Elhangzott 2016. Okt. 23-án, Budapesten, a Kossuth-téren. A király beszédéhez tökéletes hangtechnika járult, érzékeny mikrofonok, nagy teljesítményű erősítők, hangszórók szolgálták – nomeg, verbuvált feltétlen hívek, megszűrten, szervezetten kordonon belül vezényelve. Csak éppen értelmet a beszédébe, na, azt nem lehetett felfedezni. Cserébe a kiváló technika ellenére – amolyan zsebduce módra – rekedten üvöltözte be rajongói fülébe kétségbe ejtő tudatlanságának szózatait.

Gyakorlatilag lekommunistázott mindenkit, aki nem tapsolt neki rajongva – pedig azok, igaz, kordonon kívülre száműzve - többen voltak, akik meg magukat királyhűnek álcázva nagy merészen bejutottak a hívek közé, nem hogy fütyülni, de lélegzetet venni se mertek, mert a hívek – természetesen a szabad véleménynyilvánítás jegyében – vagy leverték a torkukon a sípokat, vagy kiverték a szájukból és laposra taposták, magától értetődően a demokráciát gyakorolva.

Mind1, néhány ezer kommunista ide, vagy oda, Viktornak nem számít.

Olyanokat mondott pl.: meg kell akadályoznunk, hogy Brüsszel elszovjetuniosodjon – mennyit gyakorolhatta ezt, hogy ki tudta mondani (nekem egy korabeli vetélkedő győztes szava jutott szembe: elkelkáposztásítottalanítottátok.) -  ami így, első hallásra teljesen értelmetlen.

De ha odafigyelünk a következőre, mi szerint Brüsszel a független nemzetek szövetsége helyett Európai Egyesült Államokat szeretne létrehozni, akkor már értelmet nyer az előző mondat – de Orbán tudatlansága is kiviláglik.

Mert hát, ez a szóhasználat mindeddig az USA-t illette meg, mint az Amerikai Egyesült Államokat.  Az USA minden alkotó állama – ha nem is külön nemzetként, de – független, önálló törvényhozással, közigazgatással, igazságszolgáltatással, gazdasággal rendelkezik, szövetségük önkéntes és alkotmányba foglalt – mind alkotó állami, mind összamerikai szinten.

Orbán tudatlansága abban nyilvánul meg, hogy fingja sincs se az USA alkotmányáról – mondjuk, Magyarországéról  sem – se egy szövetségi szerkezetről.  De hát, nem is érdekes, elég, ha ő kijelenti, hívei meg beszopják.

Hallgatva a király beszédét, híveinek ordítását,azt kell, hogy mondjam: Magyarország nem halszagú – mint a dal mondja – hanem inkább szájszagú. De az nagyon.