Aki nem tud arabusul...

A gyér érdeklődésre való tekintettel, a senkigyűlés elmarad! Jómagam még sokáig bíztam a kezdeményezés sikerében - szemeim előtt már láttam a kígyózó sorokat -, de be kellett látnom, hogy tényleg halott ügynek bizonyult a kezdeményezésem. Hát így állunk, sajnos a szocialistákat nem érdekelte a senkigyűlés, valószínű úgy gondolták:ők már valakik!

Nem tudom, bizonyára én gondolom rosszul - meg az a több milliós tömeg, aki ellenük szavazott -, de nem ildomos ilyen helyzetben csöndben maradni! Most kellene megragadni a lehetőséget, hiszen van még ember ebben az országban, aki baloldalinak nevezi a Magyar Szocialista Pártot, és hát mivel az ilyet - azaz jómagamat - vitrinbe kellene mutogatni, így most érthetetlenül állok a süket fülek előtt. Bizonyára azért nem kaptam választ, mert sok hibát vétettem az éj leple alatt megírt szövegemben, és ezért a vécécsészén üllő titkárnő nem volt hajlandó átadni a levelemet, az általam megszólított személyeknek. Én még talán elfogadnám ezt az elméletet, mivel én sem vagyok elájulva a saját stílusomtól, de mivel több pozitív levelet is kaptam - hogy milyen jól fogalmaztam, ezért további elméletek után kellett néznem. Lássuk, mi jöhet szóba ezután: A Magyar Szocialista Párt nem olvassa az Ellenszéket! Nem hiszem, hiszen több ezer baloldali ember olvassa napról napra a szociálisan érzékeny emberek társadalmi, és gazdasági problémáit, ezért nagy luxus lenne a részükről, hogy nem merítenek ötletet belőle. Ha nem hát nem, bizonyára nagyon el vannak foglalva, és nincs idejük véleményezni a levelemet.

Apropó vélemény: sokan kérdeztétek tőlem, hogy miért hívom baloldalinak az MSZP-t, hiszen a "szocialista" névhasználaton kívül, semmit sem tett a baloldali emberekért. Azt írtátok, hogy nekem igazán oda kellene figyelnem arra, hogy miket írok össze-vissza, hiszen az általam baloldalinak nevezett MSZP-vel  tévútra vezetem az embereket, és zavart keltek a szívükben. Hát kérem, én ehhez nagyon értek! Olyannyira értek hozzá, hogy a debreceni tudósok velem tesztelik a jégesőfelhőt semlegesítő csodafegyverüket. A zavart keltő hullámaimat használják az esőfelhő likvidálására, és örömmel jelenthetem: a kísérletek elég szép eredményeket hoztak.

Nem hiszem, hogy mert az MSZP-t baloldali pártként definiáltam - megjegyzem nem én vagyok vele az egyetlen - már azonnal a fejemet kellene követelni(elnézést a költői túlzásomért). Én nem vagyok értelmiségi, szimpla munkásféle volnék, és mint ilyen egyszerű polgár igyekszem a magamfélék fejével gondolkodni. A magamfélék morcosak, és a SZÁMUKRA baloldalinak tartott pártokra vetítik ki a haragjukat. Ez pedig még mindig az MSZP!

Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindenkinek tiszta legyen a képlet:az MSZP a köznyelv szerint még mindig baloldalinak tartott párt, és az is marad egy jó darabig. Egészen addig marad így ez a téves definíció, míg egy valós szociáldemokráciára épülő baloldali tömörülés meg nem tudja szólítani az embereket. Ne engem, én már elköteleztem magamat valahova, sokkal inkább azokra az emberekre gondolok - van belőlük több százezer -, akik jól megbüntetve a szocialistákat, most a párt megújulásáért könyörögnek. Ők még hisznek a szocialista értékekben! Tudom, hiszen közöttük mozgok,és végighallgatom a csalódottságuk minden fájdalmát. Tudom, hogy ebben a véleményemben alig tévedhetek.

