2010-től milyen ellenzéket szeretnék?
Ezt a posztot március 22-én írtam, néhány percem volt rá csak. Nem tettem ki, mert nem tartottam jónak (nem is az). DE! Ma reggel pedig ezt olvastam a Nol-on.
2010-től milyen ellenzéket szeretnék?
Ezt a posztot március 22-én írtam, néhány percem volt rá csak. Nem tettem ki, mert nem tartottam jónak (nem is az). DE! Ma reggel pedig ezt olvastam a Nol-on.
Magam előtt látom az ifjú Kalimpát, amint éppen a Vietnami háború ellen tüntet, meg Angela Davis kiszabadításáért harcol:
miközben azt harsogja : Szeretkezz, ne háborúzz!!!
amint Salvador Allendéért rajong,
szidja a jenkiket, meg Kissingert és bőgő szemmel nézi végig százszor is az Eltűntnek nyilvánítva című filmet, meg az Eper és vért, a Hangverseny Bangladesért.
Santiagóban az élő lánc tagjaként védi a Vicaria de la Solidaridad épületét, ahol a megkínzottak, börtönbe zártak adatait tartják, éjjeli őrjáratban vesz részt a még polgárháborús Managuában.
Visszatérve Magyarországra, büszkélkedik azzal, hogy csakazértis baloldali maradt, amikor minden zenész misét ír, és előkerül többtízezer „titkos” ellenzéki, leköpik a plakátozáskor, eltűnnek barátai.
Forradalmi romantika. Erről ezerszer írtam már.
Leginkább erre hasonlított itt: (nagyon széles vigyor!)
Az ellenzéki szerep, na, az igazán neki való. VOLT.
Szóval:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
meg ilyenek.
Kalimpa 50 évesen sem igazán más.
Csak fáradt kicsit, és hitetlen, megfontoltabb, és olvasta TGM Mi is az a Forradalom című írását, ami egyébként a Budapesti Lapban jelent meg.
http://budapestilap.nolblog.hu/archives/2008/11/19/TGM_irasa_Forradalom/
2010-től milyen ellenzéket szeretnék?
Látni Orbán Viktor miniszterelnök megdöbbent arcát, amint egy vezető ellenzéki politikus feláll a parlamentben, és ezt mondja.
- Miniszterelnök úr! Az Ön javaslatával mi nem értünk egyet, mert más terveink voltak.(tatamtatam, ez meg ez). De a Fidesz javaslata is jobb, mint a mai helyzet. Legalább valami elmozdulás az origótól (milyen szavakat tudok?) ezért, megszavazzuk!
Kevés nemet mondanék, de az emberi jogokból jottányit sem engednék!
Aztán felébredek és látom, bilibe lóg a kezem. Mégiscsak Kalimpa vagyok.
Ezt a posztot március 22-én írtam, néhány percem volt rá csak. Nem tettem ki, mert nem tratottam jónak (nem is az). DE! Ma reggel pedig ezt olvastam a Nol-on.
Hasonlóan nehéz dolga van a szocialistáknak. A pártban bizonyára már sokan dörzsölik a tenyerüket, hogy ellenzékben majd visszaadják azt a destruktív stílust, amelyet a Fidesz képviselt. Ha így tesznek, azzal a Jobbikhoz terelik a szavazókat, és végképp hiteltelenítenek minden erőfeszítést, amelyet a reformokért tettek. Az MSZP-nek tudomásul kell vennie: vagy együttműködik konstruktív ellenzékként a fontos és támogatható reformtörekvésekben a kormánnyal, vagy hozzájárul ahhoz, hogy a radikálisok esélyesek legyenek a választási győzelemre 2014-ben. Ez persze könnyen azt jelentheti, hogy a Fidesz folytathatja a kormányzást. Ám ez sem túl nagy ár azért, hogy ne a Jobbiké legyen a kormányrúd. Sőt ez a 4-8 év kiváló alkalom lehet az MSZP-nek arra, hogy újragondolja magát, lerázza magáról az utódpárti béklyót és megpróbáljon modern baloldali pártként új szavazói csoportokat megszólítani.
A Fidesznek, az MSZP-nek és a két párthoz köthető médiának abban is együtt kell működnie, hogy bizonyítsák: a Jobbik politikai, gazdasági elképzelései abszurdak. Nem elhallgatni kell Vonáékat, hanem minél több lehetőséget adni nekik, hogy felkészült újságírókkal, politikusokkal vitatkozva próbálják megvédeni elképzeléseiket. Ennél is fontosabb kérdés, hogy van-e lehetőség a Jobbik kisgazdásítására? Kínál-e a párt olyan támadási felületet, amelyet a média és a politika együttműködve folyamatosan az előtérben tarthat? A „Magyarok nyílai”-ügy egyelőre arra bizonyíték, hogy ez az együttműködés még nem érdeke a két oldalnak, hiszen amíg az MSZP és a balliberális média ráugrott az ügyre, addig a Fidesz politikusai és a párttal szimpatizáló média nem foglalkozott vele kiemelten.
Ma még lehet így taktikázni, de ha sokáig így marad, azért nagy árat fizet Magyarország.
