A Népszavának október 29.-i számában olvashatjuk a Hunvald úrral készített interjút, amelyben kijelenti a volt polgármester, hogy „a vád szép lassan elgyengül”. Már-már megnyugodtam. Aztán 121 oldalas vádirattá gyengült, amit már csak a 46 ezer (!!!) oldalnyi nyomozati irat gyengíthetett tovább.

Mazsolázgatok tovább a hunvaldi megvilágosodott kinyilatkoztatásokból:

„nem követtem el semmit.”

„Meghozott döntéseink jók és helyesek voltak. Ma sem tudnék mást tenni.”

„nincs ügy (emlékszem Zucshlág Jánosnál is így kezdődött, hogy nincs ügy…), mert az önkormányzat nem szenvedett kárt. Sőt, jelentős haszonra tett szert, hiszen az épületek többségét forgalmi értékük felett értékesítettük”

 „Engem két dologgal gyanúsítanak. Az egyik, hogy tudtam az értéken aluli becslésről. A másik, hogy tudtam arról: amint az önkormányzat döntött az értékesítésről, már sorban álltak a külföldi befektetők, hogy megvegyék az ingatlanokat sokkal többért. A nyomozati iratok mindent bizonyítanak, csak ezeket nem. Illetve éppen az ellenkezőjét igazolják. Érdekes és tanulságos lesz, amikor a tárgyaláson a vád szép lassan elgyengül”.

Október 29.-én a teljesen objektív és részrehajlással soha nem vádolható Népszavában olvasottak alapján teljesen ártatlannak és e gonosz korszak áldozatának tekintettem a volt erzsébetvárosi polgármestert. Most pedig azzal szembesülök, hogy aljas, galád módon ezt az ártatlan embert lehallgatták és emberi (csaláshoz, visszaéléshez, hűtlen kezeléshez való)  (elő)jogait megtiporva figyelték, hogy hol lehet az a határ, ameddig elbátorkodik ártatlan emberünk abban a tévhitben, hogy bármit megtehet következmények nélkül. Aztán a gyalázatos lehallgatásoknak köszönhetően megtudhattuk (mert egyébként soha nem tudtuk volna meg), hogy Hunvald a jogi tanácsadójának megnyílt és szerzett információinak birtokában szűkszavúan közölte: „ez a rohadék Hagyó, ez most nagyon nekem akar jönni, mert őnála borul össze minden a fővárosban, és nem akarja, hogy legyen bárki, aki erősebb PR-ban, vagy bármi nála". Mert –bár ártatlanul- Hunvald vélhetően (a szintén ma született bárány ártatlanságánál is ártatlanabb) Hagyónál is erősebb szeretett volna lenni. Ez az erőlködés „hogyhívjákolásra” ösztönözte az erzsébetvárosi volt polgármestert. Annyira elkezdett hogyhívjákolni, hogy átlépte a hogyhívjákolás határait is és mint a tékozló fiú, aki bánja tékozlásait, Zoltai Gusztávhoz (a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének /Mazsihisz/ ügyvezető igazgatójához !!!) fordult feloldozásért. Illetve nem is feloldozásért, hanem a hogyhívjákolásainak „elsikálásáért”, mert ugyanis tovább szeretett volna hogyhívjákolni, de felfedezte, hogy tovább ezt már nem teheti „normálisan”.

A hogyhívjákolás MSZP akarom mondani Hunvald módra a következőket jelenti:

- Fiktív tanácsadói-, illetve munkaszerződések: Hunvald és társai fiktív tanácsadói-, illetve munkaszerződésekkel összesen 32,1 millió forintot játszottak át barátaiknak és rokonaiknak.

- 6,3 millió forint kárt okoztak azzal, hogy az önkormányzat fizette a szintén megvádolt Szabó Zoltán szocialista országgyűlési képviselő mobiltelefonjának számláit, míg Gál György barátnőjének és feleségének telefonhasználata a vád szerint 281 ezer forintjába került az önkormányzatnak. Szabó Zoltán emellett kétszer is levetette a kerékbilincset szabálytalanul parkoló autójáról.

