Nem értik? Én sem.

...pedig sohasem gyilkoltam! Úgy néznek rám, mintha

A magyar emberek zömének úgy tűnik, hogy nagyon tetszik Orbán Viktor miniszterelnök úr IMF-fel és az EU-val vívott, Don Quijote-harca. Nekem erről pedig egy másik, egy Bibliai történet, a Dávid és Góliát csatája is eszembe jut. Dávid és Góliát az ótestamentumból való cca. 2800 éves története ugyanis a túlélést szimbolizálta, ahogy a mi esetünkben ez a küzdelem is úgyszintén a gazdasági túlélés része. Én legalábbis Matolcsy úr szavaiból erre következtetek, aki szerint, hazánk elindult a pénzügyi függetlenség felé.

Mint az ismeretes, Góliát egy hatalmas termetű és erős zsoldos volt, akit a filiszteusok alkalmaztak, míg Dávid csupán egy megválasztott küldötte volt a népének. Góliátot, a zsoldost, legyőzhetetlennek hitték, mert végtelen ereje és hatalmas kardja fenyegetően hatott. Dávidnak ezzel szemben viszont csak kizárólag a tehetsége, és egyszerű technológia állt rendelkezésére: kő és parittya. Dávid a gyors gondolkodás és cselekvés képviselője volt. Góliát a túlerejével és a méretével akarta legyőzni Dávidot, míg Dávid a távlatból figyelte Góliátot, ahonnan fegyverével és a gyorsaságával támadta őt, a saját területén. A csata kimenetelét pedig mindannyian ismerjük.

De mi most a XXI. század hajnalán vagyunk. Egy olyan közösség tagjaiként, akik a „mi” Dávidunk szerint, az erősek a gyengéken élősködnek. A kis hal pedig tiltakozik. Ő tette ezt máskor is, emlékezzünk csak vissza egykori szavaira, miszerint: „az EU.-n kívül is van élet”! Ha kell, akár még az árral is szemben úszik, mert nem akar a nagy és a falánk hal eledele lenni. A bajt viszont csak tetézi, hogy az értelmiségünk egy része is képtelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy amit anno a kapitalizmusról tanultak, illetve tanítottak nekik, ők pedig most fennen hirdetnek, azon tézisek jó része óriási hazugságokra és tévedésekre épült. Mert mára bizonyossá vált, hogy ez a kapitalizmus az emberek zömének nem kell. Erre vélhetően egyre többen ébrednek majd rá, és szerintem nemcsak Magyarországon fognak kinyílni a szemek, de előbb-utóbb hozzánk hasonlóan más országokban is.

Dávid üzenete Góliátnak tehát csak annyi, hogy fizessenek most már a bankokból havi több milliót kitalicskázó, kaviáros pirítóst és bélszínt reggeliző, Audi és BMW luxusautóikkal furikázó, Dubai és Hawaii-szigeteken nyaraló, biztosítós, bankár és bróker hölgyek-urak is, elvégre ők voltak azok, akik belehúzták a világot a nagy válságba.

És, mint mondtam már, az emberek zömének ez a beszéd nagyon tetszik. Igen, szép beszéd és szép elképzelés ez, de nem eszik ám olyan forrón a kását, mint azt sokan hiszik.

Olvasom, hogy miután a magyar Országgyűlés csütörtökön megszavaztatta és elfogadta a bankadót, a Standard&Poor's negatív kilátást adott a magyar adósosztályzatra, és hazánkat jelenleg a BBB mínusz kategóriába sorolta. Péntek reggel pedig már a Moody's is kilátásba helyezte a leminősítést, és hitelminősítő ezt azzal indokolta, hogy a pénzintézetekre kirótt adó negatív hatással lesz a hosszú távú gazdasági kilátásainkra.

A bankadó megszavazásával és bevezetésével tehát Dávid és Góliát harca úgy tűnik, hogy még koránt sem ért véget, hanem éppen ellenkezőleg: még vélhetően sokáig fog tartani, és az egy kockázatos kimenetelű háború lesz. Ennek ellenére azt szeretném, ha e küzdelemben természetesen ismét Dávid győzne, úgyhogy én tiszta szívemből szurkolok neki: hajrá Dávid! Csak attól félek, hogy ahogy az a háborúkban lenni szokás, sajnos lesznek majd áldozatok is.

Félő, hogy bumerángként Dávid parittyakövei azokra fognak visszahullani, akiket a bankadó bevezetésével attól ő éppen megóvni szeretett volna: a kispénzű devizahitelesekre.

