Török Gábortól tudjuk,hogy modern korunkban a politikai, kormányzati kommunikáció nem egyszerűen része a politizálásának, de szinte azzal azonos. Nos, ha ez így van, akkor a kormány a kommunikáció esetében valósággal egy állapotban van, de micsoda egy állapotban , ez már nem is kommunikáció, ez számára lassan egy politikai lételem. Sajnos megint Matolcsy Györgyről lenne szó, amit én őszintén sajnálok, de végül is, ő itt gazdaság politikai kérdésekben a tuti.

Azt mondja a miniszter úr, hogy az államháztartás kiadási oldalán akár 800 milliárd (!) forint megtakarítás érhető el. Ezt kétszer kellett elolvasnom, az összeg miatt is, meg azért is,mert a szóhasználat, hogy " megtakarítás " már vészesen kezd közelíteni ahhoz, amitől itt eléggé sokakat szokott kiverni a büdös víz.  Ez az összeg ugyanis majdnem megegyezik azzal, amely tétellel Nagy-Britannia új, konzervatív jobboldali kormányzata az ottani kiadásokat gondolná csökkenteni, és amelyért a híradások szerint az angol társadalom nem minden rétege rajong. Igaz, az ottani kormány azzal nem volt gondban,hogy a kiadás csökkentési programot kiadás növelési programként mutassa be, be kell azonban látnunk, hogy Magyarországon és kormányzati pozícióban az igazmondáshoz  valószínű pont annyi idő kell,mint ott, Wimbledon szép gyepéhez kellett. Ennek megfelelően itt bárki bármit hazudhat, elvégre ki él kétszáz évig ?

800 milliárd szép magyar forint,ami ráadásul megtakarítható. Álljon el az ész, vagy mi történjen egy ilyen esetben abban a kommunikációs térben, amelyben a kormányzat létezni  látszik ?  Van tényleg megtakarítható 800 milliárdunk ? Igen ? Akkor minek is kell a magán nyugdíj pénztári vagyont államosítani ? Ez a 800 milliárd még a jövedelemadó változás által létrehozott kozmikus fekete luk betömésére,meg a hiányzó állami nyugdíj pénzre is elég. Elég lenne. Ha komolyan lehetne venni.

Az írás további része az Ellenszék című lapban olvasható.

Pörzse Sándor és Novák Előd országgyűlési képviselők (Jobbik) médiatörvény tervezetéhez benyújtott módosító indítványát a Ház 298 igen szavazattal, az 56 nem és egy tartózkodás mellett elfogadta.

http://www.parlament.hu/irom39/01747/01747-0210.pdf

A javaslat szerint legfeljebb 20 százaléknyi lehet a nagy kereskedelmi televíziók és rádiók reggeli és esti hírműsoraiban a bűnügyi hírek aránya.

A javaslat értelmi szerzői azzal indokolták a korlátozásra vonatkozó kiegészítésüket, hogy a bűnügyi tematikájú hírek túlsúlya "a társadalomra kifejezetten depresszív, félelemkeltő és negatív hatással bír". Ezzel egyet is érthet bárki, hiszen gyakran érezhette magát úgy a tévénéző egy-egy híradót nézve, hogy valami horrorisztikus filmcsatornára tévedt, hiszen a nemi erőszakról szóló hírt rendőrgyilkosságról szóló tudósítás követte, majd esetleg enyhíteni akartak a szerkesztők a feszültségeinken és már-már gyerekcsínynek számító bankrablással zárták a hírműsort.

Több dolgot viszont nem értek:

-         Nem lehetne kiterjeszteni ezt a javaslatot minden egyes médiumra és nem csupán a két nagy kereskedelmi tévé- illetve rádióadóra? Mert akkor például az írott és elektronikus sajtó érintettségével a Kurucinfo is nyakig a pácban lenne. Ugyanis ez a portál majdnem teljes arányban csak cigánybűnözésről, vagy a „cionista, zsidó tőke által működtetett gazdasági bűnözésről” közvetít (sok esetben hamis) híreket. Ezektől senki nem lesz depressziós és senkire nincsenek negatív hatással? –kérdezném a politikus javaslattal előálló urakat, akik közül az egyik éppen a kurucinfo szellemi atyja…

-         Nem lehetne egy másik javaslatban azt is szabályozni, hogy a hírek legfeljebb egyetlen százaléka szólhasson a kormány döntéseiről? Mert a politikai tartalmú hírektől gyakran lesz depressziósabb az ember, mint attól, hogy valamilyen távoli tanyán mi történt, mindaddig természetesen, ameddig az ember nem esik hasonló bűncselekmény áldozatául. A kormány intézkedései, döntései mindenkit érintenek és azoktól sokkal szélesebb rétegek eshetnek krónikus depresszióba.