- Hunvald és Gál a vád szerint hivatali helyzetükkel visszaélve önkormányzati bérlakásokat utaltatott ki Gál sógornőjének, barátnőjének, a barátnő testvérének, valamint Kardos Péter korábbi SZDSZ-es képviselő egyik barátjának. Ezeket aztán a bérlők azonnal, kedvezményes áron megvásárolhatták.

- Ingatlanügy: 17 erzsébetvárosi ingatlan esetében, a vád szerint Gál György, az önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke ingatlanonként 20-30 millió forint kenőpénzért elintézte, hogy az érintett ingatlanokat egy meghatározott vállalkozói csoport érdekkörébe tartozó projektcégek áron alul vásárolhassák meg. Gál György 2003-2004-ben összesen 366 millió forint kenőpénzt kért és kapott. Gál a vád szerint hamis értékbecsléseket készíttetett, és Hunvald támogatásával megtévesztette a képviselő-testület tagjainak többségét. Miután a projektcégek megvásárolták az ingatlanokat, az elkövetők a cégeket - immár az épületekkel együtt - jelentős haszonnal eladták más befektetőknek.

Elképzelhető, hogy egyéb hogyhívjákolásokra is fény derül, de nem is ez a legfontosabb. Ebben a pillanatban már nem. Pár hónappal ezelőtt olvasgattam egy Szanyi Tibor által jegyzett blog bejegyzését és az azt követő kommenteket. Itt a blogger Sz.T. valamelyik válasz-hozzászólásában ártatlannak nevezte Hunvaldot, akit jól ismert –állítása szerint- és jó baráti viszonyt ápolt a volt polgármesterrel.

Ezért vallom azt, hogy még az ártatlan szocialisták is gyakran képtelenek felfogni, hogy közülük nagyon sokan gyarapítják ma Magyarországon a gazdasági bűnözők táborát. Aztán amikor már tagadhatatlanul bizonyítható minden törvényszegés, akkor mély csend követi az egész ügyet. Arról már nem beszélnek. Így történt ez a Zuschlág féle ügyben is, amiről az elején azt vallották, hogy nincs semmiféle ügy.

Van itt még egyéb is, amiről egyetlen szó sem esik mostanában. Szerintem ehhez képest Hunvald kispályás játékos.

Csak röviden:

