ezek a fránya számok!

Tarlós, az új seprű

Kohn bácsi dörzsöli a kezét...

Kohn bácsi dörzsöli a kezét...

Kohn bácsi dörzsöli a kezét...

Kohn bácsi dörzsöli a kezét

Egy közüzemi számla rejtélye.

Bármennyire is hihetetlen, de a Political Capital legfrissebb közvélemény-kutatási adataiból az derül ki, hogy hazánkban a FIDESZ- KDNP-kormány alatt nemhogy csökkent volna, hanem még egyenesen nőtt is a szélsőjobboldali eszmékkel és politikával szimpatizálók aránya. A jelenségre pedig, az elemzők szerint a kormány csupán szimbolikus orvosságokat keres. A kétharmados többséggel bíró, a népi felhatalmazására büszkén hivatkozó és dacból fakadó kormányzati intézkedések és törvények, a kisebbségekre nézve viszont egy nagyon kockázatos gyógymód,- vallják az elemzők. De rájuk nézve kockázatos lehet az is, ha a kétharmados Fideszes többség a Jobbik támogatásával népszavazás, vagy más szélesebb körű társadalmi legitimációt eredményező technika nélkül akarja elfogadtatni az új alkotmányt. Ami pedig a két párt közötti és a kisebbségek számára aggasztó hasonlóságot illeti, az nem más, mint az a tény, hogy úgy Orbán Viktor miniszterelnök, mint a Jobbik vezetői, a 2010-es választási győzelmüket egyfajta rendszerváltásként aposztrofálják.

Ugyanakkor a csupán néhány hónapja és a hazai szélsőséges csoportok megfigyelésére és feltérképezésére alakult politikai pártoktól független civil kezdeményezés keretein belül működő Athéna Intézet, az egyik legnagyobb hazai szélsőséges nézeteket terjesztő portál, a Kuruc.info törvényenkívüliségére is rámutat.

„Forradalmi pénzgyár,- a Kuruc.info pénzügyei” címmel megjelent az Athéna Intézet munkatársának nagy botrányt kavart írása ugyanis bizonyítja, hogy a Kuruc.info csoport vezetői havonta milliós adózatlan jövedelemhez jutnak. Az Athéna Intézet viszont a Kuruc.info mellett eddig összesen tizenhat magyar gyökerű úgynevezett „gyűlöletcsoportot” térképezett fel és mutattak be: a Toroczkai és Budaházy fémjelezte Betyárseregtől a neonáci, szkinhed Blood and Honour szervezeten, a Magyar Nemzeti Arcvonalon és az állatkínzókkal brutálisan leszámoló Radikális Állatvédőkön át, a Magyar Gárdáig.

A gyűlöletcsoportokról azt kell tudni, hogy olyan szervezetten működő csoportok, melyek a gyűlöletre alapozva bármely ideológia nevében verbális, szimbolikus vagy fizikai agressziót valósítanak meg, vagy erre hívnak fel bizonyos emberek, illetve emberek egy jól meghatározható közössége ellen, azok – vélt vagy valós – nemzeti, faji, etnikai, vallási vagy szexuális hovatartozása miatt. Mindez történhet akár virtuálisan is: hírportálok közösségi oldalain és fórumokon, blogokon, valamint chatoldalakon. Az internetes médiumok esetében gyakori, hogy a tartalmak közlésével több bűncselekmény is megvalósul, például rágalmazás, közösség elleni izgatás, de a magyar rendőrség viszont csak akkor járhat el egy ilyen bűncselekmény esetén, ha azt a Magyar Köztársaság területén követték el. Ha tehát a Kuruc.infón a feltételezett bűncselekményt elkövető személy beazonosítható, vele szemben a magyar médiahatóság és rendőrség akkor is tehetetlen lenne, mivel a tartalom amerikai szervereken van, és Amerikában az egyik alkotmány-kiegészítés miatt a szólásszabadságot sokkal tágabban értelmezik, mint nálunk. Ott a rágalmazás vagy a közösség elleni izgatás, nem minősül bűncselekménynek.

A gyűlöletcsoport tehát nem minden országban BTK-büntetőjogi kategória. Amíg tettlegességig fajuló bűncselekményeket nem követnek el, e szerveződések büntetőjogi szankcionálása nem is volna célszerű, mivel az államszocializmus évtizedei már bizonyították, hogy gondolatokat nem lehet betiltani – még a legvisszataszítóbbakat sem.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a gyűlöletcsoportok létrejöttét és tevékenységét, ha tehetünk ellene, tétlenül kellene néznünk. A burkoltan, vagy nyíltan gyűlöletet és uszítást terjesztő, ám azt a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságaként beállító szabályszegőkkel szembeni retorzió elmaradása esetén ugyanis felmerül az adott hírportál üzemeltetőinek erkölcsi felelőssége is. Ellenük hazánkban sikeresen harcolni talán a közvélemény hiteles tájékoztatásával és a sztereotípiák megcáfolásával lehetne, tehát a meggyőzés eszközével, amely végső soron elvezethet a gyűlöletcsoportokkal szembeni fellépéshez úgy, hogy annak hatására azok népszerűsége és társadalmi támogatottsága fokozatosan csökkenni fog.

A társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak emberi méltósága a tét, amit meg kell védenünk, mert a XXI. században a saját méltóságunk e felelősségtől elválaszthatatlan.

