Az X-Faktor kétségkívül az egyik legnagyobb és legköltségesebb tehetségkutató műsor, mely megjelent a hazai televízió készülékek képernyőjén. Több millió rajongóval büszkélkedhet a világ számos országában, és hazánkban milliókat költenek egy egy műsor elkészítésébe, nem is beszélve a leendő popsztárok menedzseléséről - a fellépésekről, és azokról a nem mellékes tényezőkről, amik mind-mind szükségesek ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: benn rejlik a jövő X-Faktora!

Afganisztán. Az Ázsia szívében fekvő Iszlám köztársaság a világ talán legveszélyesebb országa közé tartozik. Szovjetunió után az USA és a tálibok tartják uralmuk alatt ezt az európai szemmel nézve cseppet sem vonzó területet, hol a mindennapi lét egy RTL Klub nélküli való világot tár az afgánok elé, ahol nem Alekoszok versenyeznek táncoslányok kegyeiért, hanem egy tányér ételért vívnak ádáz küzdelmet az emberek, és egy polgárháború nélküli világról álmodoznak, ahol nem kell szembenézniük évtizedes félelmeikkel. Jogosan kérdezheti meg magától a kedves olvasó, hogy milyen közös metszése lehet egy poraiból éledező ázsiai országnak, és egy akkora megaprodukciónak mint az X-Faktor, hiszen az egyik a puskák zajától, másik pedig a sztárok ragyogásától válik a benne élők számára felejthetetlen emlékképpé. A válasz egyszerű: Farhad Darja, az afgán-amerikai énekes, zeneszerző és nagysikerű zenei producer, aki zenéjével több millió honfitársában tartotta akkor is a lelket, amikor a legsötétebb órákban már nem volt kihez fohászkodniuk. Afganisztánban szent emberként kezelik, aki zenéjével a béke és a tisztelet megtestesítője.

Pályafutása a 80'-as években kezdődött, amikor a Raid Band szétválása után(az együttes tagjai elhagyták az országot) szóló karrierbe kezdett. Első albumai a szovjet afganisztáni megszállásából merítkeztek, melyek nagy hatással voltak Darja életére. Úgy érezte, számára a zene az egyetlen kifejezési forma, ami képes túljuttatni az embereket a legnehezebb pillanatokon, és egy gyors, stabil összefogásra hívta fel a figyelmet. Nem kétséges: Darja a zenével próbált életet lehelni ezer sebből csörgedező nemzetébe, mely akkoriban elsősorban Amerika és szövetségesei segítségére támaszkodott. Az USA olajat, Afganisztán pedig békét szeretet volna kicsikarni magának, de az akkori politika nem adott lehetőséget az Iszlám állam számára, hogy nekifogjon országának újjáépítésébe.

Énekel különböző afgán nyelvjárással, valamint dalait üzbég és Urdu nyelven(Pakisztánban és Indiában hivatalos)is megírja. Muzsikája összhangban áll a hindusztáni klasszikus zenével, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezeket a dalokat élőben, a nagyközönség előtt is rendszeresen előadja. Darja 2003-ban megjelent "Salam Afghanistan" című albuma hatalmas sikert aratott Afganisztánban, és megnyitott egy kaput a külföldi elismertségnek is, melyet számos különdíjjal jutalmaztak. Ő Afganisztán ENSZ békenagykövete és bárhol is koncertezik az országban, fokozott figyelem követi fellépéseit.

Országában háromszor nyerte el a legjobb előadónak járó díjat(2003,2008,2009), Dániában egyszer(2005), és 2007-ben elnyerte az emberi jogok különdíját.

Farhad Darja nem pusztán egy énekes, kiben benne foglaltatik az a bizonyos "X-Faktor", hanem egy polgárjogi békeharcos, aki zenei tehetségét felhasználva igyekszik rendet teremteni egy háborútól feldúlt országban, ahol még hisznek a muzsika erejében, ami emberi életek kioltása nélkül képes boldogságot ültetni a megsebzett szívek tengerében. Példája is jól mutatja, hogy nem kell milliókat költeni egy nemzeti szimbólumra, csak türelmesen várni arra a pontra, ahol a zene már elkülönül egy eladni kívánt árucikktől.

Jardello Zoltán, Budapest

2010

A teljes cikk eredetije az ellenszek.hu - demokritikus internetes folyóiratban olvasható