- Kérem, foglaljon helyet! Nem hittem, hogy egyszer kimondom, főleg, hogy pont magának, de befejeztem. Nem akarok többé a politika körül forogni! Jutott már nekem elég az évek alatt belőle, így hát örökre szakítok minden formájával.

Béla bácsi is helyet foglal a karosszékében, majd mielőtt kérdezhetnék, így folytatja:

- Miért? Azt kérdezi, hogy miért? Hát nem látja az arcomon? Azt a sok barázdát és a sok millió álmatlan éjszakát, amit ez a 40 év okozott nekem? Derék fiatalember, mennyi idős is maga, 28, 29? Hallgasson ide: Ha jót akar magának, ne lépjen be ebbe a szörnyű társaságba, mert én mondom magának: itt semmi sem az aminek látszik!

Előhúzza zsebéből megszáradt pipáját, majd kérdően tekint rám.

- Nem hiszi? Látom az arcán, hogy kételkedik a szavaim hitelességében,de megnyugtathatom magát, hogy többet tapasztaltam ebben az életben, mint bármelyik ember ebben a szerencsétlen országban. Higgyen nekem, én nem akarok magának rosszat. Hiszen alig ismerem. Mi hasznom lenne abból, hogy kitaláljak magának ostoba történeteket? Semmi!

Sohasem hittem, hogy az öreg pont velem közli, hogy felhagy a politizálással. Tudtam, sokan tudtuk, hogy előbb utóbb eljön ennek is az ideje, de azt nem, hogy pont ebben a szent minutumban teszi meg. Lehet, hogy valamilyen szörnyű betegségben szenved, és már csak napjai vannak hátra, de ahogy ezt továbbmagyaráznám, bélabácsi a gondolataimba vág:

- Mielőtt azt feltételezné, hogy valami gyógyíthatatlan marhaságban szenvedek, biztosíthatom: szó sincs semmi ilyesmiről. Szimplán csak belefáradtam ebbe a sok hülyeségbe, ami a párt körül zajlik. Azért hívattam magát ide, hogy egy kicsit elbeszélgessünk. Tudja, mint férfiak egymás közt.

- Bélabácsi! Nem nagyon értem, hogy mit keresek én itt!

- Dehogynem fiam, tudja maga azt jól. Látom én, hogy egyre feljebb és feljebb kapaszkodik a ranglétrán, de vigyázzon. A következő lépcsőfok után már nincsen visszaút. Végérvényesen bekebelezik, és megszűnik az eddigi boldog élete.

- És ha én pont ezt szeretném? Bélabácsi erre miért nem gondol?

- Azért fiam, mert én pontosan tudom, hogy mi következik ezután!

- Mi?

- Ne vitatkozzon velem! Fogadjon szót, és kerülje el messzire a pártközpont bejáratát. Különben is, nem látja, hogy a szocialista országok falain már mutatkoznak a repedés jól látható jelei? Menjen szépen haza, és foglalkozzon a feleségével. Van gyereke?

- Igen van.

- Egy, esetleg több gyermek édesapja?

- Egy.

- Na látja, van magának fontosabb dolga is, mint, hogy itt pártosdit játszon, meg mindenféle szövetségek alelnöke legyen. Menjen szépen haza, és éljen békésen, ameddig csak tud.

- Bélabácsi, nem értem az egészet...

- Nem is kell értenie. Most az a fontos, hogy szakítson meg mindenféle kapcsolatot a politikával, ahogyan én is ezt teszem. Ne kérdezzen, csak tegye a dolgát.

...

- Aztán később meg ne lássam a miniszterelnöki székben, mert seggbe rúgom. Megértette?

- Meg Bélabácsi! Ígérem, nem fog ott látni!

....