A terézvárosi ingatlanügyeskedés –bár több újság cikkezett róla annak idején- nem keltett ekkora visszhangot, mint a Hunvald ügye, de azért érdemes visszaemlékezni. Az Operaházzal szemközti Drechsler palotát adta el az önkormányzat, egy kicsit olcsóbban, mint a reális értéke. Történt ugyanis, hogy a terézvárosi önkormányzat még 1996-ban szerződést kötött a Trivest Kft.-vel. A kft. "reális” értékbecslést készített a Balettintézetnek helyet adó Andrássy úti Drechsler palotáról. Egy palota "étékbecslése" mindössze egy mondatosra sikerült (minek hosszasan értékelni egy romhalmazt?) és a műemlék értékét  554 millió forintra (alul)értékelte.
A szocialista többségű önkormányzati képviselők lelkes csoportja gondolkodás nélkül rábólintott az eladásra, de annyira siettek a döntéssel, hogy fél milliárd felbecsült érték helyett már csak 220 milliós árat kértek az ócska ingatlanért. Most tessenek figyelni! A vevő az Andrássy 25 Ingatlanhasznosító Kft. lett. Az árcsökkentést azzal indokolták (mert nincs az a szocialista, aki ne tudna bármit megmagyarázni, ha kérdezik tőle), hogy  a Balettintézetnek és a többi bérlőnek kiköltöztetését, költséges elhelyezését a vevő állja. 
Végül is teljesen rendben van, hogy néhány bérlő költöztetési költsége több, mint 300 millió Ft. Én is költöztem már párszor életemben és ráment a gatyám is, sőt a hiteleket is azért vette fel családom több tagja, hogy a költözéseimben segítsenek. Az is rendben van teljesen, hogy az Andrássy úton, (Világörökség része) az Operaházzal szembeni, 3 szintes palotának értéke 20 ezer forint/négyzetméter áron értékesítendő (amikor abban az időben még a XVIII. kerületben sem volt felépíthető egy könnyűszerkezetes családi ház sem 60 ezer/négyzetméter alatt).
Előbb említettem, hogy figyelmet kérek! Nos az  Andrássy 25 Ingatlanhasznosító Kft.-ét a Trivest Kft. alapította. Bizony! Nem elírásról van szó! Ugyanaz a Kft, aki az értékbecslést végezte. Szóval az is teljesen rendben van, hogy az értékbecslő és a vevő ugyanaz a személy, aki még azt is eléri, hogy a derék szocialista-szabaddemokrata frakció még az általa meghatározott nevetséges összeget is megfelezze. De itt még nincs vége a történetnek.
A Trivest (értékbecslő) Kft által alapított (vásárló)Andrássy 25 Kft. kétéves fizetési haladékot kapott. Még azt a reális értékhez viszonyítva aprópénznek tűnő összeget sem kellett kifizetnie azonnal, miközben már tulajdonában tudhatta a palotát. Az Andrássy 25 Kft.-ét eladták mindössze egy hónappal később az Elbit Medical Imaging cégnek és az Red See Hotels szállodaláncnak, 50-50%-os alapon. Gonosz az, aki valami rosszra gondol azáltal, hogy az Elbit egy izraeli érdekeltségű cég volt. Ennek itt most valóban semmi fontossága nincs. 1998-ban az új (véletlenül fideszes, de elég lett volna, ha bármilyen, de becsületesebb) polgármester tárgyalt az új tulajdonosokkal, mivel még nem fizették ki a vételárat, de még nem telt le a 2 éves határidő. Végül egy újabb megállapodást követően sikerült 400 milliót behajtani a 220 millió helyett egy több milliárdos ingatlanért. Még mindig elmaradt a hab a tortáról. 2007-ben, amikor már egy évtizede az önkormányzatnak semmi köze a palotához, amikor már vélhatően nem is emlékeznek az emberek semmire, akkor az Elbit eladja a portugál Aqua Bura Hotels-nek 30 millió euróért a tulajdonrészeket az Andrássy 25 Kft-ből. Most sem elírás. A vételtől számított második évben kifizetett 400 milliós palotát 7-8 milliárdért értékesítették. Én már tudom, hogy ez is egy hogyhívjákolás volt, amit nem is kellett még Zoltai úrnak sem elsikálnia, mert kétségtelen, hogy a terézvárosi önkormányzat (képviselői) jól szállt(ak) ki ebből a buliból…

Csak azért írtam le ezeket, mert ha nem is ezrével, de százával tudnék hasonló történeteket részletezni az elmúlt nyolc év történeteire visszaemlékezve és döbbenten állok és figyelem/olvasom, hogy most az a legnagyobb gondjuk egyeseknek, hogy a Székely Nemzeti Tanács a Parlamentben tartott gyűlést. Remélem, hogy még nem őrült meg mindenki ebben az országban… Ébresztő, elfogult elvtársak! ÉBRESZTŐ!

avagy az alkotmány előkészítő bizottság

A kettős állampolgárság margójára

(avagy: amikor a fagyi visszanyal)

Nagyon sok ismerősöm érdeklődik egyre intenzívebben a határon túlról a kettős állampolgárság, helyesebben a visszahonosítási törvény adta lehetőségekkel kapcsolatban. Faggatnak levélben, szóban, telefonon, hogy mi az eljárás, milyen papírok szükségesek, hol lehet igényelni az állampolgárságot, hol kell beadni a kérelmet, mennyibe kerül és… a kérdések sorozata majdnem kimeríthetetlen.

Egy kicsivel jobban el kezdtem tanulmányozni a törvényt, egy kicsivel többet érdeklődtem a feltételekről, a kérelmező teendőinek sorrendjéről, szükséges iratokról és egyebekről, amikor valami megdöbbentett.