A senkigyűlés elmaradt, de levontam belőle a megfelelő következtetéseket. Most már tudom, hogy nektek értelmiségieknek milyen nehéz feladatokat kell teljesítenetek ahhoz, hogy a baloldali emberek új értelmet kapjanak. Én látom a bizakodó jeleket, de túlságosan elméletben gondolkodtok, és nem figyeltek igazán azokra a hangokra, amiket én hallok nap, mint nap, mint nap......

Ki is vagyok valójában? Az biztos, hogy eddig magányosan álldogáltam saját eszméim mocsarában, és próbáltam az ágak között észrevétlen meglapulni. Mára kissé árnyaltabb lett a képlet. Sokszor indulatok vezérlik a tetteim megfigyelhető pillanatait, és már alig tudok a védelmemre összpontosítani. Míg mások pontos leírással képesek kifejteni mondandójuk értékeit, addig én a szavak kiejtését gyakorlom. Apró hiba, jól tudom. Olykor próbálnék még jobban meghúzódni a tüskék között,de mára alig hasonlítok önmagamra. Most az egyszerűségem kényszere vezérel!

Igazi kincset tartogat a szíve alatt, aki ismeri a valóság igazi érzését. Úgy képes azt a maga ízlésére formálni, hogy az akkor is a valóság marad, ha mások felé nem ugyanazt az arcát mutatja. Én is hittem sokáig, hogy megtaláltam eme csodálatos pillanatot. Éjjel nappal a lehetőségét kerestem annak, hogy a világ felé vetítsem az emberiség legféltettebb kincsét, hogy általa én is igazi lovagja maradjak. Mára tudom, hatalmasat hibáztam.

Mára tudom, hogy amit én igaznak véltem, azt már apró darabokra szakítottak. Mindegy, hogy milyen árat fizettek érte - bizonyára mindenkinek megérte -, de a lényeget most örök mezőkre száműzte, és általa az én eszmém is szanaszét törte.

Az egyik darab a halhatatlanság rabszolgája maradt, és amit fizetségül kapott érte, az a saját kényszere elé helyezte. Nem számított, hogy az ország hova sodródik, csak egy dolog lehetett az érdeke:

Menekülni, ha ha elér a végzet tengere.

Kedves Szanyi Tibor, Gyurcsány Ferenc, és az egész Szocialista Párt vezetősége!

Nyílt levél formájában fordulok Önökhöz, bár sokan  figyelmeztettek előre: hiábavaló próbálkozás a részemről, úgy is süket fülekre találok . Én még is úgy döntöttem,hogy megírom e levelemet – még ha drága árat is fizetek érte – majd csak elolvassa valaki a pártszékházba,  jót mosolyogva rajta az illemhelyiség egyik hátsó fülkéjének  ajtaja mögött. Kezdjük hát rögtön az elején: Én egy senki vagyok, talán ez nem meglepő. Az utóbbi évek történéseiből merítve az sem okoz hatalmas meglepetést sokak számára,  hogy Önök is egy senkik lettek – hiszen ezt osztotta most az élet . Ebből kifolyólag veszem a bátorságot, és egy senkigyűlés összehívását kezdeményezem. Mit is jelent a senkigyűlés? Hát azt, hogy a senkik összejönnek egy sötét pincében, és megvitatják, hogy hogyan lehetnének újra valakik. Jaj bocsánat, a valakiségből kimaradnék, hiszen nem vágyom én közszereplésre, de Önök annál inkább a hatalom visszaszerzésére. Jogosan merül fel a kérdés a kedves párttagokban – és minden kedves olvasóban -, hogy akkor mit keresek én ebben a senkigyűlésesdibe, ha úgy is háttérben kívánok osztogatni?  A válasz egyszerű:  tenni akarok valamit! Igen, igen – jön a szokásos fejringatás -, de mostanság mindenki tenni akar valami orbitálisat, amivel jól oda lehetne pörkölni a kormány segge alá, hogy aztán elmondhassa magáról: most aztán jól megmutattuk nekik. Kérdezem én? Ezekkel a fricskákkal fogjuk visszaszerezni a baloldal elherdált becsületét? Mert kedves szocialista urak,  akkor már most készülhetünk a totális diktatúra hosszantartó évszázadaira. Önök is pontosan tudják, hogy ez a kisded játék – amin most még jót röhögnek - milyen jelentéktelen tényezője annak a most zajló politikai háborúnak, ami majd meghatározza a következő évtizedek erkölcsi irányvonalát . Nem akarok ünneprontó lenni, magam is jót mosolyogtam az elmúlt napok eseményein, de elérkezettnek látom az időt, hogy a romok eltakarítása után végre komoly munka kezdődjön. Természetesen az elmúlt nyolc év tapasztalataiból kiindulva Önökre már nincsen szükségünk. Láttuk, hogy hová vezetnek a felelőtlen kísérletezések, és az elégtelen kommunikációból származó intézkedések. Még is azt mondom: talán adódhat némi szerep a számukra.