Igazán örültem volna, ha Kornai János cikke után nagyon komoly vita kerekedik arról, hogy tényleg, meddig tekinthető demokráciának egy adott állami - hatalmi működési konstrukció. Jó lett volna, ha a magyar parlament többségét támogató neves személyiségek nagy számban és legalább olyan mélységben értekeztek volna Kornai gondolatairól, mint azt Georg Paul Hefty megtette. Jó, hogy megtette, mert hiányt pótol : a magyar jobboldal legjobbjainak lustaságát igyekszik ellensúlyozni cikkével. Köszönet illeti ezért.

Önmagában is megérne egy misét a tény, hogy az elmúlt fél év hazai állami - hatalmi rendszerének változásaira vonatkozó törvények miatt egyesek azon kezdenek el gondolkodni - és nem csak a 'ballib"-nek nevezett politikai közösségben - , hogy mit nevezhetünk még okkal polgári demokráciának, vagy egyáltalán demokráciának és honnantól indokolt valami másról, például, ahogyan Kornai is állítja, autokráciáról beszélni. Mindesetre egy olyan szerző gondolatai, mint Hefty, figyelemre feltétlenül érdemesek, mert ő valóban sokat tud Magyarországról. Sokat tud, de én mégis megkockáztatom, talán nem mindent, és ennyiben igazat kell adjak azon kormánypárti vélekedéseknek, amelyek arra hivatkoznak, hogy a nyugat úgy értékel és olykor bírál, hogy nincsen a szükséges információk birtokában. Ha lehetőségem lenne, Hefty úrtól biztosan megkérdezném, hogy szerinte néhány közelmúltban hozott parlamenti döntés még simán belefér-e abba a nyugati polgári demokratikus rendbe, amelyet nyilván ő maga sem tart megkérdőjelezhetőnek. Ilyeneket kérdeznék :

Hefty úr szerint minden rendben van azzal, hogy Magyarországon pár napon belül három millió munkavállaló magán nyugdíj pénztárakkal kötött magánjogi szerződése úgy szűnik meg, és válik az állam tulajdonává korábbi megtakarításuk, hogy a szerződő felek ezen megszűnés érdekében szó szerint semmit se tesznek?

Hefty úr szerint minden rendben van azzal, hogy azon honfitársaink, akik élve a lehetőséggel, külön nyilatkoznak arról, hogy megtartják magán nyugdíj pénztári vagyonukat, annak ellenére, hogy bérükből továbbra is fizetik - egészen nyugdíjba vonulásukig - az államnak a nyugdíj váromány közterhét, az állami nyugdíjból kizárattatnak ?

Ismeri Hefty úr a magyar parlament azon alkotmányt módosító döntését, amellyel a törvényhozók megfosztják a magyar alkotmánybíróságot attól a jogától, hogy olyan parlamenti döntések utólagos felülvizsgálatát elvégezhesse, amelyek a magántulajdonnal vannak összefüggésben ?  Olyan jó lenne tudni,hogy mit szólna Hefty úr a német törvényhozás döntéséhez,amely a németek alkotmánybíróságának jogkörét hasonló módon korlátozná.

Hefty úr szerint minden rendben van azzal,hogy a hamarosan elfogadásra kerülő új alkotmány eddig megismert szövegének 8.paragrafusa az emberi alapjogok vonatkozásában azt rögzíti,hogy azok külön törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítése esetén érvényesek csak ? Hallotta esetleg Hefty úr Róna Péter professzor azon véleményét erről, hogy egy ilyen szabályozás Európában legfeljebb az 1700-as évek elején lehetett volna elfogadható ?

Georg Paul Hefty biztosan azon nyugati írástudók közé tartozik, akik ismerik Bibó István munkásságát, és valószínű, hogy ismeri Bibó következő gondolatát is :

" ….szeretnék kitérni a szabadságjogoknak arra az európai rendszerére, amelyet lényegében az angol politikai gyakorlat és a francia forradalomnak az ideológiai programja együttesen dolgozott ki. Ennek döntő elemei a hatalmak elválasztása, az általános választás útján létrejövő népképviseleti parlament, a parlamentnek felelős vagy valamilyen módon a nép által kiküldött és visszahívható vagy határidős végrehajtó hatalom, a végrehajtó hatalomtól független bíráskodás, amelynek a hatásköre valamilyen formában kiterjed magára annak a hatalomnak az aktusaira is; a mindeme intézmények ellenőrzését lehetővé tevő szabad sajtó, gondolat-, gyülekezési és egyéb szabadságok, kiterjedt helyi önkormányzat, amelyek mind egymással összefüggő, egymást láncszerűen kölcsönösen tartó rendszert alkotnak, amiből egyetlenegy elemet sem lehet úgy kiemelni, hogy azzal az egész láncolat és az egész rendszer kárt ne szenvedjen. "

Nagyon szeretném Hefty úr véleményét ismerni, hogy egyet ért - e Bibóval,és ha igen, akkor miképpen vélekedik például a magyar alkotmánybíróság jogkörét korlátozó parlamenti döntésről ? Kárt szenved az "egész rendszer", vagy például a magántulajdonnal kapcsolatos - azt akár ellenérték nélkül állami tulajdonná változtató - törvényhozói döntések alkotmánybírói felülvizsgálatának kiiktatása szerinte még beleférne a német jogállamba ?

Külföldön mindenkit, akit érdekel Magyarország, arra biztatok, sőt kérek, hogy az eddigieknél sokkal-sokkal alaposabban tanulmányozzák a hazai törvényhozás elmúlt hónapokban elvégzett munkáját. Valóban ne elégedjenek meg pusztán pro és kontra véleményekkel, de olvassák is el e különös többség friss törvényeit.

nem egyszerű