Az olcsó reklám nem létező kifejezés. Aki egy kicsit is jártas az üzleti élet körforgásában, az tudja: az olcsó reklám nem jó reklám, hiszen előbb utóbb mindennek megfizetjük a valós árát, bármennyire is hitegetnek az ellenkezőjével. Így van ez az országunkkal is: néha olcsó alkukba bocsátkozunk azért, hogy elkerüljük a  rázósabb ügyleteket, miközben a múló idő rádöbbenti az embereket: jobb lett volna a drágább levest kavargatni. Pontosan ez zajlott le a rendszer váltás idején, amikor olcsó egyességek köttettek a boltíves márványfalak között, és a parlament frissen választott honatyái olcsó lisztből készült pogácsát majszoltak az orruk alatt. Ahogy édesapám mondaná: jaj, de szép idők is voltak...

Én akkor még csak 9 éves voltam - akkoriban nem igazán foglalkoztam az olcsóság fogalmával, csak túrórúdira, aranysárga banáncsokorra vágytam. Piros  tolltartóról, G.I Joe-figuráról, és tömérdek mennyiségű legókatonáról áhítoztam, de helyettük a kemény valóság találkoztam, és még attól a szánalmas illúziótól is megfosztottak, hogy narancssárga padlószőnyegen kuporodva olcsó utánzatokkal játszadozzak. Ha volna egy tartalék életem, még abban sem bánnám a mögöttem hagyott éveimet.

Gyermeki énem trikóját nagykorú köpenyre cseréltem, és azonnal belekóstoltam a nagybetűs élet sűrűjébe. Egy vörös szőnyeg előtt álltam - szívemben  szüleim intelmével, és igyekeztem magamévá tenni az olcsóság hungarikummá vált  fogalmát. Szüleim szerint olcsó világban születtem, és csak felnőtté válva kellett szembesülnöm az élet méregdrága tényezőjével, de én ezt másképpen gondolom: szerintem mindig is drága életet építettünk magunknak, csak eleinte olcsó vágyálommal kábítottak.

Olcsó,olcsó,olcsó -hangzik mindenfelől a felhívás, és e szavak hallatán már csak arra tudok gondolni: vajon ki fizeti mindennek a valódi árát? Én, aki megeszem, megnézem, vagy elvezetem az éppen fillérekért árult portékát, vagy a Józsi, netalán Te,  aki elolvasod ezt az olcsón megírt fogalmazást?

...

Én azt hiszem, hogy egész életemben igyekeztem a tisztesség ösvényén közlekedni, és mindig is tartózkodtam olyanfajta megnyilvánulásoktól, amikkel kárt okozhatnék egyes emberek érdekében. Persze nem lehet azonnal ezeket felismerni - páratlan megérzés szükségeltetik hozzá, de ha tettünket a becsület feltűnő szándéka kíséri, akkor nem kérdés mikor lépünk valakinek a tyúkszemére. Fodrász, üzletember, és író vagyok - más és más sikerekkel felvértezve, de az összes általam végzett tevékenységem alatt mindig is mellőztem az erkölcstelenségből kovácsolt előnyöket, amikkel kárt okoznék a környezetemben szemlélődő embereknek. Ismerem a vendégvárás összes csínját-bínját, és a jelenlegi gazdasági helyzetben majd minden marketingfogásra szükségem van ahhoz, hogy cégem ne gyarapítsa a tönkrement társaságok névsorát, és higgyék el nekem: sohasem nyúltam olcsó reklámok felé, hiszem harminchoz közeledve megtanultam a magyarok alaptörvényét: előbb adj, hogy utána a munkád gyümölcsét visszakapd.

És most még is, az egyik legszentebb tevékenységemben vádolnak tisztességtelenséggel, hogy olcsó reklámokkal hirdetem azt, amit hónapok óta építgetek. Az írásban sohasem érdekelt a pénzszerzés lehetősége. Volt olyan idő, hogy Magyarország harmadik legolvasottabb napilapjának címoldalát az én írásommal díszítették, és bár nem egyszer ért e kivételes megtiszteltetés, munkámmal sohasem párosult létemet biztosító haszonszerzés.

Az ellenszek.hu, egy nagy vágyam beteljesülése, mely pusztán baráti felajánlásokból született, és nélkülöz bármiféle gazdasági tevékenységet. Nincsenek reklámok, és a benne foglalt tartalmi elemeket is maguk a szerzők állítják össze. Az ellenszek.hu nem kíván tisztességtelen eszközökkel megjelenni, csupán egy tiszta felületet szeretne biztosítani a demokratikus politikát kedvelőknek, mely haladást, és nem rombolást helyez előtérbe.

Arra kérek minden kedves olvasónkat, hogy vegyék figyelembe azon tényt, hogy az ellenszek.hu nem egy hírportál, és még véletlenül sem politikai pártok játszótere. Nem élünk  olcsó reklámok lehetőségével, hiszen pontosan tudjuk, hogy országunkban mindennek megvan a maga ára: ki ezt elfogadja, mások pedig sárba taposnak minket, hogy a végén elmondhassák ország-világnak:

Az Ellenszéket is megfertőzte a tisztességtelen szellem!

Hiria Morales, Budapest

2010