és a józan ész
és a józan ész
„A nemzeti centrum a józan ész közössége. Szeretném aláhúzni, hogy mindenki beletartozik, aki azt gondolja, hogy a józan ész fontosabb, mint az ideológiai megosztottság” (Orbán Viktor)
Kérdezem a Sleisz Dodit, aki mellettem támasztotta a kocsmapultot, hogy: te Dodi, te beletartozol?
Dodi, aki valamilyen félreértés miatt hétköznap narancssárga gumicsizmát viselt, de vasárnap, isten bizony, lecserélte feketére, először lenézett a gumicsizmájára, hogy beletartozik-e, aztán rám fókuszált, ami nem volt egy egyszerű eset, mivel már a negyedik vegyigyümi-korsó sör kombinációnál tartott. Mi van? – kérdezte aztán lényegre törően. Mondom neki, hogy a józan ész, meg az ideológiai megosztottság, de erre csak legyintett. Hagyd a francba – morogta kissé kásás hangon. A múltkor mondta az asszony, amikor Mancinak, a tehénnek, virágkoszorút akasztottam a nyakába, hogy: te Dodi! Elment neked a józan eszed? Pedig én csak azt akartam, hogy jól nézzen ki, mert vártuk az állatorvost, hogy beöntést adjon neki, mert nagyon fingadozott! Aztán az állatorvos mégsem gyütt – böffentett egyet szomorúan a Dodi.
„A józan ész nevében nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy ledöntsük azokat a tabukat, melyeket a XX. századi ideológiai ipar ránk hagyott”. (Orbán Viktor)
Na - mondom a Dodinak-, most mit szólsz ehhez a tabudöntögetéshez? Dodi bólogatott: nagyon helyes, nagyon helyes, csak döntögessék azokat a fránya tabukat, persze, vigyázhatnának ekkicsit jobban, mert a múltkor is mentem haza a Kispiszkosból, oszt egy tabu majdnem rám dőlt! Igaz, erősen fújt a szél is, annak a tabunak meg úgyis kiálltak már a gyükerei, de azért ezzel a döntögetéssel jobban is vigyázhattak volna!
„Az uralomra jutott »műmorál«” – ezen Pokol Béla a kötelességre és szigorú egyéni felelősségre alapozott kanti kritikai etikát érti –, azaz „az igazságosság csonkított formájával azonosított morál azonban a diszkriminációellenes törvényekkel joggá téve a rasszista bélyeget nyomja arra, aki korábbi tapasztalatai alapján védené kis boltját …”
Aztán itt van ez a műmorál, meg a Pokol Béla. Dodikám, erre az emberre oda kell figyelni, mert ő jobban tud, mint a Kant! Lehet, bizony, lehet – koncentrált Dodi – de próbálja meg ez a Béla gyerek kint! A kőfejtőben! Tudod, néha napján ott szokok dógozni, az nem olyan idelógós ipar ám, mint amit ezek hablatyolnak, ott oda kell tenni magad, ott nincs ilyen műmárvány, vagy műmájer, vagy mijarosseb, ott csak én vagyok, meg a kő! Hogy nagyobb hangsúlyt adjon kijelentésének, legyintett egy nyomatékosat. Én persze udvariasan felsegítettem és odatámasztottam a pulthoz.
Hiába, ez a Sleisz Dodi tudja, amit tud. Tudja, hogy a józan ész fontosabb, mint az ideológiai megosztottság. Amikor józan, az esze azt is tudja, hogy őt bizony, megosztották. Úgy országilag leginkább, szűkebben nemzetként. Mert kérem, ideológia csak egy van. Akinek ez az ideológia nem tetszik, annak vélhetően elment a józan esze, aki nem akar a nemzeti centrumba tartozni, annak vélhetően szintúgy. Most akkor mégiscsak meg vagyunk osztva. Igaz, sokkal kifinomultabban, mint a műmorál magunkfajtája és magukfajtája, de azért elég markánsan.
Kíváncsian várom, mikor lesz kötelező a józan ész, meg a nemzeti centrum. Csak attól félek, gond lesz vele. A magyar, mármint a gerincesebbje, kurvára rühelli azt, ami kötelező.
