A Népszavának október 29.-i számában olvashatjuk a Hunvald úrral készített interjút, amelyben kijelenti a volt polgármester, hogy „a vád szép lassan elgyengül”. Már-már megnyugodtam. Aztán 121 oldalas vádirattá gyengült, amit már csak a 46 ezer (!!!) oldalnyi nyomozati irat gyengíthetett tovább.

Mazsolázgatok tovább a hunvaldi megvilágosodott kinyilatkoztatásokból:

„nem követtem el semmit.”

„Meghozott döntéseink jók és helyesek voltak. Ma sem tudnék mást tenni.”

„nincs ügy (emlékszem Zucshlág Jánosnál is így kezdődött, hogy nincs ügy…), mert az önkormányzat nem szenvedett kárt. Sőt, jelentős haszonra tett szert, hiszen az épületek többségét forgalmi értékük felett értékesítettük”

 „Engem két dologgal gyanúsítanak. Az egyik, hogy tudtam az értéken aluli becslésről. A másik, hogy tudtam arról: amint az önkormányzat döntött az értékesítésről, már sorban álltak a külföldi befektetők, hogy megvegyék az ingatlanokat sokkal többért. A nyomozati iratok mindent bizonyítanak, csak ezeket nem. Illetve éppen az ellenkezőjét igazolják. Érdekes és tanulságos lesz, amikor a tárgyaláson a vád szép lassan elgyengül”.

Október 29.-én a teljesen objektív és részrehajlással soha nem vádolható Népszavában olvasottak alapján teljesen ártatlannak és e gonosz korszak áldozatának tekintettem a volt erzsébetvárosi polgármestert. Most pedig azzal szembesülök, hogy aljas, galád módon ezt az ártatlan embert lehallgatták és emberi (csaláshoz, visszaéléshez, hűtlen kezeléshez való)  (elő)jogait megtiporva figyelték, hogy hol lehet az a határ, ameddig elbátorkodik ártatlan emberünk abban a tévhitben, hogy bármit megtehet következmények nélkül. Aztán a gyalázatos lehallgatásoknak köszönhetően megtudhattuk (mert egyébként soha nem tudtuk volna meg), hogy Hunvald a jogi tanácsadójának megnyílt és szerzett információinak birtokában szűkszavúan közölte: „ez a rohadék Hagyó, ez most nagyon nekem akar jönni, mert őnála borul össze minden a fővárosban, és nem akarja, hogy legyen bárki, aki erősebb PR-ban, vagy bármi nála". Mert –bár ártatlanul- Hunvald vélhetően (a szintén ma született bárány ártatlanságánál is ártatlanabb) Hagyónál is erősebb szeretett volna lenni. Ez az erőlködés „hogyhívjákolásra” ösztönözte az erzsébetvárosi volt polgármestert. Annyira elkezdett hogyhívjákolni, hogy átlépte a hogyhívjákolás határait is és mint a tékozló fiú, aki bánja tékozlásait, Zoltai Gusztávhoz (a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének /Mazsihisz/ ügyvezető igazgatójához !!!) fordult feloldozásért. Illetve nem is feloldozásért, hanem a hogyhívjákolásainak „elsikálásáért”, mert ugyanis tovább szeretett volna hogyhívjákolni, de felfedezte, hogy tovább ezt már nem teheti „normálisan”.

A hogyhívjákolás MSZP akarom mondani Hunvald módra a következőket jelenti:

- Fiktív tanácsadói-, illetve munkaszerződések: Hunvald és társai fiktív tanácsadói-, illetve munkaszerződésekkel összesen 32,1 millió forintot játszottak át barátaiknak és rokonaiknak.

- 6,3 millió forint kárt okoztak azzal, hogy az önkormányzat fizette a szintén megvádolt Szabó Zoltán szocialista országgyűlési képviselő mobiltelefonjának számláit, míg Gál György barátnőjének és feleségének telefonhasználata a vád szerint 281 ezer forintjába került az önkormányzatnak. Szabó Zoltán emellett kétszer is levetette a kerékbilincset szabálytalanul parkoló autójáról.

- Hunvald és Gál a vád szerint hivatali helyzetükkel visszaélve önkormányzati bérlakásokat utaltatott ki Gál sógornőjének, barátnőjének, a barátnő testvérének, valamint Kardos Péter korábbi SZDSZ-es képviselő egyik barátjának. Ezeket aztán a bérlők azonnal, kedvezményes áron megvásárolhatták.

- Ingatlanügy: 17 erzsébetvárosi ingatlan esetében, a vád szerint Gál György, az önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke ingatlanonként 20-30 millió forint kenőpénzért elintézte, hogy az érintett ingatlanokat egy meghatározott vállalkozói csoport érdekkörébe tartozó projektcégek áron alul vásárolhassák meg. Gál György 2003-2004-ben összesen 366 millió forint kenőpénzt kért és kapott. Gál a vád szerint hamis értékbecsléseket készíttetett, és Hunvald támogatásával megtévesztette a képviselő-testület tagjainak többségét. Miután a projektcégek megvásárolták az ingatlanokat, az elkövetők a cégeket - immár az épületekkel együtt - jelentős haszonnal eladták más befektetőknek.

Elképzelhető, hogy egyéb hogyhívjákolásokra is fény derül, de nem is ez a legfontosabb. Ebben a pillanatban már nem. Pár hónappal ezelőtt olvasgattam egy Szanyi Tibor által jegyzett blog bejegyzését és az azt követő kommenteket. Itt a blogger Sz.T. valamelyik válasz-hozzászólásában ártatlannak nevezte Hunvaldot, akit jól ismert –állítása szerint- és jó baráti viszonyt ápolt a volt polgármesterrel.