Ha van még lehetőség újabb módosító indítványok benyújtására, kérném az említett dolgokat is figyelembe venni. Biztosan a Ház azt is el fogja fogadni, hiszen látom, hogy mekkora egyetértés van az ellenzék egy része és az „elsöprő többségű” kormánypárt között.

Nem kötelező… Csak úgy megkérdeztem, hogy lehetne-e?

Orbán ante Portas!

Megnéztem a Barikád című (jobbikos) portál archívumát. Mindössze a mai napig 71 alkalommal jelentek meg cikkek Pősze Lajos országgyűlési képviselőjük nevét méltatva. Pontosítok. A 71 írásból csupán a legutóbbi négy cikk szól a pártból való kizárásáról, leváltásáról.

„Rasszizmus, szélsőségesség, anarchizmus, iszlámimádat és Európa-ellenesség jellemzi a Jobbikot Pősze Lajos szerint. A politikust hétfőn zárták ki a párt országgyűlési képviselőcsoportjából.” – ez olvasható a legutolsó cikkben.

Olyan pletykákat is lehetett hallani, hogy Pősze Lajos volt az egyik legnagyobb anyagi támogatója a Jobbiknak mindaddig, ameddig nem nyertek EU parlamenti illetve Országgyűlési képviselői helyeket és nem illette meg őket jogosan állami támogatás is.

Pősze volt a Jobbik szakpolitikai igazgatója, bizonyára – a leváltott, kizárt politikus szerint tagadhatatlanul – azért hívták a pártba, hogy segítsen megalkotni a párt választási programját. Egy szintén ezzel az üggyel kapcsolatos cikkben olvasható, hogy: „A Jobbik frakcióvezetője (Vona Gábor) a részletekről annyit árult el, hogy a kizárt képviselő egyre inkább eltávolodott a Jobbik irányvonalától, a közös munkában pedig egyre kevésbé vett részt. A Jobbik frakciója viszont a továbbiakban is Radikális Változás című választási programjának szellemében járja tovább útját.”

Most már nem értem. A Jobbiknak teljesen más az „irányvonala”, mint a „Radikális Változás” című programja, amelynek köszönhetően a Parlamentbe juthatott? Mert ha minden igaz, akkor a Radikális Változás programnak Pősze Lajos (is) a szerzője. Meggyőződésem, hogy egy Pősze-kaliberű ember nem tér el ennyire rövid idő alatt a saját szellemi termékétől. Az már hihetőbb, hogy a kulisszák mögött nyíltan vallott, de a nyilvánosság előtt jól titkolt irányvonaltól eltér minden normálisan gondolkodó ember. Mert Pősze beszélt egy nyilatkozatában arról, hogy a Jobbikot kívülről  szélsőséges emberek és szervezetek irányítják. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy politikai párt szakpolitikai igazgatója, kancellária-miniszter jelöltje és frakcióvezető helyettese csak jobban tudja a belső dolgokat, mint a magunkfajta szemlélődők.

A lényeg az, hogy az említett embert kizárták a frakcióból és most független képviselőként folytatja munkáját az Országgyűlésben. De a Jobbik irányvonalát ezzel is megsértette Pősze úr, mert a Szent Korona előtt tette le az esküt, hogy ha a párt elnökségének két harmada visszahívja, akkor esküje szerint visszaadja a mandátumát, de erre nem volt hajlandó a politikus. –eddig a történet.

Néhány tanulság azért levonható a fenti történetből is:

