1994-et írunk. A tudatom még az iskolapadban ragadt, de már élénken érdeklődést mutattam a világ eseményeiről. Még nem beszéltem róla, csak hallgattam, ahogyan szüleim az éppen aktuális politikai eseményekről társalognak. Bár tudnám a lényegét - gondoltam magamban, de akkor és ott elhatároztam: egyszer bi

Nagyon sokat sírtunk! Abban az évben igen rossz anyagi körülmények között voltunk kénytelen megélni, de hála édesanyámnak és az átdolgozott túlórának, mindig akadt az ebéd mellé némi meglepetés. Hogyan éltem meg ezeket