Ezért vallom azt, hogy még az ártatlan szocialisták is gyakran képtelenek felfogni, hogy közülük nagyon sokan gyarapítják ma Magyarországon a gazdasági bűnözők táborát. Aztán amikor már tagadhatatlanul bizonyítható minden törvényszegés, akkor mély csend követi az egész ügyet. Arról már nem beszélnek. Így történt ez a Zuschlág féle ügyben is, amiről az elején azt vallották, hogy nincs semmiféle ügy.

Van itt még egyéb is, amiről egyetlen szó sem esik mostanában. Szerintem ehhez képest Hunvald kispályás játékos.

Csak röviden:

A terézvárosi ingatlanügyeskedés –bár több újság cikkezett róla annak idején- nem keltett ekkora visszhangot, mint a Hunvald ügye, de azért érdemes visszaemlékezni. Az Operaházzal szemközti Drechsler palotát adta el az önkormányzat, egy kicsit olcsóbban, mint a reális értéke. Történt ugyanis, hogy a terézvárosi önkormányzat még 1996-ban szerződést kötött a Trivest Kft.-vel. A kft. "reális” értékbecslést készített a Balettintézetnek helyet adó Andrássy úti Drechsler palotáról. Egy palota "étékbecslése" mindössze egy mondatosra sikerült (minek hosszasan értékelni egy romhalmazt?) és a műemlék értékét  554 millió forintra (alul)értékelte.
A szocialista többségű önkormányzati képviselők lelkes csoportja gondolkodás nélkül rábólintott az eladásra, de annyira siettek a döntéssel, hogy fél milliárd felbecsült érték helyett már csak 220 milliós árat kértek az ócska ingatlanért. Most tessenek figyelni! A vevő az Andrássy 25 Ingatlanhasznosító Kft. lett. Az árcsökkentést azzal indokolták (mert nincs az a szocialista, aki ne tudna bármit megmagyarázni, ha kérdezik tőle), hogy  a Balettintézetnek és a többi bérlőnek kiköltöztetését, költséges elhelyezését a vevő állja. 
Végül is teljesen rendben van, hogy néhány bérlő költöztetési költsége több, mint 300 millió Ft. Én is költöztem már párszor életemben és ráment a gatyám is, sőt a hiteleket is azért vette fel családom több tagja, hogy a költözéseimben segítsenek. Az is rendben van teljesen, hogy az Andrássy úton, (Világörökség része) az Operaházzal szembeni, 3 szintes palotának értéke 20 ezer forint/négyzetméter áron értékesítendő (amikor abban az időben még a XVIII. kerületben sem volt felépíthető egy könnyűszerkezetes családi ház sem 60 ezer/négyzetméter alatt).
Előbb említettem, hogy figyelmet kérek! Nos az  Andrássy 25 Ingatlanhasznosító Kft.-ét a Trivest Kft. alapította. Bizony! Nem elírásról van szó! Ugyanaz a Kft, aki az értékbecslést végezte. Szóval az is teljesen rendben van, hogy az értékbecslő és a vevő ugyanaz a személy, aki még azt is eléri, hogy a derék szocialista-szabaddemokrata frakció még az általa meghatározott nevetséges összeget is megfelezze. De itt még nincs vége a történetnek.
A Trivest (értékbecslő) Kft által alapított (vásárló)Andrássy 25 Kft. kétéves fizetési haladékot kapott. Még azt a reális értékhez viszonyítva aprópénznek tűnő összeget sem kellett kifizetnie azonnal, miközben már tulajdonában tudhatta a palotát. Az Andrássy 25 Kft.-ét eladták mindössze egy hónappal később az Elbit Medical Imaging cégnek és az Red See Hotels szállodaláncnak, 50-50%-os alapon. Gonosz az, aki valami rosszra gondol azáltal, hogy az Elbit egy izraeli érdekeltségű cég volt. Ennek itt most valóban semmi fontossága nincs. 1998-ban az új (véletlenül fideszes, de elég lett volna, ha bármilyen, de becsületesebb) polgármester tárgyalt az új tulajdonosokkal, mivel még nem fizették ki a vételárat, de még nem telt le a 2 éves határidő. Végül egy újabb megállapodást követően sikerült 400 milliót behajtani a 220 millió helyett egy több milliárdos ingatlanért. Még mindig elmaradt a hab a tortáról. 2007-ben, amikor már egy évtizede az önkormányzatnak semmi köze a palotához, amikor már vélhatően nem is emlékeznek az emberek semmire, akkor az Elbit eladja a portugál Aqua Bura Hotels-nek 30 millió euróért a tulajdonrészeket az Andrássy 25 Kft-ből. Most sem elírás. A vételtől számított második évben kifizetett 400 milliós palotát 7-8 milliárdért értékesítették. Én már tudom, hogy ez is egy hogyhívjákolás volt, amit nem is kellett még Zoltai úrnak sem elsikálnia, mert kétségtelen, hogy a terézvárosi önkormányzat (képviselői) jól szállt(ak) ki ebből a buliból…

Csak azért írtam le ezeket, mert ha nem is ezrével, de százával tudnék hasonló történeteket részletezni az elmúlt nyolc év történeteire visszaemlékezve és döbbenten állok és figyelem/olvasom, hogy most az a legnagyobb gondjuk egyeseknek, hogy a Székely Nemzeti Tanács a Parlamentben tartott gyűlést. Remélem, hogy még nem őrült meg mindenki ebben az országban… Ébresztő, elfogult elvtársak! ÉBRESZTŐ!