Mivel a rokkantnyugdíjazások kapcsán valóban történtek visszaélések, a kormányunk máris előrukkolt a farbával, és felállította a maga kis tézisét: túl sok a rokkantnyugdíjas. Tanácsaival segítette őket egy pártoktól független, un. „megmondó ember” is, aki állítólag hivatalosan ugyan még csak nem is áll kapcsolatban a kormánnyal, de nem hivatalosan a véleményét azért rendszeresen kikérik. Hazánkban a jelenlegi rokkantnyugdíjasok száma tehát Heim Péter úr szerint, olyan uszkve 800 ezerre tehető. Mivel ez a számadat az Európai Unió más országaihoz viszonyítva borzasztóan magas, ezen sürgősen változtatni kell. Erre a kormány sebtében kidolgozott egy stratégiát, amely ha bejön a gyakorlatban, úgy mintegy kétszázezer rokkant embert tudnak visszavezetni a munka világába, ami által az állam már jövőre úgy cca. százötven milliárd forint megtakarítást remél. Nemes célkitűzés, amellyel három legyet üthetnek egy csapásra. Vége csalásnak, a rokkantakat nem öli meg a tétlenség, és mivel végre ők is dolgozhatnak, újra hasznos tagjaivá válhatnak a társadalomnak. Arra pedig, hogy eldönthessék, a csökkent munkaképességű páciens mégis milyen munkák végzésére alkalmas, már nem hagyatkozhatnak a (csaló) szakorvosok konzíliumának diagnózisára, - csatolva ahhoz röntgenfelvételt és miegymást,- hanem drága pénzért több csodamasinát is terveznek hadrendbe állítani, un. „munkaszimulátort” vásárolnak majd.

Gratulálok az ötletadóknak! Heim Péter és Vujity Tvrtko uraknak, valamint minden embernek, legyenek bár a közéletben ismert, vagy ismeretlen szürke hétköznapi civil polgárok, akik úgy érzik, jobbnál-jobb ötletekkel támogathatják a kormányt, és azok tagjait. Van egy jó ötleted? Nosza, add elő, és akár még törvényrendelet is lehet belőle, vagy bekerülhet az új alkotmányba. Ha így folytatjuk, - ismerve a fennálló társadalmi feszültségeket, - garantáltan minden esélyünk meglesz rá, hogy az újabb árokásások következményeként egy olyan országot építsünk magunknak, amelyben már majd sokaknak nem lesz kedve abban élni sem.

De vajon miért több hazánkban a rokkant ember, mint bármely már országban? No, nem azért, mert nálunk több a csaló. Ez egy olyan hatalmas tévhit, amit senki ne higgyen el.

A „bajok forrása” ugyanis szerintem a hatvanas években kezdődött. Az után, hogy hivatalosan is megengedték nekünk, hogy a magunk módján és a moszkvai pártfennhatóság tűréshatárán belül, mi is részesülhessünk az akkor általunk még bűnös imperialistának nevezett, de mindig is hőn áhított kizsákmányoló kapitalista piacgazdaság vívmányaiból, a maszek világból. Ötvöztük a szocializmust a kapitalizmussal, így lettünk mi a térség legvidámabb barakkja. Hogy nézett ez ki a gyakorlatban? Úgy, hogy miután a munkahelyén mindenki ledolgozta a kötelező, akkor még tízórás munkaidejét, utána ment, és művelte a maga kis háztájiját. Kapált, kaszált, répát egyelt, szarvasmarhát fejt, a városi melósember pedig ment a gmk-ba lehúzni egy újabb műszakot. Annak a hurráoptimizmusnak meg is lett a pozitív eredménye, és a javakat illetően valóban óriásit gyarapodtunk. Mivel az embereknek több pénze lett, egy addig még soha nem látott gigantikus fejlődésen mentünk keresztül. A városainkban tervszerűen épültek a panelok, a falu népe pedig kalákákba tömörülve segítette egymást. Hordta a maltert, a téglát, s a régi, tüdőbajt is okozó zsúptetős falusi vályogházak helyén új és modern komfortos téglalakások épültek. Ma nekem, holnap neked. De a maszek világnak köszönhettük a Trabit, a Mátra tévét, a Lehel hűtőszekrényt, az élelmesebbje pedig még a Balaton parti nyaralóját is. Keményen dolgoztunk, de megérte. Abból a bérből ugyanis, amit a hivatalos munkánkból kaptunk, bizony képtelenek lettünk volna annyi mindent összehozni.