Soha nem látott szükségét érezzük annak, hogy a szégyen poraiból egy új alapokkal, és személyekkel rendelkező baloldali tömörülés alakuljon. Ezt kívánja a józan ész, és vele a demokrácia. Ha Önök kezdenék meg ennek a felépítését, akkor ugyan oda zuhannánk vissza, ahol annak idején tartottunk, és megint elvesztegetnék rengeteg időt feleslegesen. Mint bizonyára észrevették, elindultak olyan bizakodó kezdeményezések, amik alapjául szolgálhatnának az általam leírt tömörülés létrehozásának. A munka hatalmas, az idő pedig egyre sürget. Arra kérném ezért Önöket, mint a legnagyobb baloldali párt vezető személyiségeit, hogy lássák tisztán a kialakult helyzet súlyosságát. Olyan időszak elé nézünk, miben a baloldaliság csak egy gyenge lábon álló identitás, már ha nem törnek a szétverésére. Olyan jövőt vetítenek elénk, amiben minden jó és tökéletes lesz, csak felejtsük el az eszmeiségünk  gyökereit. Én talán még túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy ebbe belenyugodjak, de ahhoz eléggé öreg már, hogy ne higgyek el mindent, amit elém vet a jobboldali érdek. Arra kérem Önöket, hogy tegyék félre a Szocialista Párt törekvéseit, és az ország érdekét vegyék előtérbe.  Nyakunkon van az önkormányzati választás, és már csak egy hajszál kell hozzá, hogy a baloldali értékek hosszú időre eltűnjenek.

A forradalom szavára milliók ülnek le elégedetten: a haza meg van mentve. A haza még nincs megmentve, hiszen a nyomorgások és botrányok utáni időszakot egy diktatórikus kormányzat készül uralma alá vonni, és olyan intézkedéseket készül bevezetni, amivel végérvényesen bebetonozza magát a hatalomba.

Az ígéretek korszaka lejárt! Sem szavak, sem mondatok nem elegek már ahhoz, hogy a kialakult helyzeten változtassunk. Ide tettek, és makulátlan emberek kellenek, akik dacolva az elmúlt időszak szenvedésekkel teli korszakával, egy tiszta baloldali értékrendet képviselnek. Amennyiben Önök segítséget nyújtanak ezeknek az embereknek, úgy feloldozást remélhetnek az emberektől, és tanulva az eddig elkövetett hibákból, egy tiszta baloldali programot követhetnek.

2010. 07. 04.

- Szép napot kedves anyuka, hogy vagyunk?

- Köszönöm doktor úr, a hányásokat leszámítva elég tűrhetően.

- Nagyszerű, hát akkor lássuk ezt a kis magzatot, hogy hogyan is viselkedik a kedves kismama pocakjában. Üljön be a vizsgálóba, azonnal megnézzük, hogy mi a helyzet odabent.