1. A Jobbiknak égetően nagy szüksége van szakemberekre és tekintélyekre a kirakatban, de ha azok nem azonosulnak a kulisszák mögötti „irányvonallal”, akkor kizárják köreikből.
2. Mindenki esélyes a kizárásra, ezért a számukra legszentebb ereklye előtt esketik fel az embereket, hogy amennyiben az irányvonallal nem tudnak azonosulni, át kell adniuk a helyet egy új embernek, aki éppen megvilágosodott és hű szolgálója lett az irányvonalnak.
3. Lehet, hogy csak Pősze úr nem vette komolyan azt a Szent Korona előtt tett esküt, ezért nem is tartotta megtartandónak az esküjét, de azért megérne egy misét annak kísérlete, hogy ha hirtelen a frakció 80 százalékát hívnák vissza, hányan adnák vissza mandátumukat az irányvonal új követőinek, ezzel is tanúsítva, hogy hányan vették komolyan az esküjüket és a Szent Koronát. Mert az eskü általában nem attól válik szentté, hogy milyen épületben, szobor előtt, vagy ereklye előtt teszik, hanem attól, hogy kik teszik le, kik fogadnak meg valamit. Az eskü betartása, vagy semmibe vétele soha nem az eskü helyszínét minősíti, hanem azt, aki valamit megfogad. Akár a csillagos ég alatt is.
4. Ha most Pősze úrnak nem esik semmi baja, akkor oda a Szent Koronának tulajdonított erő? Mert gondolom, nem véletlenül tették le ott esküjüket a képviselők. A Szent Korona szent erejétől való félelemmel akarták –gondolom én- nyomatékosítani fogadalmuk súlyát. Pillanatnyilag az a látszat, hogy ennyit ér az egész nyomaték és koronának tulajdonított szentség. De nem akarom elkiabálni. Ezért hangsúlyoztam ki, hogy ez pillanatnyi látszat csupán.

Egyelőre ennyi. Jobbik (látszat)program és (valóságos) irányvonal közötti szakadék. Szakadó gárdák szövetkezései. Kizárt politikus, aki sokat letett az asztalra a Jobbik eddigi eredményeiért. Megszegett eskü. És… tagadhatatlan külső szélsőséges emberek és szervezetek befolyása a Jobbikra, amiről egyre többen beszélnek halkan a saját köreikben is. Talán azért halkan, hogy nehogy őket is kizárják valahonnan és meg kelljen szegniük esküjüket.  

Megdöbbentő a hír, mely szerint Lengyelország megteheti azt, amit Magyarország nem! A lengyel államháztartás hiány adata megtámasztható az ottani magánnyugdíj megtakarításokkal, a hír szerint ebben egyezett meg az Európai Unió és a lengyel kormány.

Most akkor mi van?! Csak megint nekünk nem engedi, kicsoda is, az a nyugat? Megint mi vagyunk a torkos borzocska és szívunk, de rendesen? Csak a mi kormányunk kénytelen nagy kínjában még az alkotmánybíróságot is kiherélni, vadonatúj alkotmányt készíteni és még lehetne hosszan sorolni, mi mindent megtenni, hogy eleget tegyünk annak a nyugati elvárásnak, amely ránk nézvést kőtáblás, másokra nézvést gatyagumi szabály?

Milyen szép is lenne, ha egy szó is igaz volna abból, amit fentebb írtam, de abból sajnos semmi sem igaz.

Ha az írás további része érdekel, kérlek látogass el az Ellenszék netes újság oldalára !

Ma szeretnék nyugdíjas lenni. Mert a nyugdíjasnak újabban kijáró megkülönböztetett figyelem engem is érintene akkor. Rövid idő alatt két levelet kapni egy hihetetlenül elfoglalt miniszterelnöktől, nem semmi. Ha nyugdíjas lennék, érezném ezt a leírhatatlan, előre megígért törődést. Így, hogy nem vagyok nyugdíjas, csak állok és ámulok azon, hogy az én pénzemen mennyire oda lehet figyelni másokra. Mindössze 60 forintos áron előállítják a levelet. Ez megnyugtató. Az már kevésbé, ha a levél egységárát beszorzom azzal a majdnem hárommillió címzettel, akik napokon belül majd olvashatják a megtisztelő tucat-szöveget. Mert a teljes 171 milliós költség már bizony 2000 nyugdíjas egy teljes havi nyugdíját tenné ki. De 171 milliót én is elköltenék a máséból, hogy megpróbáljam leírni, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Elemezzünk egy kicsit:

A levél borítékján már dübörög az alázat és a szolgalelkűség: „Hallgatunk Önökre!”

