szívatnak anyám.stop. engem is, de nekem jól esik.stop.

Sarkozy cigányairól ír a mai Népszabadságban Aczél Endre.

http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/sarkozy_ciganyai_

 Arról a „15-20 ezer román, vagy bolgár cigányról”, aki egy jobb élet reményében érkezett a Sarkozy országába. Aczél úr szerint ennek az elhanyagolható számú csoportnak semmi köze a franciaországi bűnözés romló mutatóihoz. Aczél úr szerint ha egy etnikai csoport beilleszkedni képtelen részét kiutasítja egy  állami hatóság úgy, hogy közben nem elhanyagolható összeget fizet az esetleges otthoni újrakezdéshez, az maga a deportálás. Ha valakiket tömegesen hazaküldenek, mert egy jobb élet reményében is csak a „városszéli bádogvárosaikban” voltak képesek éveken át létezni, miközben nem kevés bosszúságot okoztak a környékükön lakóknak, az Aczél úr szerint deportálás. Valószínűleg Magyarország is mindig deportált, valahányszor román, vagy szerb bűnözőket utasított ki az országból, megvonva tőlük az újra beutazás lehetőségét bizonyos meghatározott időre. Aczél úr szerint már majdnem minden európai ország átlát  a már most kampányt folytató Sarkozy elnökön. Bizonyára ebben is nagy igazság rejlik, hogy egy megszorításokra kényszerülő államfő populista megnyilvánulásokhoz kell nyúljon, mégis felteszem a költői kérdést, hogy a hirtelen nagy emberi jogokat védő –Sarkozy elnök kampányfogásain átlátó- európai ország miért nem ajánlotta fel készségesen ennek a 15-20 ezer jogaitól megfosztott, kisemmizett, deportált, európai állampolgárnak a szívélyes befogadását? Miért van az, hogy Aczél úr szerint ezek a szerencsétlen emberek nagy része nem is tudta, hogy tartózkodási engedély nélkül nem is maradhat három hónapnál tovább legálisan Franciaországban, mert ezek a kisemmizett, francia deportálás áldozatai többnyire csak a jogaikat tudják, a kötelezettségeket nem akarják ismerni. Gondolom, hogy annak a felnőtteknek járó 300, valamint gyerekenként járó 100-100 eurónak a híre szélviharnál sebesebben terjedt közöttük. Mert ilyen körökben eszméletlen gyorsasággal terjed minden, ami megilleti őket, csak valahogy annak nem akarnak tudatában lenni, hogy európai (állam)polgárként milyen írott, vagy íratlan kötelezettségeik vannak.

Aczél úr szerint véletlenek sorozatával találja szemben magát a közönséges európai halandó. Véletlen az, hogy a romák jelentős része csak városszéli bádogvárosokban, összetákolt kunyhókban képes letelepedni, a világon bárhová megy. Véletlen az, hogy a felderített bűncselekmények elkövetőinek óriási arányát egy kisebbségben élő etnikum biztosítja. Aczél úr szerint az is véletlen, hogy az iskolák jelentős részében megkérdezett pedagógusok majdnem kivétel nélkül vallják, hogy lehetetlen tanítani azokban az osztályokban, ahol 3-4 roma származású tanulónál több van. Aczél úr szerint az is véletlen, hogy a vidéki városok szórakozóhelyei mind lemondhatnak a forgalmukról, amennyiben rendszeresen roma csoportok kezdik el látogatni az egységeiket. Aczél úr szerint véletlen, hogy Borsodban van a legtöbb bűnözés, ahol igen jelentős létszámban élnek roma emberek.

Aczél úr szerint egy 65 milliós országnak nem jelenthet gondot egy 15-20 ezer fős –többnyire bűnözésből élő- kis etnikai csoport. Aczél úr logikáját követve, ezek szerint nem tartja helyénvalónak az ivóvíz tisztítását, ha csak egy piciny arányban mérgezett, vagy a romlott gyümölcs eltávolítása sem célszerű, ha egy pár milliós konténerben mindössze pár ezer a romlott. Aczél úr szerint a méregnek az ivóvízben a helye, ha az is cseppfolyós, mindennek, ami károsan hat, az ehető között van a helye, ha csak egy kis arányban van jelen és beilleszkedni nem tudó és nem akaró közösségnek is a civilizált társadalomban a helye, annak ellenére, hogy folyamatosan megkárosítja a becsületesen élni akarókat, csupán csak azért, mert európai (állam)polgárság bélyegével látták el őket.