Aki legalább az írásaimat figyelemmel követte, az tudhatja rólam, hogy az egyik támogatója voltam/vagyok annak az ötletnek, hogy aki egyszer magyar, bárhol él, lehessen egy megkönnyített, akadálymentesebb eljárás során magyar állampolgár, mint például egy Fekete Pákó Nigériából, vagy … inkább nem sorolom tovább a távolból származó celebjeink népes táborát, vagy a magyarul nem tudó kínai embertársaink százezreit, akik pontosan olyan elbírálások alapján kaphattak magyar állampolgárságot, mint magyarnak született atyánkfiai, akik a jelenlegi határokon kívül rekedtek valamilyen urak döntéseinek köszönhetően, de erről nem tehetnek.

Szóval: aki magyar, az lehessen magyar állampolgár is- ez természetes. Tudom, hogy viták sorozatát generálhatják olyan hangok, amelyek szerint akár választójogot is biztosítanának a külhoni magyaroknak, illetve nem tennék magyarországi állandó lakhelytől függővé a szavazati jogot, továbbá orvosi ellátás, vagy annak megtagadása, itteni adózás nélküli magyar nyugdíj és egyebek még sok-sok vitát, sok-sok egyeztetést, pontosítást kívánnak. Kihangsúlyozom, hogy most nem ezeken gondolkodva döbbentem meg, hanem azon, amit ez a törvény a visszahonosítás feltételeként említ. Tulajdonképpen arról van szó, hogy aki igazolni tudja, hogy ő személyesen, vagy valamelyik felmenője magyar állampolgárként született, az ebben a visszahonosítási, egyszerűsített eljárásban akár 2-3 hónap alatt Magyarország állampolgára lehet.

Volt is nagy öröm barátaim, ismerőseim körében, nem titkolt kárörömmel viccelődtek többen, hogy gondoljunk csak bele: Habzani fog a románok szája, ha több, mint másfél millió külföldi állampolgár fog élni az országukban, meg aztán jöttek az abszurd szövegek, hogy akkor ez már akár megszállásként is felfogható és területi követelésekkel is előállhatnak, mert földjeik, ingatlanjaik is vannak ott stb. Szóval nem kevés süketelést hallgathattam végig, aminek természetesen semmilyen alapja nem volt, de eljátszadoztak meseszerűen egy-egy gondolattal az örömük mámorában ismerőseim…

Akkor most vizsgáljuk meg, hogy ha a felmenőkről igazolja valaki, hogy magyar állampolgárként született, akkor kik azok a felmenők, akik ebbe a kategóriába sorolhatók?

Természetesen a Trianon előtti erdélyi lakosság etnikai összetételét, valamint 1940-1944 közötti erdélyi lakosság etnikai összetételét kerestem ki több helyről.

Trianon előtt magyar állampolgárként születhetett Erdélyben az ottani összlakosság 55,3 %-a románként, 34,7%-a magyarként és a többi szászként (németként), zsidóként, örményként, cigányként. Szóval a 65,3 %-a az akkori erdélyi magyar állampolgároknak nem volt magyar.

1940 és 1944 között egy kicsit ijesztőbb a helyzet, mert ekkorra már csak 29,9%-ban voltak magyarok az erdélyi magyar állampolgárok. A többi 70,1%-nyi magyar állampolgár nem magyar volt.

A kedves erdélyi ismerőseim viccelődéseit ha komolyabban vennénk és megfordítanánk a dolgot, akkor ma a jelenlegi törvény feltételei szerint legalább 5-6 millió nem magyar kérheti a visszahonosítását bizonyítottan egykori magyar állampolgár felmenőire hivatkozva. Ha ezt valamilyen megfontolásból szervezetten meg is teszik, akkor érdekesen fordulhat a kocka, hogy ki kinek válik honfoglalójává és kinek kivel szemben lehet sokkal ijesztőbb arányban területi követelése… Természetesen nem tartok ettől, de ha egyik oldalnak viccelődve ilyenek megfordulnak a fejében, miért ne fordulhatna meg merő viccből a másik oldalnak is a fejében?

A magyaroknak járó állampolgársággal nincs semmi baj. A törvénnyel, a támasztott feltételekkel és követelményekkel viszont annál inkább.