Kit érdekel, és kit nem, elfogadtam e meghívást. Színjátékot ne feltételezz, nem kellett hozzá semmilyen jelmez, hiszen az élet maga egy játék, csak meg kell ismerni a játékszabályokat.

Úgy is mondhatnám, megváltoztattam az általam felállított szabályaimat. Meguntam a sötétben üldögélést, és felhúztam karomon az ingemet! Harcba invitálok minden kedves olvasót, hogy  Persze e harc cseppet sem veszélyes, ellenkezőleg. Úgy fogom megírni a mondanivalómat, ahogy eddig kellett volna. Semmi költő túlzást, semmi lagymatag mellébeszélés

ha ez így megy tovább.

Kedves Tibor!

Miért oly jellemző ránk baloldaliakra, hogy folyton tévesen definiáljuk egymás szavait? Tán hibákból nem tanult szocialista képviselők szintjére szeretnénk lesüllyedni, holmi jelentéktelen pártdíszletbe öltöztetve? Lehet, hogy mostanában ez a módi! Csak én vagyok egy kissé lemaradva, és nem fér bizony bele a fejembe, hogy miért kell folyton OV szellemiségével foglalkozni. OV derék ember - már többször megcsillantotta tehetségét - de azt gondolom, hogy  mélyreható  pszichoanalízisét hagyjuk meg szakembernek, majd az megfelelő ismeretanyaggal a háta mögött  megalkotja tökéletes elemzését.

Kissé furcsa helyzet állt elő: Először is képtelen vagyok megérteni - már-már betegesen kapkodok a válaszok után -, hogy miért kell szavakat nem megfelelő környezetben használni. Ha már veszem hozzá a bátorságot - dacolva az esetleges támadások lehetőségeivel - és egy olyan jelzőt használok egy ember értékeléséhez, amit magam is nehezen értek meg, akkor már ahhoz is legyen elég vér a pucámba, hogy válaszra méltassam a hozzászólókat. Drága barátom ezt nem teszi meg, csak némán hallgat a sötétben.

De láss csodát elvtárs, jön mindjárt a felmentősereg! Tibor, ki sokszor oly hallgatag, most ezerrel nyomja a gombokat. Biztos úgy érzi: most kötelessége van!

Tibor! Amikor meghirdettem a senkigyűlést, miért nem ütögeted gépeden a billentyűket ily szorgosan? Pedig rólad is szó esett, meg szeretett pártodról, kinek még talán adtunk volna egy lehetőséget a tisztára mosáshoz, de ti azt is eljátszottátok!( mennyit hallgattam emiatt:)) Akkor miért nem emelted meg a szavadat, kikérve magadnak a stílusomat, amikor a társadalomban betöltött szerepetekről beszéltem? Tibor, miért nem raktál egy  negatív jelzőt a posztom végére, jelezvén egyet nem értésedet? Hol voltál akkor, amikor nem a Fidesz volt terítéken, hanem a szocialisták lettek kibeszélve? Lett volna lehetőséged kifejteni a véleményedet a senki jelzőre, de te nem tetted meg, máig sem tudom, hogy miért. Bizonyára én egy még nagyobb senki vagyok, és te csak valakikkel állsz szóba, akik olyan fontosnak tartják szavuk hitelességét, hogy kiadott írásukat odadobják az emberek közé: tessék rajta elcsámcsogni.

Kedves Szanyi Tibor, korrekt ez a viselkedés????

Az orbáni nyilatkozat origója:-)

A szó veszélyes fegyver!

...mert megengedheti magának.

Elveszett valami, amit lehet, örökre elvesztettünk! Nekem még talán megvan, hiszen úgy őrzöm, mintha büntetnék az elvesztését, de sokan szépen lassan kiengedték a kezük közül. Úgy illant ki a legkisebb lyukon át a messzeségbe, hogy időt sem engedett  a magyarázatra. Csak távozott, magára hagyva egykori gazdáját!

Nem kéne elhinnem, nem kéne itt lennem! Nem kéne magyarázatot keresnem a történtekre, de még is minden nap arra törekszem, hogy megtegyem. Miért kéne kiállnom, hogy arccal előre a tömeg prédája legyek, miközben azok ülnek némán a semmibe, akiknek valódi okuk lehetne a szégyenre? Csak én hittem egyedül, hogy ez a szerelem megmenthető! Most már tudom: minden percben elveszthető!