...mert senki ne kételkedjen benne: ott állunk.

...mert senki ne kételkedjen benne: ott állunk.

Mottó: a többség (?) véleményével ellenkező, más véleményen levő embereket nem elnyomni kell, ellenségként eltaposni, megsemmisíteni, hanem az érvek, a tények erejével meggyőzni. (na, ezen a téren azért még van mit fejlődnie a Fidesznek.)

Miután volt szerencsétek némi szemelvényeket csemegézni Orbán „Mein Kampfjából", miből kiderült, miként is vélekedik saját magáról, pártjáról, és a jól megvezethető tömegekről, itt az idő, hogy képet kapjatok az újkori személyi kultuszról – nem éppen Orbántól távol.

Az idézett tézisek egy nálam sokkal komolyabb felkészültségű közíró tollából, jelesül Halák László: Magyarországon nem éhezhet, nem fázhat senki! c. az alternatív szocializmusról szóló könyvéből származnak, kiadta a Pallas Páholy Kulturális és Kiadó egyesület, 2010.

Szokás szerint, saját gondolataimat dőlt betűkkel olvashatjátok.

„A személyi kultusz társadalmi atavizmus, amelyben létrejön az abszolút tulajdonosi tudat a termelőeszközök társadalmi tulajdonára vonatkoztatva. A személyi kultusz rendszerében megreked, vagy elmarad a helyes tudatú és magatartású emberek csoportjának osztályjellegű, uralkodó osztállyá szerveződése. Az állam nem szűnik meg a kizsákmányolók kisajátításával – a hasonló diktatúrák csak a bűnbakképzés érdekében nyúlnak bizonyos tulajdonosi csoportokhoz (nem ismerős valahonnan a Fidesz céges „halállistája”, kikkel nem szabad szerződni? most a MAL, a nyugdíjkasszák, és holnap ki? a multik? az energia, távközlési cégek?), nacionalista, rasszista (vagy politikai) indokkal – hanem tovább él, és továbbra is kettős irányú, visszafelé és előre ható elnyomást alkalmaz. A hatalom eszközjellege ki sem alakul, hanem önös céllá változik.

(…)

Tévedés azt hinni, hogy a személyi kultusz csak a kirívó, az egyes emberek, vagy emberek csoportjai elleni törvénytelenségekben valósul meg. A törvénytelenség maga is sokkal szélesebb körű ennél, hiszen, ha nem érvényesülnek a törvényben biztosított jogok és kötelességek, ha minden gazdasági, politikai, kulturális stb. döntés bírálhatatlan személyek döntésének a függvénye, akkor a törvénysértés törvénysértő perek nélkül is megvalósul (mint tudjuk, a legfőbb ügyész megszólíthatatlan, Orbán csalhatatlan, a Fidesz tévedhetetlen, Semjén meg most tanul vízen járni).

A személyi kultuszról azért nem lehet egy vagy két ember vonatkozásában leszűkítve szólni, mert az egy vezetési, hatalmi stílust jelöl,* amelyben az emberek sokasága állítható humánus elvekre hivatkozva anti-humánus gyakorlat szolgálatába, demokráciára, vagy a demokrácia tévedéseire hivatkozva, a vezető felelősségére apellálva (lásd az orbáni tézist az egyszemélyi felelősségről), vak engedelmességre kényszerítve mindenkit, aki csak a hatókörébe vonható. A személyi kultusz tehát rendszer, és nem egy ember személyéhez fűződő jelenség.*

(…)

Ha a személyi kultusz rendszeréről esik szó, nagyon nehéz kiválasztani, mi is a legsúlyosabb következménye. Maradjunk a tulajdonviszonyoknál, mert abban olyan tényezők is visszatükröződnek, amelyek túlmutatnak a szorosan vett tulajdonviszonyokon. Hipotézisünk szerint a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételének az az értelme, hogy a termelőeszköz megszűnjék a tulajdon tárgya lenni abban az értelemben, hogy az embereket egymással szembe állítva a tulajdonosi akarat érvényesítése megakadályozza a termelőeszköz eszköz jellegének érvényesítését.

A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele tehát azt jelenti, hogy elhárul minden akadály az útból, a termelőeszköz már csak a természet átalakításának, az ember célszerű tevékenységének az eszköze. Ezután az ember már nem tulajdonosi, kizsákmányolói, vagy kizsákmányolti tudattal, akarattal vesz részt a termelési folyamatban, hanem szabad, tudatos jelleget biztosító tevékenységgel.

