A szó veszélyes fegyver!

A szó veszélyes fegyver!

Szijjártó Péter néhány hete már nemzetközi hírű csontvázszakértő. Ha valakinek, hát neki nyilván nem kell magyarázni, hogy ahol átláthatóság van, ott nem él meg a csontváz, ahol viszont nincs, ott csontvázak teremnek.

Szijjártó, persze, nemcsak csontvázszakértő, de kormányilag megbízott megmagyarázó is. Szóvivőnek azért nem nevezném, mert a szó néha nagyon nehéz tud ám lenni és a parlament folyosóin terjedő mende-mondák szerint az orvosa eltiltotta attól, hogy nehezet emeljen.

Ennek szellemében jelentette ki gyerekes durcássággal: "A magyar emberek egy új rendszert alapítottak az országgyűlési választáson. Ez akkor is így van, ha az ellenzéki pártok ezt mind a mai napig képtelenek elfogadni".

Szóval, Szijjártó Péternek, két sérórendezés közt azért lesz feladata úgyis, mint megmagyarázónak. A 1144/2010-es kormányhatározat szerint ugyanis "a Kormány üléséről összefoglaló és a Kormány tagjának kérésére, indokolt esetben és a miniszterelnök engedélyével rögtön, továbbá az ülés végén az összefoglaló elkészítésére alkalmas hangfelvétel készül."

Tekintsünk el attól, hogy ez a mondat meglehetősen nyakatekert és nem pontosan értelmezhető (kormányszinten nem ez az első). Arra azonban alkalmas, hogy  egy klasszikus mű klasszikus részletét juttassa az ember eszébe. Ha nem tudnám, hogy az Igenis, miniszterelnök úr a '80-as évek közepén jelent meg először nyomtatásban, ráadásul Angliában, azt gondolnám, hogy ez a hasonlóság nem lehet csupán a véletlen műve...

– Nem volt szó semmiféle ígéretről – jelentette ki Sir Humphrey, aki ezúttal is takarékosan bánt az igazsággal. – A miniszterelnök pedig nem támogatta a javaslatot. Ha támogatta volna, akkor ennek lenne valamilyen nyoma a jegyzőkönyvben. De nincs.

Dudley zavartan pislogott. – Hogyhogy nincs? – És gyorsan átlapozta a jegyzőkönyvet, amelyet – többségi döntéssel – mindannyian a kézjegyünkkel hitelesítettünk. Most már késő bánat! Bizony akkor kellett volna alaposabban átolvasnia.

Dudley felpillantott, ha lehet, még az eddigieknél is dühösebben. – Sir Humphrey, meg tudná magyarázni, hogy miért nem szerepel a jegyzőkönyvben a javaslat további tárgyalását illető kérésem, valamint a miniszterelnök úrnak az erre adott válasza?

Sir Humphrey persze már számított a kérdésre. A válasza – mondhatni – klasszikus volt. Minden egyes szavára emlékszem. – Miközben feltétlenül igaz, hogy a jegyzőkönyv valóban a kormány tanácskozásainak hivatalos dokumentuma, mindazonáltal tagadhatatlan, hogy egy olyan tudatos próbálkozás, amely valamennyi hozzászólás és értelmezés teljes körű vázolására irányul, elkerülhetetlenül a dokumentáció indokolatlan részletezését és fölösleges kiterjesztését tenné szükségessé.

Hacker üveges szemekkel bámult Sir Humphreyra. Valójában a kormány minden egyes tagja üveges szemekkel meredt rá. A külügyminiszter később bevallotta, hogy nem bánta volna, ha mindezt az ENSZ-ben hallja, mert ott legalább a hozzászólásokat szimultán tolmácsolással érthetővé teszik. Összességében persze amit Humphrey kifejtett, az a legtöbb ember számára teljesen világos lett volna, de ne felejtsük el, hogy a politikusok meglehetősen egyszerű lelkek.

Végül Hacker reménykedve megszólalt: – Ha jól értem, nem emlékszik, hogy mi hangzott el a vita során?

Sir Humphrey a kérdésre ismét klasszikus választ adott. – A bizottsági viták és döntések sajátossága, hogy minden résztvevő élénken emlékezik rájuk, ugyanakkor minden egyes résztvevő merőben másképp emlékezik az elhangzottakra, mint a többi résztvevő. Ennélfogva kialakult egy közmegállapodás, amelynek értelmében a hivatalos döntések azok és csakis azok, amelyeket a jelenlévő tisztviselők által készített jegyzőkönyvek hivatalosan rögzítenek. Ebből egyszersmind az is elkerülhetetlenül következik, hogy minden hivatalos körülmények között születő döntést hivatalosan rögzítenek a jegyzőkönyvben, és minden olyan döntés, ami nem szerepel a jegyzőkönyvben, úgy tekinthető, mint ami nem hivatalos körülmények között született, még abban az esetben is, ha egy vagy több résztvevő emlékezni vélne erre a döntésre, mindezek okán ebben a konkrét esetben is megállapítható, hogy ha a döntés hivatalos körülmények között született volna, akkor annak nyoma lenne a jegyzőkönyvben. És mivel nincs, tehát nem is volt! – fejezte be diadalmas egyszerűséggel.

És tessék, tényleg ilyen egyszerű ez. Látja? Nem látja? Na látja. Szijjártó Péternek, ha egy kicsit gyakorol, ez menni fog.

A fenti írás lényegi tartalma Michael Knight: Csontvázkeltetők c. írásából került átvételre, a pikírt szóhasználat a sajátom.