A német polgári, konzervatív elit mellett megszólalt az angol miniszterelnök is az európai multikulti ügyében, és amint az várható volt, David Cameron csatlakozott Merkel kancellár asszony álláspontjához. A multikulti életforma azon változata nem fenntartható többé, amely úgy képzelné - akár a többség, de akár egy kisebbség részéről is -, hogy a szigetekben élő kisebbségek közösségi életének szinte minden szempontú elkülönülése rendben van. A német és angol  vezető politikai elitek egyezően mondják ki a leglényegesebb célkitűzést : az asszimilációt. Igazuk van. Ha a brit és a német, klasszikusan nyugati típusú jogállamok szabadelvű polgári demokráciáinak javaival a bevándorló más népek tagjai élni kívánnak, akkor nem képzelheti senki - sem a többség,sem a kisebbség -, hogy a békés egymás mellett élés a megoldás. A megoldás az együtt való élés, a közös élet.

Bátor és a polgári szabadságoktól nem félő többségi közösségek nem is juthatnak más elvi álláspontra, a gazdaságoknak szüksége van új munkaerőre és bárki szívesen van látva.  Indokolt azonban feltenni a kérdést, hogy a beköltöző idegenek mihez is kell igazodjanak : egy könnyen adakozó kedvű állam szociális ellátó rendszerhez vagy egy szabadságban működő polgári társadalomhoz ? Az ebben való döntés a fogadó állam elitjére tartozik, és számomra nem is lehet kérdés, hogy mi a helyes válasz, mert világos, hogy állami pénzcsapokkal nem lehetséges asszimilálódni, ömöljék onnan bármely bőven bármely forrás.

Cameron is, és Merkel asszony is pontosan tudja, hogy nem könnyű célt állapítottak meg. Az iszlám országokból érkezők esetében ott a fundamentalista vallási irányzatok veszélye, míg belföldön léteznek a szélsőjobboldali mozgalmak, amelyek a többségi társadalmak életformáját és kultúráját látják annyira veszélyben, hogy állami eszközöket vennének igénybe a "más"-ok szabadságának törvényi korlátozására. A nyugati polgári elitek persze pontosan tudják,hogy ezek a mozgalmak valójában nem féltenek semmit, féltésük mögött saját téves és rossz félelmeik állnak.

Az európai polgári társadalmak követelése tehát nem abban áll, hogy a beköltőző idegen minden nap sokszor hangosan jelentse ki : " német vagyok ", vagy " brit vagyok ", hanem abban,hogy napi életének működésével adjon folyamatos igazolást arról, hogy készen áll részt vállalni a teljes helyi közösség feladatiban, és ennek nem lehet más talaja,mint a többség által kínált szabadság vállalkozásra, munkavállalásra, civil feladatvállalásra stb. Van brit nemzeti tudat, és persze lehet valaki minden további nélkül büszke skót vagy angol, de akár pakisztáni is, vagy magyar . Őrizheti etnikuma szép jelképeit, kulturális kincseit, ápolhatja nyelvét - mindezekkel csak gazdagítani fogja életvitele megváltozott helyszínének nemzetét, amely így lassan az övé is lesz megkérdőjelezhetetlenül, a nemzethet tartozás legszebb értelmében véve.

Valahogyan úgy,ahogyan Bibó rögzíti gondolatait az asszimilációról :

" …Az asszimiláció lehet fáradságos és lehet fájdalmas, de távolról sem olyan rejtelmes és irracionális folyamat, mint ahogy azt nálunk be szokták állítani. Éles, határozott profilú, kirajzolt alkatú közösségek nem úgy asszimilálnak, hogy titokzatos rendüléseket keltenek fel az idegen szívében, amitől az mindinkább ellágyul, míg végre puhán beolvad. Hanem úgy, hogy világos, határozott szokásaik és tételeik vannak arról, hogy hogyan kell szavakat kiejteni, köszönni, udvarolni, elnökölni, elégtételt venni, gyűlést tartani és versenyezni, s az idegen hol elbájolódik, hol durván fejbe verettetik, de mindenképpen belekerül ennek a közösségi életnek a sodrába. "

Németország, az Egyesült Királyság, és általában az erős gazdasággal bíró uniós tagállamok bevándorlással kapcsolatos elvi politikáinak olyan változása,mint amiről Merkel és Cameron is szóltak, miféle következményekkel járhatnak Magyarországot illetően ? Én ki merem jelenteni,hogy ennek drámai következményei lehetnek itthon.

Dr. Halák László írása

mert ez az irány rossz...

Kezdem érteni Orbánt

Jó kérdés, mert azt természetesen a jelen állás szerint konkrétan senki sem tudja. Mindenki csak találgat, és ami számomra felettébb meglepő, hogy még a Borsodi Rendőrfőkapitány szóvivője is csupán vizionál. Egy biztos, hogy a bűnügyben folytatott nyomozás során négy cigány származású gyermekkorúra terelődött a gyanú. Ők a kihallgatásuk során pedig mindannyian elismerték, no, nem azt, hogy gyilkosok lennének, csak annyit, hogy igenis jártak az idős néni udvarán és lekapcsolták a villanyóráját. Egyébként a fiatalok már régóta ezzel szórakoztak, és a faluban ezt többen is tudhatták róluk. A szóvivő, Egyedné Novodonszky Éva szerint a hatóságnak pedig éppen ezért megalapozott volt a gyanúja, hogy a néni sérüléseit a gyermekkorú személyek, a köztük kialakult szóváltást követően okozhatták. A rendőrség a négy gyermekkorú ideiglenes intézeti elhelyezését rendelte el.