Aczél úrtól kérdezem, de nem várom válaszát, hanem csak otthon a tükör előtt válaszoljon magának halkan: Miért van az, hogy politikai szimpátiától függetlenül, anyagi helyzettől függetlenül ma Magyarországon a megkérdezetteknek több, mint 80%-a azt vallja, hogy a cigányságot egységesen képtelenség integrálni. Ma a magyarok többsége állítja, hogy a cigányság nem is akar integrálódni, jelentős részük a városszéli bádoglakhatóságot választja és ha a legelegánsabban felszerelt lakásokkal is ajándékozza meg őket az állam, akkor is bádogviskók szintjére züllesztik azokat néhány év alatt.

Aczél úrnak újságíróként jobban kell ezeket tudnia, mint egy átlagembernek. DE ha jobban tudja, mégis miért ír le olyant, aminek az ellenkezőjéről van meggyőződve? Lehet, hogy ez nem véletlen?

elefánt a porcelánboltban.

Mottó:

„Hallottad, hogy nem büntet az Isten?

Hallottad, hogy emberek leszünk

  S egy régen jól megrendezett filmen

  Juthat még főszerep is nekünk?”

                                   (én)

Nemzeti ünnep elteltével nem véletlen, hogy nemzeti érzelmekről beszélgetünk szűk baráti körben. Van közöttünk radikálisabban nemzeti érzelmű, van közöttünk mérsékeltebben nemzeti érzelmű és van közöttünk fokozatokat ismerni nem akaró nemzeti érzelmű egyaránt. Én egy olyan örökkévalóságban hiszek, ahol a nemzeti érzelem megfelelő helyen kezelendő, mert nem tartom véletlennek, hogy egy ember bizonyos nemzetbe születik bele, de ha ebből egy istenítendő szentséget gyárt az ember a nemzeti érzelmeire hivatkozva, akkor tévútra sodorhatja a saját életútját és az általa „megfertőzöttek” életútjait is, kukába dobva azt a szerepet, amelyet a Teremtő neki szánt ebben a földi életnek nevezett, korlátok és határok közé zárt szakaszában az örökkévalóságnak, amelyet az örök életű szellemnek fizikai testben kell eltöltenie.

Az én meggyőződésem csak egy meggyőződés a sok közül- mondom- de természetesen a sajátomat tartom igaznak, mert egyébként nem ezt vallanám, nem ebben hinnék.

Nemzeti érzelmek alapjaira épülő világszemlélet nélkül nem létezik nemzeti összefogás- mondják. Erkölcsös emberség alapjaira épülő világszemlélet hiányában nem létezhet egészséges nemzeti érzelem- mondom. És azt is mondom, hogy a nemzeti érzelem addig egészséges, ameddig nem árt, nem tesz beteggé, nem aláz meg, nem gyaláz, nem közösít ki, nem gyűlöl más nemzeteket, melyeknek tagjai a saját nemzeti érzelmeikkel szintén emberek. Nem gyarapítottam népszerűségemet kijelentéseimmel e szűk baráti körben.

A szó a jelenlegi természeti csapásokra terelődik. A Borsod környékén megsokasodott vízáradatokat, jégesőket, szélviharokat és legutóbb már földrengéseket is, az ott elszaporodott cigánybűnözés eredményeiként emlegetik, mert Isten bünteti a bűnt- mondják. Én ezeket a csapásokat az ott virágzásnak induló fajgyűlölet végtermékeként szemlélem- mondom. Azt is mondom, hogy Isten nem büntet (szerintem), de elegendő, ha visszavonja jelenlétét és kegyelmét egy olyan helyről, ahol virágzásnak indul egyes emberek gyűlölete embertársaik iránt.

Nem tudunk egyetérteni, de látszólag még sem gyűlöljük egymást. Magam részéről ez bizonyos, hogy nem gyűlölöm egyetlen embertársamat sem. Mások részéről pedig feltételezem, hogy még nem fajult el annyira a gyűlöletük, hogy azt is gyűlölni tudják, aki magyarként más véleményen van. Még beérik más nemzetiségűek megvetésével, akiket természetesen felelőssé tehetnek saját kudarcaikért. Mert egy kitalált ellenségképpel élve, azt naponta táplálva sokkal kényelmesebb elviselni és magyarázni a saját csődjeinket, kudarcainkat.

Az ember, az egyén, a család, a közösség, a nemzet úgy érhet el veszteségeket, ha előtte rossz döntéseket hozott, rossz vezetőket választott, vagy egy-egy esetleges harc, küzdelem, csata során a rossz oldalra állt. De ezek a tegnapi rossz döntések mindig a jelenben, vagy a jövőben teremnek rossz gyümölcsöket és leginkább önmagunkat tehetjük felelősekké az aratandó rossz termésekért. Amíg nem nézünk szembe önmagunk tévelygéseivel, hanem állandóan hárítanánk a felelősséget, addig esélyünk sincs kijutni ebből a csőd-hangulatú labirintusból.