Két perc múlva.

- Tökéletes! Ennél jobb már nem is lehetne. Szóval mikorra is határoztuk meg a szülés időpontját?

- Április 29. Hiszen maga mondta doktor úr!

- Igen-igen, csak tudja annyi kismamám van, hogy néha alig tudom követni ki mikorra van kiírva. Szóval 29.! Jól van, és választott már szülésznőt?

- Még nem! Ön kit ajánl?

- Én Csucsomi Julikával dolgozom együtt, nagyon megbízható szülésznő.

Veszély, rossz út, és még sorolhatnám azokat a jelzőket, amikkel Mesterházy Attila illette a mi Viktorunkat. Rossz út? Mit vártunk, hogy majd az az út, amire rávezeti az országunkat teljes elégedettséget fog teremteni az emberek között? Nem hiszem! Veszélyben lennénk, és nincs párbeszéd az ellenzékkel? Minek az? Hiszen nincsen szükség senkire sem, az országnak nincsen szüksége baloldalra. Sem rám, sem rád, sem a civil mozgalmakra. Forradalmat korbácsoltak egy elégedetlen országban, és most a veszélyétől óvjuk picinyke lelkünket. Félünk, hogy kisemmizettek leszünk, hogy semmi beleszólásunk sem lesz az irányításba, és olyan gyorsan veszünk felejtőbe, hogy emléknapot sem tartanak? Nem vágynak a társaságunkra! Lesz helyettünk együttműködési nyilatkozat, és pár lógatnivalót irat, aminek jobb ha már most megkeressük a megfelelő helyet a közintézmények falain.

Eltévedtünk, de bolyongásunk forrását mindenki másképpen értelmezi. Kellett volna jobban csinálni, és most nem lennénk ilyen kellemetlen helyzetbe - hangzik az agyonkoptatott mondás, amit már akkor késő volt a szánkra venni, mikor megfogalmazódott a satnya agyakban eme nagyszerű gondolat. Újabb mondásokat kell gyártani, mert ezekkel nem megyünk semmire. Miközben az elvesztegetett nyolc évünket siratjuk, addig szépen lassan diktatúrába sodródik az ország. Olyan mélységre süllyed a demokrácia, ahol még egy gyertyalángnyi remény sem képes életben tartani az álmokat.

A demokrácia hazánkban ezer sebből csörgedezik. Így volt ez ezelőtt, és talán így marad még egy jó darabig, ha nem teszünk időben azonnal valamit. Lépjünk hát ki a fényességbe, vessük le rongyosra hordott, téveszméktől foltos ruházatunkat, és hangosan kiáltsuk az embereknek: baloldalinak lenni nem szégyen! Szégyen az, amit ezen identitás nevében alkottak, de mi régóta tudjuk, hogy nagyon sok embert becsaptak. Hazudtak, de ezen már senki sem kapja fel a fejét. Lassan olyan jelentőséggel bír a valótlanság álítása, hogy nélküle képtelenek vagyunk gondolkodni. Ott lapul mindennapjainkban, és életünk szerves részét alkotja.

A Fidesz politikai gépezete halad  eltervezett úticélja felé. Olyan sebességgel robog, hogy időközben elfelejti: elődei is hasonló hibákat vétettek. Nemzeti együttműködést hirdet, miközben megnyilvánulásaival egy szakadékot ás a saját népe közé. Akkorát, ami kettéosztja országunkat. A szavazófülkében született döntés milliók akaratának a megnyilvánulása. A megosztottság ellen szavaztak, és mit kaptak: egy sokkal osztottabb társadalmat, amiben boldoguljanak úgy, ahogyan akarnak.

Senki sem megállíthatatlan, csak tudni kell időben cselekedni. Időben meghúzni a vészféket, és elmesélni ennek a nemzedéknek: létezik valós alapokon nyugvó baloldali politika.