Aztán megtudhatjuk, hogy ezek a sunnyogó nyugdíjasok csak a kamerák előtt acsarkodnak, csak szerepelni akarnak a tévében,( mert nem tudtak sikeresen túljutni a ValóVilág castingjának akadályain), amikor a Hősök terén több ezren tüntetnek a hidegben is. Ezek a nyugdíjasok becsapnak minket. Mert sunyiban, alattomos módon több mint egy millióan írtak a miniszterelnök első levelére. Ennyire hiperaktívak ezek a nyugdíjasok, hogy ha a nemzeti Konzultációról hallanak, rögtön tollat ragadnak és írnak aggodalmaikról. Kinek? Hát kinek írhatnak? A miniszterelnöknek. Annak a miniszterelnöknek, aki még a nyugdíjasoknál is hiperaktívabb és (két külföldi látogatása között) néhány segítőjével, akikről gondolom, hogy szintén az adófizetők pénzéből kapják a havi bérüket, fel is dolgozták a több mint egymillió nyugdíjas aggodalmait tartalmazó leveleket. A miniszterelnök úr – bár elismerte, hogy a levelek javaslatainak alapos feldolgozása még tart- már le is vonhatta a tanulságokat a vele levélben konzultáló nyugdíjasok jelzéseiből. Megtudhattuk, most már nem titok, hogy „szinte minden idős ember a nyugdíjak biztonságát említette első helyen”. Ezt a bizonytalanságot teljesen megérti az elmúlt nyolc év alapján Orbán Viktor úr és „késlekedés nélkül meghozza a nyugdíjmentő intézkedéseit”. Egyszóval „biztonságba helyezi” a nyugdíjasok nyugdíját. Jobboldali konzervatív ember csak tudja, hogy az állam a legnagyobb biztonság. Azt hiszem, mind jobboldali konzervatív meggyőződéssel élt az a sok degenerált, aki a nagyapám teheneit, földjeit, gépeit, eszközeit, állatait állami biztonságba helyezte pár évtizeddel ezelőtt, pedig nagyapám a saját bevallása szerint nem írt azoknak levelet… Lehet, hogy hazudós nyugdíjas volt az öreg… Végül a házát is állami biztonságba helyezték és nagyapám egy ólszerű tákolmányba költözött kényszerből, mert a több szobás gyönyörű háza csak úgy volt még nagyobb állami biztonságban, ha abba egy állami biztonságot felügyelő semmirevaló, nincstelen, munkakerülő aktivista gazember költözik be családostól.

De térjünk vissza a levélre. A levelező nemzeti konzultáció aktív nyugdíjasainak aggodalmaiból az is világossá vált, hogy gondot jelenthet nekik a gázszámla és rezsiköltség kifizetése. Erre is nagy érzékenységgel válaszolt a miniszterelnök úr. Nem engedi, hogy a gáz ára emelkedjen a kispénzű nyugdíjasok háztartásaiban.

Szóval biztonságban a nyugdíj. Nem drágább a gáz. Jó ma nyugdíjasnak lenni Magyarországon. Még a kormányfő is havonta levelezget velük.

„Mindenkor számítok az Önök véleményére, mert továbbra is hiszek abban, hogy JÓL kormányozni csak az emberekkel közösen lehet” –fejezi be Orbán úr a levelét.

Csodákra nem vagyok képes. Így hirtelen nem válhatok évtizedekkel idősebbé, hogy nyugdíjasként jövő hónapban már én is kapjak egy levelet. Azért úgy érzem, hogy ember vagyok én is, akivel közösen kormányozni lehet. Ezért kérném a miniszterelnök urat, hogy írjon nekem is egy levelet. A 60 forintot kifizetem én a kormány és az adófizetők helyett. Aztán erre a levélre visszakonzultálok nemzetileg egy választ. Könnyebb lesz elolvasni, mint egy millió levelet. És abból is majd levonhatók a tanulságok. Csak nem biztos, hogy megérem szabadlábon a második válaszlevelét a miniszterelnök úrnak…

a mi ügyünk!

Az X-Faktor kétségkívül az egyik legnagyobb és legköltségesebb tehetségkutató műsor, mely megjelent a hazai televízió készülékek képernyőjén. Több millió rajongóval büszkélkedhet a világ számos országában, és hazánkban milliókat költenek egy egy műsor elkészítésébe, nem is beszélve a leendő popsztárok menedzseléséről - a fellépésekről, és azokról a nem mellékes tényezőkről, amik mind-mind szükségesek ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: benn rejlik a jövő X-Faktora!