A nemzeti érzelmű emberek nemzeti érzelmekről szóló beszélgetését követően ballagok otthonom felé. Közben eszembe jut egy rész az Újszövetségből, amikor híreket hoznak Jézusnak és tanítványainak emberek szörnyű haláláról. De elbeszélésem helyett álljon itt az idézet Lukács evangéliumából:

„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem. Mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.”

Amikor a kereszténység sokat emlegetett és idézett példaképének, Jézusnak szavaira gondolnak sokan, úgy értelmezik ezeket, hogy az emberségből a nemzeti érzelműek táborába szükségszerű megtérni, hogy el ne vesszen, hanem egységben és összefogásban működhessen a nemzet. Én elég alaposan ismerve Isten Igéjét, ezt a kétezer éves megtérésre vonatkozó tanácsot éppen fordítva tartom aktuálisnak. Első lépésként is szolgálhatna az Istenhez való közeledés szándékának. Miközben az egészséges nemzeti érzelmet sem tartom bűnnek.

Isten a történelem ura, ugyebár.

madjaroscht, méghozzá!

Orbán V. kortesbeszéde

Történt ez még annak idején, a választások előtt. X rádiónak készítettem (volna) interjút Y politikussal. Aki készített már interjút, az tudja, hogy vannak jó alanyok és kevésbé jók, hogy a pocsék szót ne használjam. Y a kevésbé jók hallgatásba menekülő típusa volt a megkérdezetteknek. Azon kívül, hogy amikor első mondataim között belemondtam a mikrofonba, hogy most éppen kivel készülök beszélgetni és csak a nevét és pártállását említettem, akkor hosszasan kiegészített az összes valós vagy vélt városi-, megyei- és országos címével, tisztségével pártján belül. Kicsit szégyenkezve kikapcsoltam a diktafont, majd elnézést kértem, újra kezdtük az egészet, ahol már úgy jelentettem be Y politikust az X rádió tervezett műsorába, mint ilyen-olyan képviselőt, kabinet-tagot, elnököt és egyebet, valamint nem utolsó sorban, mint országgyűlési képviselőjelöltet (akkor még). Pedig bejelenthettem volna Hallgatag Jancsiként is, de akkor még nem tudhattam, hogy egyetlen értelmes, ép, elfogadható válasza nem lesz, minden kérdésemre mellébeszél majd. Amikor a politikai ellenfeleik folyamatos alaptalan fikázásáról kérdeztem, akkor is csak hallgatott, illetve próbálta elterelni a szót azokról a megalapozatlan rémhíreiknek terjesztéséről, amikben éppen akkor nyakig benne voltak pártostól, kabinetestől, tagságostól, elnököstől. Tanultam, miként kell úgy kérdezni, hogy egyre elkerülhetetlenebb legyen a válasz, egyre kizártabb legyen a mellébeszélés lehetősége. Y-nak is szorult a hurok a nyakán. Hirtelen intett, hogy kapcsoljam ki a hangrögzítő készülékemet. Meggondolta magát. Nem járul hozzá, hogy a beszélgetés bármikor is adásba kerüljön. Mondjuk, ezen nem csodálkoztam, mert többnyire az én monológjaimat az Y hosszas hallgatásai követték. Azért hallgatott, mert nem engedte provokálni magát- állítása szerint.

Eltelt néhány óra. Ugyanazon a rendezvényen néhány pohár jó bor után Y feloldódott állapotban odajött mellém.

     -Mondok egy viccet! Ebből érteni fog mindent, ha akarja. - mondta.

    -Hallgatom!- válaszoltam és hozzátettem, hogy nem garantálom a „minden” megértését is.

    -„ Az öreg zsidó ügyvéd"- kezdődött a vicc már elég rosszul-  "átadja a szintén ügyvéd fiának a stafétabotot, hogy vezesse tovább ő az irodát, tárgyalja tovább ő irodájuk ügyfeleinek/védenceinek ügyeit. Egyik nap vidáman és önelégülten jön haza a fiú és örömmel újságolja apjának szakmai zsenialitását, mely szerint megoldotta és megnyerte Kovácsék perét, amivel az apa nem boldogult már harminc éve. Az apa csak annyit mondott: Te hülye vagy fiam, hiszen harminc éve ebből az ügyből éltünk…”

És megértettem Y politikust minden politikussal együtt. Nekik kötelező a rémítés, az ellenfeleik blamálása alaptalanul, vagy megalapozottan akár. Mert ők ebből élnek már több, mint húsz éve. És ez nem vicc.

