Manapság annyit hallani már a csőcselékről, hogy ez komolyan elgondolkodtatott. A terndi vélemény ellen fellépők könnyen megkaphatják ezt a címkét, hiszen aki a ma divatos „liberális” elvekkel nem teljesen ért egyet és ennek hangot is ad, már megbélyegzett is lett.

Manapság annyit hallani már a csőcselékről, hogy ez komolyan elgondolkodtatott. A terndi vélemény ellen fellépők könnyen megkaphatják ezt a címkét, hiszen aki a ma divatos „liberális” elvekkel nem teljesen ért egyet és ennek hangot is ad, már megbélyegzett is lett.

A csőcselék, mint olyan „a nép legalsó osztálya, műveltség nélkül s az iránta való tisztelet hiján; jellemzi alacsony gondolkodásmódja. A szegénység még nem jellemzője, mert hisz az magasabb műveltségüeknél is elég gyakorta előfordul.” A lexikon így fogalmazza meg, a maga helytelen helyesírásával, de azt hiszem a lényeget tekintve ez elfogadható meghatározás.

Hihetetlen egyezést vélek felfedezni a „liberális” oldal valamint támogatottjai és a fenti meghatározás között. A legszembetűnőbb, hogy nem vagyonhoz és tanultsághoz köti feltétlenül a fogalmat, bár a közöttük lévő összefüggés tagadhatatlan. Az bizonyos, a csőcselék maga a legalsóbb néposztály, de ezt a lexikon is megerősíti. Az, hogy kik tartoznak ide, már inkább az értékrend  és gondolkodásmód jellemzi. Attól, hogy valaki egyetemi diplomával rendelkezik, netán gazdag, épp úgy tartozhat ebbe a csoportba, mint a kapával, bottal felfegyverkezett őrjöngők. Mi az ami összeköti a társadalmilag akár távol álló embereket közös csoporttá, ami csőcselékké teszi őket?

A gondolkodásmód és az értékrend, amely szembemenve a társadalmi elvárásokkal, önző és kérlelhetetlen módon vitaképtelen! Így aztán van, aki tanulatlansága van, aki fanatikus értékrendje, esetleg hihetetlen önhittsége alapján helyezkedik közös platformra. Ezért nem véletlen, ha a „liberális” elgondolások mentén értelmiséginek nevezett, diplomával rendelkező, alkalmanként tehetős emberek lépnek fel a deviancia és az anarchia mellett. Mentegetik erőszakos, hangos, akár bűnöket elkövető hasonszőrű társaikat, hiszen a csőcselék mindig szembe megy a társadalom többségének értékrendjével. Teszik ezt úgy, hogy a bűnből erényt, vagy szükséget próbálnak gyártani, nincs az az arcátlan valótlanság és erkölcsi határ, ami megállítaná őket.  Ez az alacsony szintű gondolkodásmód, az erőszakra, vagy annak mentegetésére való hajlam a legjellemzőbb és az összekötő kapocs, ami alapján képesek vagyunk felismerni őket.

Nem nehéz a kiválasztás. Nem tűrik a kritikát, ferdítenek, vagy valótlant állítanak és folyamatosan fröcsögve a kirekesztés ellen küzdve mindenkit kirekesztenek, akik nem értenek egyet torz értékrendjükkel. Állandóan a csendes többségre hivatkoznak, akik, mint én is, már torkig vannak velük. Sajnos elrontottuk a az ország kormányrúdjának  megfelelő kezekbe való helyezését, mert arra alkalmatlanok és a csőcselék kapott hatalmat! Most itt a lehetőség, hogy visszavegyük tőlük azt a bizalmat, amivel visszaéltek és később megvizsgáljuk viselt dolgaik!

Az erkölcsi, anyagi lezüllést nem mi kérjük számon, hanem fekete taláros komoly emberek olyan mondatok alapján, amit mi egyszerű halandók csak úgy hívunk, hogy Törvény!