1994-et írunk. A tudatom még az iskolapadban ragadt, de már élénken érdeklődést mutattam a világ eseményeiről. Még nem beszéltem róla, csak hallgattam, ahogyan szüleim az éppen aktuális politikai eseményekről társalognak. Bár tudnám a lényegét - gondoltam magamban, de akkor és ott elhatároztam: egyszer bi

Nagyon sokat sírtunk! Abban az évben igen rossz anyagi körülmények között voltunk kénytelen megélni, de hála édesanyámnak és az átdolgozott túlórának, mindig akadt az ebéd mellé némi meglepetés. Hogyan éltem meg ezeket

- Csaba!

- Ne ordíts már Judit, itt ülök tőled 1 méterre!

- Jól van már, ne izélj folyton velem. Ezt hallgasd meg:  a Gyomáék elváltak! A Gyurinak az van kiírva az liwiwen, hogy egydülálló.

- És? Kit érdekel?

- Engem! Annyira furi, pedig még múlt hónapban együt mentek nyaralni!

- Honnan tudod?

- Na, látod, hogy érdekel?

- Nem érdekel, de ha már belekezdtél, akkor folytasd.

- Tudom és kész! Én mindent tudok. Én már tavaly is sejtettem, hogy valami nincs rendben.

- Honnan veszed, te mindentudó?

- A Gyuri leszedett minden képet a Mariról a liwiwen, csak a kutyájuk képét hagyta fent. Olyan édes az az állat. Alá volt írva: egyetlenem!

- Látod mennyire hülye vagy Judit? Folyton ezt a hülye liwiwet bámulod, ahelyett, hogy a háztartással lennél elfoglalva. Mondtam már neked, hogy ne avatkozz bele mások életébe!

- Most mit pattogsz itt, mint valami elmebeteg? Azt csinálok amit akarok. Te meg folyton azt a buzi focit bámulod egész nap, én meg pakolhatom utánad a szanaszét hagyott sörös dobozaidat.

- Az nagyon nem ugyan az drágám! Én legalább nem avatkozok bele mások magánérdekébe!

- Hagyjál már! Én se avatkozok bele, csak megállapítottam, hogy nincsenek már együtt. Miért, már ez is baj?

- Elég, a téma lezárva, hagyjál tovább újságot olvasni.

- Te Csaba! Te kiírnád a liwiwre, ha már nem lennénk együtt?

- Te most szórakozol velem Judit? Mondtam már neked, hogy mennyé az anyádba, ha ilyen hülyeségek jutnak az eszedbe.

- Már megint mit kapod fel ittl nekem a vizet? Csak kérdeztem tőled valamit, te meg egyből nekem támadsz!

- Azért támadok neked, mert olyan baromságokat tudsz kérdezni, hogy az ember nem tudja féken tartani az indulatait.

- Na, kiírnád?

- Tudod mit? Tessék, váljunk el és azonnal megtudod!

- Jaj nyuszó, nem akarok én tőled elválni, csak elméletben kérdeztem....

- Nem, váljunk csak el, és majd anyádnál felmehetsz az liwiwre megnézni az adatlapomat.

- Nyuszika ne húzd így fel a vizet, én csak megkérdeztem...

- Nem szívem, te nem csak megkérdezted, hanem kiprovokáltad. De nekem ebből már elegem van, végeztem veled, meg a hülye liwiweddel!

- Jaj kicsimedvém, hiszen csak ugrattalak! Én nem akarok....

- Nem akarsz? Dehogynem! Te mindent akarsz, csak engem nem, és most ki is mondtad az igazságot.

- De hát én azt kérdeztem, hogy feltüntetnéd e az adatlapodra....

- ...ha elválnánk! Kimondtad, hogy elválnánk.

- Egyetlenem, hiszen csak elméletben.

- Ezt a bíróságon magyarázd, mert én holnap e

.....

- Szia Gyurikám, egyedül vagy?

- Persze Csabi. Na, hogy ment?