és a józan ész

Ma megszólított egy elkötelezett Jobbikos ismerősöm. Azt kezdte mesélni, hogy úgy járt, mint nagyon sok MSZP-s szavazó, akik kiábrándultak kedvenc pártjukból. Mondta, hogy ráadásul ezzel nincs egyedül. Csak annyi a különbség, hogy ameddig a szocialisták nyolc év alatt értek el egy tömeges kiábrándulást, addig a Jobbiknak ehhez elegendő volt három és fél hónap parlamenti és parlamenten kívüli tevékenység. De kezdjük az elején…

Néhány hónappal ezelőtt még a levegő is ózondúsabb lett bármelyik vidéki településen, ahová megérkezett a keresztény erkölcs, a becsület, az igazság és a józan magyar ész megtestesítő csoportja egy-egy kampányrendezvényre. (Lakossági fórumokként induló, nemzeti fórumokká érő rendezvényekről szólok, mert ugye a lakosság nem mind a nemzet, vagy lehet, hogy fordítva). Halkan, tisztelettudóan suttogott mindenki a nézőtéren mindaddig, ameddig el nem kezdődött a kampánybeszéd. Az előadást viszont fegyelmezett tömegek hallgatták végig, tiszteletből hangos nevetéssel díjazva a politikai ellenfelekről ezredszer elsütött poénokat, hiszen maga az addig ismeretlen és addig nem létezőnek hitt nagybetűs Igazság megtestesítői hintették, szórták az igét, mint jónak ígért vetőmagot a nemzeti érzelmű szív termőtalajába. A vetőmag pedig nem tud nem vetőmagként viselkedni. Még a bibliai példázatban is felhívja a Mester tanítványainak figyelmét, hogy bizony-bizony, amikor éjnek idején eljő az ellenség és konkolyt vet a búzamagok közé, akkor az is gyökeret ereszt, növekedni kezd és együtt fejlődik az aratásig a búzával. A konkoly nem tudja magáról, hogy ő konkoly. Neki csak növekednie kell, ha már elvetették, ha már termőtalajba került és ha már időnként a gazda, vagy a Gondviselés megöntözi.

Szóval a nemzetien érző szív táplálék-dús termőtalajába elvettetett az igazságszeretet magva, a becsület magva, az idegen gyarmatosítók végleges elűzésének magva, a keresztény erkölcs magva, a magyar gerincesség magva, a magyar felsőbbrendűség magva és mit tehetnek a magok, hát gyökeret eresztettek és teremni kezdtek… illúziókat, álmokat. Mert annak idején az ilyen termőföldként szolgáló nemzeti szívek által életben tartott lelkek gazdái komolyan vették a nemzetifórumozó megtestesült hús-vér igazságokat. Annak idején hinni akarták, hogy végre felnőtt egy makulátlan generáció, aki majd nem csak a szájával vallja nemzeti elkötelezett hitét, nem csak a szájával vallja keresztény értékekhez való ragaszkodását, nem csak szájával harsogja a becsületet, az igazság szeretetét és a hamisság gyűlöletét, aki nem csak hallásból ismeri a hűség fogalmát, hanem a cselekedetei is összhangban vannak megvallásaival. Annak idején a legtöbb nemzeti érzelmű nyitott szív őszintén hitte, hogy bizalmat szavazhat a Jobbiknak. És lőn világosság, de nem ám egyszerre.

Már virradatkor kiderült a szóvivőjükről, hogy ő is csak egy ember. Nem is akármilyen. Az a múltjában tévedésekre hajlamosabb fajta.

Később a mindenki számára biztonságot nyújtó gárdának egyik-(másik) tagjáról kezdtek el kiderülni érdekességek. Amikor hosszas latolgatás után mégis úgy döntöttek odafent, hogy a hirdetett keresztény erkölcs semmiképpen nem fér össze a pornóiparban vállalt főszereppel, akkor az addig egyenruhában tisztelgő szőkeséget eltanácsolták köreikből.