Afganisztán. Az Ázsia szívében fekvő Iszlám köztársaság a világ talán legveszélyesebb országa közé tartozik. Szovjetunió után az USA és a tálibok tartják uralmuk alatt ezt az európai szemmel nézve cseppet sem vonzó területet, hol a mindennapi lét egy RTL Klub nélküli való világot tár az afgánok elé, ahol nem Alekoszok versenyeznek táncoslányok kegyeiért, hanem egy tányér ételért vívnak ádáz küzdelmet az emberek, és egy polgárháború nélküli világról álmodoznak, ahol nem kell szembenézniük évtizedes félelmeikkel. Jogosan kérdezheti meg magától a kedves olvasó, hogy milyen közös metszése lehet egy poraiból éledező ázsiai országnak, és egy akkora megaprodukciónak mint az X-Faktor, hiszen az egyik a puskák zajától, másik pedig a sztárok ragyogásától válik a benne élők számára felejthetetlen emlékképpé. A válasz egyszerű: Farhad Darja, az afgán-amerikai énekes, zeneszerző és nagysikerű zenei producer, aki zenéjével több millió honfitársában tartotta akkor is a lelket, amikor a legsötétebb órákban már nem volt kihez fohászkodniuk. Afganisztánban szent emberként kezelik, aki zenéjével a béke és a tisztelet megtestesítője.

Pályafutása a 80'-as években kezdődött, amikor a Raid Band szétválása után(az együttes tagjai elhagyták az országot) szóló karrierbe kezdett. Első albumai a szovjet afganisztáni megszállásából merítkeztek, melyek nagy hatással voltak Darja életére. Úgy érezte, számára a zene az egyetlen kifejezési forma, ami képes túljuttatni az embereket a legnehezebb pillanatokon, és egy gyors, stabil összefogásra hívta fel a figyelmet. Nem kétséges: Darja a zenével próbált életet lehelni ezer sebből csörgedező nemzetébe, mely akkoriban elsősorban Amerika és szövetségesei segítségére támaszkodott. Az USA olajat, Afganisztán pedig békét szeretet volna kicsikarni magának, de az akkori politika nem adott lehetőséget az Iszlám állam számára, hogy nekifogjon országának újjáépítésébe.

Énekel különböző afgán nyelvjárással, valamint dalait üzbég és Urdu nyelven(Pakisztánban és Indiában hivatalos)is megírja. Muzsikája összhangban áll a hindusztáni klasszikus zenével, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezeket a dalokat élőben, a nagyközönség előtt is rendszeresen előadja. Darja 2003-ban megjelent "Salam Afghanistan" című albuma hatalmas sikert aratott Afganisztánban, és megnyitott egy kaput a külföldi elismertségnek is, melyet számos különdíjjal jutalmaztak. Ő Afganisztán ENSZ békenagykövete és bárhol is koncertezik az országban, fokozott figyelem követi fellépéseit.

Országában háromszor nyerte el a legjobb előadónak járó díjat(2003,2008,2009), Dániában egyszer(2005), és 2007-ben elnyerte az emberi jogok különdíját.

Farhad Darja nem pusztán egy énekes, kiben benne foglaltatik az a bizonyos "X-Faktor", hanem egy polgárjogi békeharcos, aki zenei tehetségét felhasználva igyekszik rendet teremteni egy háborútól feldúlt országban, ahol még hisznek a muzsika erejében, ami emberi életek kioltása nélkül képes boldogságot ültetni a megsebzett szívek tengerében. Példája is jól mutatja, hogy nem kell milliókat költeni egy nemzeti szimbólumra, csak türelmesen várni arra a pontra, ahol a zene már elkülönül egy eladni kívánt árucikktől.

Jardello Zoltán, Budapest

2010

A teljes cikk eredetije az ellenszek.hu - demokritikus internetes folyóiratban olvasható

államigazgatás, FIDESZ módra

Mottó:

Én befizetem, Te befizeted, Ő… azt tesz vele, amit akar és ahogyan akarja, de már nem sokáig…

A legnagyobb hullámokat az elmúlt napokban ez a nyugdíjakról szóló mizéria kavarta körülöttünk. Mert magántulajdon államosításának vélik egyesek. Mert több ezermilliárdról szól a történet. Mert egyéni érdekeket sért. Mert a tulajdonhoz való jogot sérti. És még sok „miért”-re találnánk olyan válaszokat pro- és kontra, amelyek a „mert”-ek sorozatával kezdődhetne. Csak azért , mert… és mindenki fújná a saját érdekének, elképzelésének legmegfelelőbb válaszok változatát.

Előre bocsájtom, hogy nem vagyok közgazdász, de valamilyen szinten egyes gazdasági ügyekre, folyamatokra lehet rálátása a magamfajta egyszerű embernek is, természetesen a tévedések kockázatát is vállalva.

...a folytatást itt olvashatod:

http://www.ellenszek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42:mar-nem-sokaig&catid=15:ember-attila&Itemid=11