Bármennyire is hihetetlen, de a Political Capital legfrissebb közvélemény-kutatási adataiból az derül ki, hogy hazánkban a FIDESZ- KDNP-kormány alatt nemhogy csökkent volna, hanem még egyenesen nőtt is a szélsőjobboldali eszmékkel és politikával szimpatizálók aránya. A jelenségre pedig, az elemzők szerint a kormány csupán szimbolikus orvosságokat keres. A kétharmados többséggel bíró, a népi felhatalmazására büszkén hivatkozó és dacból fakadó kormányzati intézkedések és törvények, a kisebbségekre nézve viszont egy nagyon kockázatos gyógymód,- vallják az elemzők. De rájuk nézve kockázatos lehet az is, ha a kétharmados Fideszes többség a Jobbik támogatásával népszavazás, vagy más szélesebb körű társadalmi legitimációt eredményező technika nélkül akarja elfogadtatni az új alkotmányt. Ami pedig a két párt közötti és a kisebbségek számára aggasztó hasonlóságot illeti, az nem más, mint az a tény, hogy úgy Orbán Viktor miniszterelnök, mint a Jobbik vezetői, a 2010-es választási győzelmüket egyfajta rendszerváltásként aposztrofálják.
Ugyanakkor a csupán néhány hónapja és a hazai szélsőséges csoportok megfigyelésére és feltérképezésére alakult politikai pártoktól független civil kezdeményezés keretein belül működő Athéna Intézet, az egyik legnagyobb hazai szélsőséges nézeteket terjesztő portál, a Kuruc.info törvényenkívüliségére is rámutat.
„Forradalmi pénzgyár,- a Kuruc.info pénzügyei” címmel megjelent az Athéna Intézet munkatársának nagy botrányt kavart írása ugyanis bizonyítja, hogy a Kuruc.info csoport vezetői havonta milliós adózatlan jövedelemhez jutnak. Az Athéna Intézet viszont a Kuruc.info mellett eddig összesen tizenhat magyar gyökerű úgynevezett „gyűlöletcsoportot” térképezett fel és mutattak be: a Toroczkai és Budaházy fémjelezte Betyárseregtől a neonáci, szkinhed Blood and Honour szervezeten, a Magyar Nemzeti Arcvonalon és az állatkínzókkal brutálisan leszámoló Radikális Állatvédőkön át, a Magyar Gárdáig.
A gyűlöletcsoportokról azt kell tudni, hogy olyan szervezetten működő csoportok, melyek a gyűlöletre alapozva bármely ideológia nevében verbális, szimbolikus vagy fizikai agressziót valósítanak meg, vagy erre hívnak fel bizonyos emberek, illetve emberek egy jól meghatározható közössége ellen, azok – vélt vagy valós – nemzeti, faji, etnikai, vallási vagy szexuális hovatartozása miatt. Mindez történhet akár virtuálisan is: hírportálok közösségi oldalain és fórumokon, blogokon, valamint chatoldalakon. Az internetes médiumok esetében gyakori, hogy a tartalmak közlésével több bűncselekmény is megvalósul, például rágalmazás, közösség elleni izgatás, de a magyar rendőrség viszont csak akkor járhat el egy ilyen bűncselekmény esetén, ha azt a Magyar Köztársaság területén követték el. Ha tehát a Kuruc.infón a feltételezett bűncselekményt elkövető személy beazonosítható, vele szemben a magyar médiahatóság és rendőrség akkor is tehetetlen lenne, mivel a tartalom amerikai szervereken van, és Amerikában az egyik alkotmány-kiegészítés miatt a szólásszabadságot sokkal tágabban értelmezik, mint nálunk. Ott a rágalmazás vagy a közösség elleni izgatás, nem minősül bűncselekménynek.
A gyűlöletcsoport tehát nem minden országban BTK-büntetőjogi kategória. Amíg tettlegességig fajuló bűncselekményeket nem követnek el, e szerveződések büntetőjogi szankcionálása nem is volna célszerű, mivel az államszocializmus évtizedei már bizonyították, hogy gondolatokat nem lehet betiltani – még a legvisszataszítóbbakat sem.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a gyűlöletcsoportok létrejöttét és tevékenységét, ha tehetünk ellene, tétlenül kellene néznünk. A burkoltan, vagy nyíltan gyűlöletet és uszítást terjesztő, ám azt a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságaként beállító szabályszegőkkel szembeni retorzió elmaradása esetén ugyanis felmerül az adott hírportál üzemeltetőinek erkölcsi felelőssége is. Ellenük hazánkban sikeresen harcolni talán a közvélemény hiteles tájékoztatásával és a sztereotípiák megcáfolásával lehetne, tehát a meggyőzés eszközével, amely végső soron elvezethet a gyűlöletcsoportokkal szembeni fellépéshez úgy, hogy annak hatására azok népszerűsége és társadalmi támogatottsága fokozatosan csökkenni fog.
A társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak emberi méltósága a tét, amit meg kell védenünk, mert a XXI. században a saját méltóságunk e felelősségtől elválaszthatatlan.
