Az (elkerülhetetlen) szerkezeti reformok nevű sámán tánc, amelyet a magyar közgazdászok nagyjából a kilencvenes évek közepe óta járnak, szinte párját ritkítja. A páratlansága abban áll, hogy bármely színezetű kormányzati összeállás esetében se kelljen azokat megvalósítani, már ha a közgazdász ember kormányzati pozícióba kerül. Ha nagyon erőltetné, mint anno Bokros, akkor repülés van,de rögtön, sőt, már akkor is repülés van, ha a közgazdász ember szólni merészelne, mondjuk a miniszterelnökének,hogy valami nagyon nem stimmel. Ilyen eset volt Chikán Attila esete Orbán Viktorral, még az előző Fidesz ciklus idején.

Mára még bonyolultabbá vált ez az egész, mert a kormány most már szinte minden héten kénytelen megígérni azokat a bizonyos szerkezeti reformokat. Olyannyira sikerült az elmúlt hónapok kormányzati cselekvésével elkápráztatni mindenkit orbi et urbi, hogy államháztartási kérdésekben a kettőig elszámolni képesek tényleg dicsérnek, hogy hát, ilyet aztán…, tényleg, még nem is láttak, és hogy ez valóban nagyon érdekes. A gond ott van,hogy miután mindenki jól kicsudálkozza magát, fel is teszik rögtön a kellemetlen kérdést : " Mikor tetszenek belefogni a szerkezeti reformokba ? "

Az írás további része itt olvasható.

egy vérből valók vagyunk mi, uff!

Felépítettünk magunknak egy rendszert, melynek axiómájaként a magántulajdon szentségét, a magántulajdonhoz való jogot  tettük meg, miközben a rendszer évezredek óta másról sem szól, hogy hogyan és mikor sértettük meg ezt a szentséget és jogot, hogy mikor és hol írtuk át vérrel és könnyel az enyém határait, birodalmak születtek és omlottak össze, ugyanazokon a földdarabokon folyamatosan cserélve a "tulajdonost" jelző névtáblát.  Évszázadok óta szorítanak ki kevesek sokakat a természeti erőforrásokból - a magántulajdonukból- a sokak gyakran emiatt odébbmenni kényszerültek; egy ideig ez ment is, amíg még "volt hely" az amerikai kontinensen és Ausztráliában. Amikor a bolygóra már ki lehetett tenni a megtelt-elfogyott táblát, akkor kitört az első világháború, és újra átíródott néhány enyém határa, természetesen a magántulajdon szentségének zászlaja alatt. Ez az átrendezés újabb súlyos sérelmeket okozott, hát újra fellángolt a harc, még több vér és még több könny árán újabb enyém határok íródtak át, óriás birodalmak omlottak össze, mert az enyémért folytatott harcban felemésztődtek azok az erők, melyek megtartani lettek volna képesek az enyémet..
Beszélünk a tulajdonhoz való jogról, és közben elfeledjük, hogy a jog forrása a törvény, a jogot a törvény szüli, ahol nincs törvény, ott nincs jog se, az én magamra vonatkoztatott törvényem a másik joga. Az önmagában élő embernek nincsenek jogai, Illetve csak annyi joga van, ami a természet törvényeiből ered,  jogot csak adni és kapni lehet.
A természet meg mindannyiunknak egyforma jogot adott az életre, az erőforrások melyeket ad, mindannyiunk magántulajdona, senki sem kapott jogot a természettől, hogy bármely részét körbekerítse, és azt mondja rá, hogy csak az enyém.
És mivel senki nem kapott jogot, nincs is joga, hát bármikor el is lehet tőle venni, amit a magáénak vél, csak meg kell ölni a másikat, csak meg kell sérteni egy másik törvényt hozzá: az ugyancsak a természettől kapott élethez való jogot, mely szintén gyakran szerepel a hamis prókátorok álságos és hazug megnyilatkozásaiban.
Aki egyetlen földdarabot is körbekerít, és azt mondja rá hogy az enyém, azzal együtt ami alatta és fölötte van, az megsérti mások jogát a jogos tulajdonukhoz, de a jognak az a tulajdonsága van, hogy csak az vonhatja vissza, aki adta, azaz, amikor azt mondjuk, hogy nem a tiéd, nem követhetünk el jogtalanságot, lévén a tulajdonhoz való jogot a természet nem vonta vissza, az élettel együtt kapjuk azt és az élettel együtt veszítjük el.
Valamint még egy tulajdonságát ismerjük a törvénynek, mely tulajdonságára szintén hivatkozunk, mely a joghierarchia része, nevezetesen az, hogy a törvény ellenére szerződést kötni nem lehet.
Az így úgy fenntartott kijelölt enyém határok meg végső soron szerződés erdményei, (lásd még a megvette nevű ostobaság, hogy adhatna el valaki valamit ami nem az övé?) és hogy mennyire nem lehet szerződést kötni a törvény ellenére, azt ékesen bizonyítják az évezredek óta folyó háborúk az enyém határainak átírására, még ha az a háború éppen egészen kicsi is, és lopásnak vagy rablásnak nevezzük is.
Mindaddig viszont, amig ezt nem vagyunk képesek belátni, addig fegyvereket vagyunk kénytelenek használni egymás ellen, hogy erővel tudjuk fenntartani mások jogainak megsértését, és rettegésben élni, hogy mikor jön egy nálunk is erősebb, mikor sértik meg majd mások a mi jogainkat..
Az ember évezredek óta figyeli a természeti törvényeket, hogy azoknak megismerése által a maga javára hasznosítva azokat könnyebbé tegye életét, de rendre figyelmen kivűl hagyva egy természeti törvényt eme igyekvése hiábavaló, és emiatt rövid életének jó részét azzal kénytelen tölteni, hogy fenntartsa a jogsértő állapotot, vagy megszüntesse azt, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a törvényt, és élhetné mindenki az életet, élhetne mindenki a természettől kapott jogával biztonságban, abban a jólétben mely a természetből és az ember megismerő képességéből ered.

