mert, hogy fél, nem kétséges.
mert, hogy fél, nem kétséges.
Elsőbben is, Gyurcsány Ferenctől. Orbán mind jellemben, mind termetben nem képes elviselni a vereséget, így bosszút esküdött. Több módon akart fogást találni ellenfelén, de ez idáig nem sikerült neki, így maradt számára a vérgőzös fenyegetőzés, pedig az a félelem jele. Sebaj. Majd megtalálja a módját, akad elég darabontja, aki segít neki.
De addig is:
Ki az? Mi az?
Vagy úgy!
Fordulj be, és aludj,
Uram, Viktor király,
Gyurcsány az, majd odébb áll,
Ő veri ablakod.
Aztán fél a sötétségtől is – bár elég vastagon honol országában – esténként nem engedi lekapcsolni a lámpát, mert úgy véli, a sarkokból mindenféle ártó liberális szellemiség oson elő, direkt őt mételyezendő.
Fél a csökkenő magyarságtól. Már csak 2,7 milliónyian vannak, mert a többi, határunkon belül lakó, az idegenszívű, nemzetidegen, sőt, nincs. Szerinte, és csahosai szerint, legalábbis.
Aztán fél az Alkotmánytól is. Mondjuk – saját bevallása szerint – tisztelni eddig sem tisztelte, de most már fél is tőle. Ugyanis:
„2. § (1) a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...) (3) senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom (...) kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. „
Persze, ez egy ósdi, ’49-ben kelt alaptörvény, de majd tesz róla, hogy így ne maradjon.
Fél attól is, hogy a Kossuth-tér elkezd tágulni, és kiderül, már nem mutat rajta az ünneplő tömeg olyan jól.
Fél a látóktól. Azoktól, akik átlátnak rajta, akik látják, hogy a király meztelen, akik másképpen látják cselekedeteit, mint ahogyan ő szeretné. Lázár, a párt ökle, már készíti a törvénytervezetet a narancsszínű szemüveg kötelező viseléséről.
Fél a fejsze nyelétől, mert úgy van vele, mint a székely, ki faragni kezdte, oszt fia kérdésére, hogy mi lesz ebből, idesapám, legvégül azt találta felelni: fogpiszkáló, ha el nem …szom! A fejsze és a fa – mibe állítólag bele vágta – összefüggésében amúgy is van oka félni, mivel a mondás is azt tartja: nem szokta a cigány a szántást.
Fél úgy általában, mint a kisgyerek a sötétben, aki azzal bátorítja magát, hogy hangosan énekel. Mondjuk, Orbán nem hangosan énekel, hanem leginkább kiabál, de hát ettől egyedi. Azt az ősi dakota mondást meg feledni látszik, miszerint, aki kiabál, annak tuti, hogy nincs igaza.
Fél a köménymagtól is. A múltkor kelkáposzta főzeléket evett sült oldalassal, és a köménymagtól súlyosan felfúvódott. Azóta személyes étekkóstolója van.
Bizonyosan fél a Jobbiktól is, hiszen: „ az országnak a Jobbik megjelenéséig nem volt olyan ellenzéke, aki kiállt volna és kijelentette volna, hogy nem tűri el, hogy az uralmon lévők ennyire gátlástalanul visszaéljenek erőhatalmukkal”. (Vona Gábor)
Fél a felejtéstől, ami, mivel nincs még ötven éves se, csak súlyosbodhat:
"ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely(..). nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés - legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről - csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül(...) Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen(...) Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az(...) idegengyűlölettel..."
"aki ma életkörülményeink gyors javulását ígéri, hazudik(…) Ha szembefordulunk a többpárti parlamentáris demokrácia intézményeivel, akkor helyette valami más fog következni Magyarországon(...) A parlamentáris demokráciánál csak rosszabb megoldás létezik(...) A parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez..."
"senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél." ((Orbán-idézet 1993-ból), olvasható még Bo-56: Átváltozások c. postjában, és http://hu.wikiquote.org/wiki/Orbán_Viktor).
Ahogy ezeket az orbániádákat elnézem, a demencia elég előre haladott lehet nála.
Nem kétséges, elég nehéz lehet ma, Magyarországon, Orbán Viktornak lenni. Különösen a reggeli órákban, amikor először néz bele a tükörbe.
Persze, az is lehet, hogy tévedek, és Orbán Viktor nem fél, sőt, bátor. Kb. úgy, mint a cigány lova.