Mert mi van akkor, ha a fagylalt visszanyal?

csakazértis elnöki beszély

az indiánok üveggyöngyöt kaptak

A családi pótlék jövedelemhez való kötését már jóval korábban is felvetette a kormány, csak éppen azt nem tudtuk, hogy annak bevezetését mikortól óhajtották volna bevezetni. Aztán hétfőn, Soltész Miklós szociális államtitkár a Hír Tv Kontraszt című műsorában, ezt is bejelentette. Elmondta, hogy azon családok, akiknél havonta egymillió forintos, vagy afölötti jövedelem realizálódik, úgy azok jövőre már biztosan nem fognak családi pótlékban részesülni. A várható kormányzati döntést pedig az államtitkár úr azzal magyarázta, hogy szerintük ez így igazságos, mivel a magas jövedelmű családok esetében mindez nem veszélyezteti a gyermekvállalást. Hozzátette, hogy az így megmaradó pénzt a kormány az ápolási díjak emelésére fordítja majd.

Bár hála Istennek nekem ugyan nincs fogyatékos gyermekem, de mivel a környezetemben ismerek egy ilyen családot, tudom, hogy nap, mint nap, mi mindenen mennek keresztül. Súlyos kereszt ez, mert egy fogyatékkal élő gyermek cselekedetei teljességgel kiszámíthatatlanok, és egy ilyen gyermek a nap 24 órájában felügyeletet igényel. Vannak, akiknek a betegségük szinten tartásához drága gyógyszerekre van szükségük, és sokukat még „felnőtt korukban” is etetni, pelenkázni kell.

Miközben a műsort néztem, arra gondoltam, hogy ez a kormányunk részéről egy nagyon szép és nemes elképzelés lesz, mert így legalább valóban olyan helyre kerül a pénz, ahol arra égetően szükség van, és ahol azt joggal megérdemlik: a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családokhoz, akik közül a szülők valamelyikének muszáj otthon maradnia a gyermeke mellett.

Ez volt hétfőn, ám szerdán már gyökeresen megváltozott a helyzet, és a kormány véleménye.

Szerdán Nagy Anna kormányszóvivő már arról tájékoztatta az MTI-t, hogy nem változik a családi pótlék jelenlegi rendszere, és a juttatás továbbra is alanyi jogon jár majd.

"A kormány alaposan megfontolta azt a felvetést, hogy a családi pótlékot jövedelemhatárhoz kössék, ám végül úgy döntött, hogy nem változtatja meg a mostani rendszert" - mondta szűkszavú közleményében Nagy Anna, majd hozzátette, hogy  „a kormány szándéka az adórendszer jelentős egyszerűsítése, ezt pedig lerontotta volna, ha a családi pótlékot jövedelemhatárhoz kötik”. (Forrás: MTI)

Szóval, erre mondják azt, hogy jó kifogás, sosem rossz. Elhúzzuk az emberek szája előtt a mézesmadzagot, majd magyarázkodunk és visszatáncolunk. Egyáltalán tudja a Fidesz, hogy mit szeretne? Mert számomra, nem úgy tűnik, hogy határozott véleményük lenne arról, amit megvalósítani szeretnének. Tétova és teszetosza kormányunk van, akik csak beszélnek bele a „Nagy” világba, de valójában nem mernek ütközni a gazdag réteget képviselő emberekkel. De ezzel a lépésével a Fidesz bizonyította a szociális érzéketlenségét is, mert bár erről újabban ugyan már nem szól a fáma, ám biztosra veszem, hogy a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok sem kapnak majd plusz pénzt, vagy magasabb összegű ápolási segélyt. Csak egy ígéret volt. Élt, 2 napig. Hogy is van az a mondás? „Senki nem lehet olyan szegény, hogy még ígérni se tudjon”…

Talán attól féltek, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő családoknak nem fog ráférni a söralátétre az adóbevallásuk?

(Ui.: Szerettem volna betenni a Hír- tv Kontraszt c. műsorának Soltész Miklós államtitkár úrral készített riportműsorának linkjét, de a honlapjukon már nem találtam meg.)

előkerült a teljes ballada!

mert, hogy fél, nem kétséges.

...mert senki ne kételkedjen benne: ott állunk.

mert megengedhetik maguknak...