Bástya elvtárs és a Tiszta Kezek
Eképpen lehet - gondolom - eztán nevezni a zemeszpét, a pártot, a demokrácia köztudottan egyedüli letéteményesét, miután a tisztakezű Pesti Petra tájékoztatása szerint a szocialista eszmék képviseletére immár méltatlanná vált Z. Janit kib@szták, az elvtársak, a tisztakezűek, mint macskát szokás, nagyböjt idején, sz@rni.
2010-től milyen ellenzéket szeretnék?
Ezt a posztot március 22-én írtam, néhány percem volt rá csak. Nem tettem ki, mert nem tartottam jónak (nem is az). DE! Ma reggel pedig ezt olvastam a Nol-on.
Hallom, olvasom, hogy lekapcsolták a fényeket egy órára, hogy a föld megmentésén fáradozva ezzel is demonstráljanak! Nemes gesztus és talán épp olyan üres, mint nemes. Nem tudom, mennyi energiát takarítottak meg, de a jövőnk nem megmozdulásokban, gesztusokban dől el. Véletlenül sem gondoltam azt, hogy hasztalan lett volna ez a demonstráció, de kezdjük megszokni őket. Este a tv-ben, ha látok egy ilyet unatkozva váltok csatornát.
Manapság annyit hallani már a csőcselékről, hogy ez komolyan elgondolkodtatott. A terndi vélemény ellen fellépők könnyen megkaphatják ezt a címkét, hiszen aki a ma divatos „liberális” elvekkel nem teljesen ért egyet és ennek hangot is ad, már megbélyegzett is lett.
Orbán Nemzeti konzultációról beszél újabban.. erre vártam...
Orbán példaként a vízműügyet hozta fel. „Ha mindezt lefordítom a vízművel kapcsolatos konfliktus nyelvére, ez azt jelenti, a város vezetői meghallották azt az alapvető igényt, hogy az emberek szeretnék maguk eldönteni, mire költsék a pénzüket. Márpedig, ha a rezsiköltségek elviszik a jövedelmük 80-90 százalékát, akkor nem ők döntik el, mire költik a munkával megkeresett pénzüket. Pécs világossá tette: ha ez lehetséges, érvényt szerez az emberek akaratának. Ez mindannyiunk, minden város számára megfontolandó, komoly üzenet”, hangsúlyozta Orbán Viktor.
Csak emlékeztetőül: hosszú kálvária után a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választott bírósága nemrégiben hozott jogerős döntést arról, hogy a pécsi önkormányzat tavaly ősszel jogszerűen bontott szerződést a Pécsi Vízmű Zrt.-vel, amelynek kisebbségi tulajdonosa, a francia érdekeltségű Suez Environnement SA így alulmaradt. Ugyanakkor szakértők fölhívják a figyelmet arra: Páva Zsolt valóban aktívan kommunikál a helyiekkel: telefonos közvélemény-kutatásokat végeztet egyegy probléma kapcsán, és utóbb ezekre hivatkozva hajtja végre elképzeléseit – pontosabban az ő megfogalmazásában: azt, amit a pécsiek többsége akar.
Erról szól a demokrácia...
A probléma persze ennél bonyolultabb, az emberek úgy szeretnének változást hogy ahhoz nekik ne kelljen változni, maradjon a posztkommunista berendezkedés, és éljünk jól...
Nem fogunk jól élni, nagyon nem fogunk jól élni, mégpedig azért mert hiszünk az állami tulajdonban, és hiszünk abban hogy lehet piacgazdaság ellenesen is eredményre jutni, egy társadalom sosem fogja engedni hogy adóemelés legyen, akár hányszor szavaztatod meg őket, nekik az ingyenes oktatás, egészségügy kell, majd hülyék lennének többet fizetni...
Persze a politikusaink mindennel fel vannak vértezve, nem adót emelnek, hanem bevezetnek egy uj adót, minél kuszább legyen a helyzet és minél több mihasznát lehessen eltartani...
Ha nem építjük le a vízfejű államot a piacról , menthetetlenűl lemaradunk...
Ugyan nem saját kútfőből született, de azért érdemes elolvasni.
Makó és Jeruzsálem távolsága ismét téma lett. Sajnos még ma sem tudjuk, milyen messze van a két település, természetesen nem földrajzi értelemben. Közismert már, hogy Makón elmaradt az az ominózus jótékonysági ebéd, amely Urbancsok Zsolt helyi történész munkája okán lett volna megtartva. A mű maga a makói holokauszt áldozatokkal foglalkozik, A holokauszt gyermekei címmel. E témában a Népszabadság már jelentetett meg egy cikket, de úgy látszik, a téma lassan örökzölddé válik, hiszen újabb cikk és blogbejegyzés született.
Hány ember kell egy ebédhez? Igen kardinális kérdéssé vált ez Makón és már sikerült is a választ megtalálnia a Népszabadságnak! A történet közepe az, hogy Urbancsok Zsolt helyi történész megalkotta A holokauszt gyermekei című könyvét, melynek alkalmából a Korona Szállóban Makón jótékonysági ebédet tartottak volna. Az ominózus ebéd végül is elmarad, mivel mindösszesen húszan jelezték részvételüket.
A