csak azért teszem fel újra ezt a bejegyzést, hogy kiszoruljanak azok, amelyekkel egy pihentagyú elárasztja naponta a frissülőket.

Figyelj csak!

Én már csak így énekelgetem halkan a szobámban, hogy „kell egy kis államszünet/ időnként mindenkinek…” Mert államszünet esetén nem lenne dolga a diódának sem… akarom mondani, a félvezetőnek… Annak a vezetőnek, aki nem fél, de félvezető, vagy félve vezet ő… vagy félre vezet ő. Mindig összezavarodom.

Mert unom, hogy a félvezető erős áramot, izé, államot akar rám vezetni a nemzet nevében, miközben erős nemzet lehetne az, amelyiket nem sokkolnak állammal, vagy árammal. Teher alatt nő a párt ma, vagy… a pálma és államszünet közben erősödik a nemzet. Ráadásul nem csak a félvezetőnek nem lesz semmi dolga, hanem az ellenállásnak sem…

Figyelted? Semmi politika nem volt ebben…

Az olcsó reklám nem létező kifejezés. Aki egy kicsit is jártas az üzleti élet körforgásában, az tudja: az olcsó reklám nem jó reklám, hiszen előbb utóbb mindennek megfizetjük a valós árát, bármennyire is hitegetnek az ellenkezőjével. Így van ez az országunkkal is: néha olcsó alkukba bocsátkozunk azért, hogy elkerüljük a  rázósabb ügyleteket, miközben a múló idő rádöbbenti az embereket: jobb lett volna a drágább levest kavargatni. Pontosan ez zajlott le a rendszer váltás idején, amikor olcsó egyességek köttettek a boltíves márványfalak között, és a parlament frissen választott honatyái olcsó lisztből készült pogácsát majszoltak az orruk alatt. Ahogy édesapám mondaná: jaj, de szép idők is voltak...

Én akkor még csak 9 éves voltam - akkoriban nem igazán foglalkoztam az olcsóság fogalmával, csak túrórúdira, aranysárga banáncsokorra vágytam. Piros  tolltartóról, G.I Joe-figuráról, és tömérdek mennyiségű legókatonáról áhítoztam, de helyettük a kemény valóság találkoztam, és még attól a szánalmas illúziótól is megfosztottak, hogy narancssárga padlószőnyegen kuporodva olcsó utánzatokkal játszadozzak. Ha volna egy tartalék életem, még abban sem bánnám a mögöttem hagyott éveimet.

Gyermeki énem trikóját nagykorú köpenyre cseréltem, és azonnal belekóstoltam a nagybetűs élet sűrűjébe. Egy vörös szőnyeg előtt álltam - szívemben  szüleim intelmével, és igyekeztem magamévá tenni az olcsóság hungarikummá vált  fogalmát. Szüleim szerint olcsó világban születtem, és csak felnőtté válva kellett szembesülnöm az élet méregdrága tényezőjével, de én ezt másképpen gondolom: szerintem mindig is drága életet építettünk magunknak, csak eleinte olcsó vágyálommal kábítottak.