- Nagyon állat ötletet adtál barátom, köszönet érte!

- Ugye? Mondtam, hogy ez a liwiw-es ötlet beválik, csak az asszony meg ne nézze az adatlapomat........

most még csak ez lóg…

- Kérem, foglaljon helyet! Nem hittem, hogy egyszer kimondom, főleg, hogy pont magának, de befejeztem. Nem akarok többé a politika körül forogni! Jutott már nekem elég az évek alatt belőle, így hát örökre szakítok minden formájával.

Béla bácsi is helyet foglal a karosszékében, majd mielőtt kérdezhetnék, így folytatja:

- Miért? Azt kérdezi, hogy miért? Hát nem látja az arcomon? Azt a sok barázdát és a sok millió álmatlan éjszakát, amit ez a 40 év okozott nekem? Derék fiatalember, mennyi idős is maga, 28, 29? Hallgasson ide: Ha jót akar magának, ne lépjen be ebbe a szörnyű társaságba, mert én mondom magának: itt semmi sem az aminek látszik!

Előhúzza zsebéből megszáradt pipáját, majd kérdően tekint rám.

- Nem hiszi? Látom az arcán, hogy kételkedik a szavaim hitelességében,de megnyugtathatom magát, hogy többet tapasztaltam ebben az életben, mint bármelyik ember ebben a szerencsétlen országban. Higgyen nekem, én nem akarok magának rosszat. Hiszen alig ismerem. Mi hasznom lenne abból, hogy kitaláljak magának ostoba történeteket? Semmi!

Sohasem hittem, hogy az öreg pont velem közli, hogy felhagy a politizálással. Tudtam, sokan tudtuk, hogy előbb utóbb eljön ennek is az ideje, de azt nem, hogy pont ebben a szent minutumban teszi meg. Lehet, hogy valamilyen szörnyű betegségben szenved, és már csak napjai vannak hátra, de ahogy ezt továbbmagyaráznám, bélabácsi a gondolataimba vág:

- Mielőtt azt feltételezné, hogy valami gyógyíthatatlan marhaságban szenvedek, biztosíthatom: szó sincs semmi ilyesmiről. Szimplán csak belefáradtam ebbe a sok hülyeségbe, ami a párt körül zajlik. Azért hívattam magát ide, hogy egy kicsit elbeszélgessünk. Tudja, mint férfiak egymás közt.

- Bélabácsi! Nem nagyon értem, hogy mit keresek én itt!

- Dehogynem fiam, tudja maga azt jól. Látom én, hogy egyre feljebb és feljebb kapaszkodik a ranglétrán, de vigyázzon. A következő lépcsőfok után már nincsen visszaút. Végérvényesen bekebelezik, és megszűnik az eddigi boldog élete.

- És ha én pont ezt szeretném? Bélabácsi erre miért nem gondol?

- Azért fiam, mert én pontosan tudom, hogy mi következik ezután!

- Mi?

- Ne vitatkozzon velem! Fogadjon szót, és kerülje el messzire a pártközpont bejáratát. Különben is, nem látja, hogy a szocialista országok falain már mutatkoznak a repedés jól látható jelei? Menjen szépen haza, és foglalkozzon a feleségével. Van gyereke?

- Igen van.

- Egy, esetleg több gyermek édesapja?

- Egy.

- Na látja, van magának fontosabb dolga is, mint, hogy itt pártosdit játszon, meg mindenféle szövetségek alelnöke legyen. Menjen szépen haza, és éljen békésen, ameddig csak tud.

- Bélabácsi, nem értem az egészet...

- Nem is kell értenie. Most az a fontos, hogy szakítson meg mindenféle kapcsolatot a politikával, ahogyan én is ezt teszem. Ne kérdezzen, csak tegye a dolgát.

...

- Aztán később meg ne lássam a miniszterelnöki székben, mert seggbe rúgom. Megértette?

- Meg Bélabácsi! Ígérem, nem fog ott látni!

....