Elveszett valami, amit lehet, örökre elvesztettünk! Nekem még talán megvan, hiszen úgy őrzöm, mintha büntetnék az elvesztését, de sokan szépen lassan kiengedték a kezük közül. Úgy illant ki a legkisebb lyukon át a messzeségbe, hogy időt sem engedett  a magyarázatra. Csak távozott, magára hagyva egykori gazdáját!

Nem kéne elhinnem, nem kéne itt lennem! Nem kéne magyarázatot keresnem a történtekre, de még is minden nap arra törekszem, hogy megtegyem. Miért kéne kiállnom, hogy arccal előre a tömeg prédája legyek, miközben azok ülnek némán a semmibe, akiknek valódi okuk lehetne a szégyenre? Csak én hittem egyedül, hogy ez a szerelem megmenthető! Most már tudom: minden percben elveszthető!