Olcsó,olcsó,olcsó -hangzik mindenfelől a felhívás, és e szavak hallatán már csak arra tudok gondolni: vajon ki fizeti mindennek a valódi árát? Én, aki megeszem, megnézem, vagy elvezetem az éppen fillérekért árult portékát, vagy a Józsi, netalán Te,  aki elolvasod ezt az olcsón megírt fogalmazást?

...

Én azt hiszem, hogy egész életemben igyekeztem a tisztesség ösvényén közlekedni, és mindig is tartózkodtam olyanfajta megnyilvánulásoktól, amikkel kárt okozhatnék egyes emberek érdekében. Persze nem lehet azonnal ezeket felismerni - páratlan megérzés szükségeltetik hozzá, de ha tettünket a becsület feltűnő szándéka kíséri, akkor nem kérdés mikor lépünk valakinek a tyúkszemére. Fodrász, üzletember, és író vagyok - más és más sikerekkel felvértezve, de az összes általam végzett tevékenységem alatt mindig is mellőztem az erkölcstelenségből kovácsolt előnyöket, amikkel kárt okoznék a környezetemben szemlélődő embereknek. Ismerem a vendégvárás összes csínját-bínját, és a jelenlegi gazdasági helyzetben majd minden marketingfogásra szükségem van ahhoz, hogy cégem ne gyarapítsa a tönkrement társaságok névsorát, és higgyék el nekem: sohasem nyúltam olcsó reklámok felé, hiszem harminchoz közeledve megtanultam a magyarok alaptörvényét: előbb adj, hogy utána a munkád gyümölcsét visszakapd.

És most még is, az egyik legszentebb tevékenységemben vádolnak tisztességtelenséggel, hogy olcsó reklámokkal hirdetem azt, amit hónapok óta építgetek. Az írásban sohasem érdekelt a pénzszerzés lehetősége. Volt olyan idő, hogy Magyarország harmadik legolvasottabb napilapjának címoldalát az én írásommal díszítették, és bár nem egyszer ért e kivételes megtiszteltetés, munkámmal sohasem párosult létemet biztosító haszonszerzés.

Az ellenszek.hu, egy nagy vágyam beteljesülése, mely pusztán baráti felajánlásokból született, és nélkülöz bármiféle gazdasági tevékenységet. Nincsenek reklámok, és a benne foglalt tartalmi elemeket is maguk a szerzők állítják össze. Az ellenszek.hu nem kíván tisztességtelen eszközökkel megjelenni, csupán egy tiszta felületet szeretne biztosítani a demokratikus politikát kedvelőknek, mely haladást, és nem rombolást helyez előtérbe.

Arra kérek minden kedves olvasónkat, hogy vegyék figyelembe azon tényt, hogy az ellenszek.hu nem egy hírportál, és még véletlenül sem politikai pártok játszótere. Nem élünk  olcsó reklámok lehetőségével, hiszen pontosan tudjuk, hogy országunkban mindennek megvan a maga ára: ki ezt elfogadja, mások pedig sárba taposnak minket, hogy a végén elmondhassák ország-világnak:

Az Ellenszéket is megfertőzte a tisztességtelen szellem!

Hiria Morales, Budapest

2010

Esti mese narancshitűeknek.

Miniszterelnök Úr, mindannyiunk kötelessége leszögezni, hogy Ön a forradalom értelme és középpontja. Ki kell jelentenünk, hogy Ön a gyökérzete a lassan, de biztosan karcsú és gyönyörű szárba szökkenő, sosem látott virágaival előttünk minden áldott nap fényesebben feltáruló tavaszi forradalmunknak ! A nemzet Ön körül találta meg valójában azt a különös és eddig nem tapasztalt együttlétre egyedül alkalmas teret, nem is teret, de egész világot szinte, amelyet Önön kívül senki sem lett volna képes biztosítani. Tudhattuk mindannyian, akik figyeltünk, és bizony figyeltünk, de mennyien, hogy nagy dolgok következnek 2010 tavaszán ! Lehetett kételkedni ebben egy pillanatra is ? Nem, nem, soha !

Tovább is van, ha érdekel, klikkide-deizibe !

...mert az a Fidesznél nagyon megy.

...mert nem csak egy van!

...amire rendesen rátervezett a Fidesz.