehet, hogy valóban koncepciózus kutatómunka előzte meg. Nem zárom ki, hogy a célszemélyek kiválasztása se véletlen. Hogy akár azoknak is igazuk lehet, akik most azzal jönnek Balogh úrral kapcsolatban, hogy más szemében a guppit is, magáéban a Moby Dicket se.

De mindez nem változtat a tényeken, miszerint a közpénzekkel ismét, sokadszor is visszaéltek, és bennünket, polgárokat, elkötelezett és elkötelezetlen demokritákat, elkötelezett és el nem kötelezett szavazókat megint csak hülyének néztek.

Bástya et.