(…)

A személyi kultusz rendszerében a társadalmi tulajdonba került termelőeszközök azonban különböző elméletek, gazdaságpolitikai elképzelések eszközeivé válnak.(…) Az elméleti ellenvetéseket éppúgy elnyomják, mint a gyakorlatból megfogalmazódó kritikákat. Elméleti elképzeléseket kialakítani csak a hatalmat ténylegesen gyakorló személynek lehet, akkor is, ha az elmélethez a legalapvetőbb feltétel hiányzik: az elméleti, szakmai felkészültség* (erre bőséges példa akad a karcsúbb (?!) kormányzati rendszer kialakítása során felbukkant megbízottak, államtitkárok és felelős pozícióba helyezett aparatcsikok hadában. A legutolsó termés Vitézy Dávid).

Megállapíthatjuk, hogy az ismert személyi kultuszok – a szovjet, a kambodzsai, a kínai (hogy csak a legismertebbeket említsük) mind-mind megannyi példái az abszolút tulajdonosi akarat ellenőrizhetetlen elburjánzásához hasonló, egyéb irányú abszolút akarat elburjánzásának.

Ha a névadó személyek – Sztálin, Mao-Cetung, Pol Pot, Rákosi – el is tűnnek, akkor sem egyszerű folyamat a társadalmi forradalom céljához közelíteni, hiszen ha a vezetési, irányítási, gazdálkodási szisztéma nem változik meg, akkor a cégtábla kicserélése mit sem ér. Csak a törvénytelenségek mennyisége és minősége változik. A kirívó törvénytelenségek kialakulása csak a felszínre került vezetők személyes képességeitől, tehát kifejezetten szubjektív tényezőktől függ (Orbán esetében kétségeim sincsenek, hogy elég élénk fantáziával rendelkezik) anélkül, hogy a társadalmi rendszerekben kialakulnának azok a garanciák, amelyek a személyi kultusz szélsőségei mellett a nem kirívó, de éppen olyan káros jelenségek megismétlődését, kialakulását, hatását gátolnák.

A személyi kultusz leghatékonyabb ellenszere éppen az lehetne, hogy a helyes tudatú emberek uralkodó osztállyá szerveződhetnének. A helyes tudat ugyanis nem fogadja el a kritikátlan engedelmességet, azt a képtelen ellentmondást, hogy a vezető – a vezető garnitúra – akkor is tévedhetetlen, amikor valamit állít, és akkor is, amikor korábbi állításai cáfolja.*

(…)

A személyi kultusz nem arra irányul, hogy a társadalomra veszélyes magatartást megakadályozza, hanem a meghirdetett politikai egyenlőséggel és szabadsággal ellentétben, származási, politikai, faji, vallási nézetkülönbségek alapján, az elnyomandó cselekvést megelőzve, tömeges elnyomást valósít meg (majd mi jól megmondjuk, hogy te miért is nem vagy a társadalom hasznos tagja, majd mi jól megosztunk téged a szomszédoddal, családoddal, munkatársaiddal, mert mi aztán tudjuk, amit tudunk!). Nem a valóságos magatartás a meghatározó, hanem a származás, a foglalkozás, a politikai nézet stb.

(…)

A személyi kultusz rendszerében az állam folytatja államelődjeinek sajátos gyakorlatát. Az állam, mint a társadalomtól elidegenedett erőszakszervezetek mindig, minden eszközzel bizonyítani törekszik saját nélkülözhetetlenségét (majd mi jól megmondjuk, hogy neked mi a jó, ezért választottál minket, hiszen önálló gondolkodásra képtelen vagy!). (…) A személyi kultusz állama megkérdőjelezhetetlenné teszi saját intézkedéseivel együtt saját létét is.* (…) A személyi kultusz állama állandóan éretlennek érzi a társadalmat a felelősségre, a jogokra, a szabadságra, a demokráciára, ezért az eredmény nem is lehet más, mint az állam elidegenedésének erősödése, mindenhatóságának növekedése*.”

Orbán felfogása, melyet a pártjával és a birka néppel kapcsolatban megfogalmazott, egyenesen kínálta, hogy feltegyem ezt a témát. Ha valakinek kétségei lennének Orbánisztán jövője felől, nyugodtan olvasson vissza az orbáni propagandatéziseket bemutató postomba.

*kiemelés tőlem