A magyar emberek zömének úgy tűnik, hogy nagyon tetszik Orbán Viktor miniszterelnök úr IMF-fel és az EU-val vívott, Don Quijote-harca. Nekem erről pedig egy másik, egy Bibliai történet, a Dávid és Góliát csatája is eszembe jut. Dávid és Góliát az ótestamentumból való cca. 2800 éves története ugyanis a túlélést szimbolizálta, ahogy a mi esetünkben ez a küzdelem is úgyszintén a gazdasági túlélés része. Én legalábbis Matolcsy úr szavaiból erre következtetek, aki szerint, hazánk elindult a pénzügyi függetlenség felé.

Mint az ismeretes, Góliát egy hatalmas termetű és erős zsoldos volt, akit a filiszteusok alkalmaztak, míg Dávid csupán egy megválasztott küldötte volt a népének. Góliátot, a zsoldost, legyőzhetetlennek hitték, mert végtelen ereje és hatalmas kardja fenyegetően hatott. Dávidnak ezzel szemben viszont csak kizárólag a tehetsége, és egyszerű technológia állt rendelkezésére: kő és parittya. Dávid a gyors gondolkodás és cselekvés képviselője volt. Góliát a túlerejével és a méretével akarta legyőzni Dávidot, míg Dávid a távlatból figyelte Góliátot, ahonnan fegyverével és a gyorsaságával támadta őt, a saját területén. A csata kimenetelét pedig mindannyian ismerjük.

De mi most a XXI. század hajnalán vagyunk. Egy olyan közösség tagjaiként, akik a „mi” Dávidunk szerint, az erősek a gyengéken élősködnek. A kis hal pedig tiltakozik. Ő tette ezt máskor is, emlékezzünk csak vissza egykori szavaira, miszerint: „az EU.-n kívül is van élet”! Ha kell, akár még az árral is szemben úszik, mert nem akar a nagy és a falánk hal eledele lenni. A bajt viszont csak tetézi, hogy az értelmiségünk egy része is képtelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy amit anno a kapitalizmusról tanultak, illetve tanítottak nekik, ők pedig most fennen hirdetnek, azon tézisek jó része óriási hazugságokra és tévedésekre épült. Mert mára bizonyossá vált, hogy ez a kapitalizmus az emberek zömének nem kell. Erre vélhetően egyre többen ébrednek majd rá, és szerintem nemcsak Magyarországon fognak kinyílni a szemek, de előbb-utóbb hozzánk hasonlóan más országokban is.

Dávid üzenete Góliátnak tehát csak annyi, hogy fizessenek most már a bankokból havi több milliót kitalicskázó, kaviáros pirítóst és bélszínt reggeliző, Audi és BMW luxusautóikkal furikázó, Dubai és Hawaii-szigeteken nyaraló, biztosítós, bankár és bróker hölgyek-urak is, elvégre ők voltak azok, akik belehúzták a világot a nagy válságba.

És, mint mondtam már, az emberek zömének ez a beszéd nagyon tetszik. Igen, szép beszéd és szép elképzelés ez, de nem eszik ám olyan forrón a kását, mint azt sokan hiszik.

Olvasom, hogy miután a magyar Országgyűlés csütörtökön megszavaztatta és elfogadta a bankadót, a Standard&Poor's negatív kilátást adott a magyar adósosztályzatra, és hazánkat jelenleg a BBB mínusz kategóriába sorolta. Péntek reggel pedig már a Moody's is kilátásba helyezte a leminősítést, és hitelminősítő ezt azzal indokolta, hogy a pénzintézetekre kirótt adó negatív hatással lesz a hosszú távú gazdasági kilátásainkra.

A bankadó megszavazásával és bevezetésével tehát Dávid és Góliát harca úgy tűnik, hogy még koránt sem ért véget, hanem éppen ellenkezőleg: még vélhetően sokáig fog tartani, és az egy kockázatos kimenetelű háború lesz. Ennek ellenére azt szeretném, ha e küzdelemben természetesen ismét Dávid győzne, úgyhogy én tiszta szívemből szurkolok neki: hajrá Dávid! Csak attól félek, hogy ahogy az a háborúkban lenni szokás, sajnos lesznek majd áldozatok is.

Félő, hogy bumerángként Dávid parittyakövei azokra fognak visszahullani, akiket a bankadó bevezetésével attól ő éppen megóvni szeretett volna: a kispénzű devizahitelesekre.