Szóval, ezeket a gyerekeket egy teljességgel megalapozatlan fikció alapján gyanúsítják azzal, hogy ők az idős néni gyilkosai, nekem pedig az eszem megáll, és ha nem lennék hívő keresztény ember, most szívem szerint káromkodnék egy nagyot. Mi van?

A XXI. században, ha felmerül a gyilkosság alapos gyanúja, ott az első lépés mindenképpen a bűnügyi helyszínelőké kell, hogy legyen. A rendőrségnek ugyanis manapság már olyan profi mozgó laboratóriuma van, amellyel képes bárhol és bármilyen körülmények között, akár több napos emberi vért is kimutatni, vagy éppen DNS-mintát rögzíteni, hogy az esetleges gyilkost annak alapján 100%-os pontossággal beazonosítani lehessen. Szóval, nem fér a fejembe, hogy a bűnügyi helyszínelők miért nem rögzítettek DNS nyomokat. Egyáltalán helyszíneltek, vagy csak bemondás alapján történt meg a bűnelkövetők beazonosítása? Ha a néni tetten érte a csínytevőket és még dulakodhattak is, - ugyan miért nem kerestek és rögzítettek a rendőrök az elhunytról mintát? És a gyerekeken találtak az elhunyt néniről származó bármiféle terhelő leletet, hogy őket gyilkossággal gyanúsítva, intézetbe helyezték?

Egy rendőr állítólag az egyik gyereknek még egy nagy pofont is lekevert, holott a bíróság jogerős ítéletéig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Lehet, hogy visszatérnek azok a régi szép idők, amikor az első Orbán-kormány alatt Hajdúhadházán a rendőrök a kiskorú cigánygyerekekkel Horthy-féle csendőrt játszottak, akiket úgy kényszervallattak, hogy véresre taposták a lábujjukat? Emlékeztek még kedves olvasóim a véres lábujjak plakátra?

Nos, mivel a rendőrség biztosra nem tudja, hogy ki, kik voltak Lakon a valódi bűnelkövetők, nagyon is úgy tűnik, hogy ez a korszak fog újra visszatérni. Egyeseknek tehát érdeke a konfliktusok elmélyítése, hogy nőjön a bizalmatlanság a romák és a nem romák között.

Erre mondják azt, hogy minden rosszban van valami jó. A Jobbiknak jó, sőt, kifejezetten kedvező, mert ők lakossági fórum ürügyén jamboreet tartanak Lakon, erőt merítve, és politikai tőkét kovácsolva ebből a sajnálatos eseményből is. Náluk ilyesminek persze hagyománya van, mert emlékezzük 2008 nyarán, Kiskunlacházán is rendeztek hasonló eseményt, így uszítva az ott élő embereket egymás ellen. Pedig Lakon egyáltalán nincs szükség fokozott rendőri jelenlétre, mert a faluban mindössze csak a körzeti megbízott járőrözik. Egyelőre. Az év végén megszüntetett településőrség helyett azonban az önkormányzat szeretné újra megszervezni a polgárőrséget.

A kérdés pedig ettől függetlenül változatlanul az, amit jelenleg biztosan még egyikőnk sem tudhatunk ebben az országban: Ha a rendőrségnek megalapozott a gyanúja, hogy a néni halálos sérüléseit a cigány származású gyermekkorú személyek okozták, miért nem lehet ezt, végre tiszta vizet öntve a pohárba, határozottan kijelenteni és kimondani?

Valami bűzlik itt, de nagyon!

Forrás és link, amelyre érdemes kattintani és elolvasni:

http://nol.hu/lap/hetvege/20110212-a_laki_szorito

olvasói levél

Dr. Halák László írása:

A MÚOSZ filmkritikus szakosztálya és más érdekeltek, ragaszkodtak a hagyományokhoz, hogy a Filmszemle megnyitását megelőző napon kiosztják a filmkritikusok díjait a rangos alkotóknak, a rangos alkotásaik elismeréseként. A hagyományokhoz ragaszkodás annyiban teljesült, hogy hagyományosan január 31-én adták át a díjakat, de itt el is apadt a hagyomány tisztelete. No nem a filmesek és a kritikusok szakítottak a hagyományok folytatásával, hanem a kulturális kormányzat, amely az utolsó fillérig megvonta a filmesektől az  anyagi támogatást, olyan mértékben, hogy a már forgó filmek esedékes munkafolyamatait is megszakították, és mintha nem is dolgoztak volna az elmúlt időszakban, a filmszemle is elmaradt..
MAGYARORSZÁGON 2011-BEN NEM FOLYIK FILMGYÁRTÁS!!! NINCS OLYAN FILMES MŰFAJ, NINCS OLYAN ALKOTÓ, AKI FILMET KÉSZÍTENE!!!
Tudom, hogy az internet világában a nagybetűs szöveg kiabálásnak, ordításnak számít, ezért tudatosan írtam csupa nagy betűvel. Ordítsuk világgá, hogy a művészet világába sáros bocskorban lépkedő, botorkáló kulturális kormányzat belepiszkított a filmművészet szentélyeibe!
A díjátadást Báron György vezette le. Bevezetőben felolvasta a szakma nagyon mérsékelt hangú, de a tényeket nagyon szigorúan tartalmazó nyilatkozatát.
A díjátadó ünnepségen részt vett Szőcs Géza államtitkár, aki megtisztelte az ünnepséget nemcsak jelenlétével, hanem díjat is adott át, sőt élt a felszólalás lehetőségével is...
Többségünk elhűlve hallgatta felszólalását...

A teljes beszámoló itt olvasható.

vagy a rókáé? egykutya