Az egyre erősödő fénynél már tagadhatatlanná vált hozzá (nem) értésük a bizalommal megelőlegezett és képviselői mandátummal felruházott fiuknak, minden egyes parlamenti felszólalásukkal erősítve óvatos gyanakvások beigazolódásait. Akik a Magyar Parlamentben a zsidók kötelező gyűlöletéről úgy szólnak, mintha az a krisztusi szeretet egyik alapvető feltétele lenne, akiknek egy gazdasági csőd és szakadék szélén is csak Biszkuval van gondjuk és természetesen minden egyébbel, ami a zsidókkal, vagy romákkal kapcsolatos, akik szalonképes kifejezések helyett patkányozzák és férgezik embertársaikat- gondolom mindezt csupa keresztény szeretetből, akiknél a parlamenti politizálás már-már kimerül egy-egy folyósóra való négyszemközti beszélgetésre való fenyegető invitálással, akik tüntető módon a Szent Koronára esküsznek fel és azt követően úgy viselkednek még a szentnek mondott Országgyűlésben is, mint valami minősíthetetlen, alpári utcagyerekek, azok aligha hinthettek, szórhattak jó gyümölcsöket termő magokat bármilyen talajba, bármilyen szívbe, vagy lélekbe.

De még mindig nem esteledett. Nekik. Ahhoz kellett újabb botrányok sorozata. Kellett egy Szent Koronára felesküdő szent országgyűlési képviselő, aki anális erőszakkal fenyeget meg újságírókat, kellett egy pártelnök, aki a kollégájának minősíthetetlen magatartását nem hajlandó (le)minősíteni, hanem még rátesz egy lapáttal. Mert Vona úr azt kifogásolta, hogy az anális erőszakkal fenyegetőző tisztelt képviselő úr miért nem váltotta valóra fenyegetését. Nos, ez az a pillanat, amikor megáll az ész és a nemzetien érző szív is gyorsabban dobog, hogy  hevesebb dobogásával azt a sok szemetet, amit naiv hittel magába fogadott, gyökerestől kivesse saját termőtalajából. De ez itt még nem a vég. A jelképes nap azzal végződik, hogy ez a társaság a saját rendezvényén már a saját baráti köréből is áldozatokat választ, már a saját meghívott előadóművészét is testőrökkel kell kimenekíteni a rengeteg jó gyümölcs közül. Mert ugyebár azt Jézus is megmondotta vala, hogy majd gyümölcseiről ismerszik meg a jó ember, meg a rossz. Miután annyi mindenre fény derült, hát jöhet az est sötétsége. Sötétül, halványul minden remény azokban, akik a Jobbikban bíztak. A teljes sötétségben még talán egy gyertyalángnyi fénynél elolvasható a hír, hogy a makulátlan Gárda hófehér lelkű és erkölcsű főkapitánya csalta a feleségét. Le is mondott. A főkapitányságról. Szerencséje lesz, ha róla a felesége nem fog lemondani.

Szóval a legjobb(ik)akra is ráköszönhet az este a maga sötétjével.

Nincs semmi baj a nemzeti érzelmű szívvel. Nincs semmi baj, ha az ember büszke arra, hogy magyar. Csak a következő hajnalon, talán négy év múlva, amikor ismét magvetők ruhájába öltözött igehintők, magvetők kopogtatnak ajtainkon, figyelmesebben meg kell nézni, hogy ki a magvető és mit akar a szíveinkben gyümölcsöztetni. Mert nem mindegy, hogy búza, vagy konkoly…

(((((((Forrás? Csak tiszta forrásból…

http://kuruc.info/r/6/63856/    …a Jobbik elnöke Zagyvához fordulva azt mondja: „Egy dolgot nem tudok magamban tartani - most a hölgyek és a gyengébb idegzetűk ne figyeljenek -, az volt a cím, hogy anális erőszakkal fenyegettél. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem váltottad be az igényt”.

http://atv.hu/belfold/20100812_toroczkai_tuzzel_vassal_irtana_a_jobbik_szakpolitikusait    „Az ilyen politikusokat a mi oldalunkon tűzzel-vassal irtani kell! Már most látható, hogy egyre jobban feszül egy ellentét az úgynevezett szakpolitikusok - ezt a szót sem szeretem egyébként - és a szabadságharcosok között, bár én inkább a megalkuvók és a bátrak ellentétének nevezném ezt a helyzetet”- mondta Toroczkai.

http://kuruc.info/r/2/64162/   „Kiss Róbert, a Magyar Nemzeti Gárda vezetője a mai napon lemondott tisztségéről. Az új országos vezető megválasztásáig két helyettese megosztva irányítja a Mozgalomnak a magyar nemzet érdekében végzett munkáját” – olvasható a szervezet honlapjának tegnap esti hírében.

http://kuruc.info/r/6/63434/   Kiss Róberték hazugságaival szemben azóta is gárdázik Müller Nikolett (18+)  )))))))))