Megérte? Ugyan már. Tessék elképzelni, mekkora terhet jelent az emberi szervezetnek, ha valaki több éven keresztül folyamatosan napi 16 órákat dolgozik, s közben nem pihen, nem nyaral, nem regenerálódik, és se szabad szombatja, se vasárnapja nincs, csak a munkát, a pénzt, a javakat hajtja. Téved, aki azt hiszi, hogy az emberi szervezetet a végtelenségig ki lehet zsigerelni. Nem lehet, mert van egy bizonyos határ, ahol a biológiai egyensúly egy idő után már felbomlik. A szervezet fellázad, és könyörtelenül benyújtja a számlát, s onnantól kezdve már garantált a maradandó egészségkárosodás. Nem nagy ügy: valamit, valamiért.

Az egykoron virágzó és azért minket irigylő gulyáskommunizmusunknak tehát, nagy ára volt. Az ok-és okozati összefüggés eredményeként pedig most vagyunk kénytelenek szembesülni azzal a következménnyel, miszerint mára a frizsider-szocializmus legvidámabb barakkjából, a rokkantak országa lett. Nem csalás és nem ámítás: szerintem ez az igazság!

„Több munka, több pénz”! Ismerős a szöveg? Igen, ezt akár Kádár János is mondhatta volna...

Források és linkek, amelyekre érdemes kattintani:

1.) http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/gulyaskommunizmus-a-legvidamabb-barakkban-110215.html

2.) http://nepszotar.com/?szo=maszek

3.) http://nol.hu/gazdasag/nem_a_rosszaknak_kell_segiteni

4.) http://www.origo.hu/itthon/20110303-megtilthatjak-a-dohanyzast-a-gyerekeket-szallito-autokban-is.html

5.) http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/04/13/heim_interju/

6.) http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/11/heim_peter_a_kormany_-et_erdemel/

7.) http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-400321

8.) http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-398568

9.) http://laszlo.bartus.nepszava.com/2011/03/08/nyomor/

pótcselekvésekkel tele a padlás

Az Isteni tudás hajnalán

A Rákos mezeje mindig is nevezetes hely volt a magyar történelemben. IV. (Kun) László királyt 1277 májusában itt nyilvánították nagykorúvá. 1307 októberében itt választották magyar királlyá Károly Róbertet. Mi több, 1540 szeptemberében a csecsemőkorú János Zsigmondot ugyancsak itt választották királlyá. Mondhatnók, afféle király-csináló hely ez a rákosi mező, de még annál is több volt, számos történelmi jelentőségű országgyűlést tartottak ezen a helyen.

avagy az orbáni vetésforgó.

avagy az orbáni vetésforgó.

A képletet jobboldalon már régen megírták: egy rendszerellenes filozófus, meg egy józan gondolkodású filozófus, az egyenlő tömérdek liberális filozófussal, akiknek egyetlen célja, hogy kapzsi módon kizsákmányolják országunkat. Így nézve, ez igen borzasztó. Egyrészt azért szörnyű ez kérem, hiszen az ember a párnájára dőlve nem is gondolná, hogy az ezek a nagy tudású, és széles társadalmi körben köztiszteletnek örvendő férfiak és nők ilyen aljas módon kijátszhatják a mi kis pályáztatási rendszerünket, másrészt pedig azért nyomasztja ez az ügy annyira a magyarok lelkét, mert lassan elpárolog azon foglalkozások névsora, melyekre idehaza még bizalommal lehetne építkezni.

Sokak szerint tény, sőt: egyenesen kőbe vésett dogmaként emlegethető, hogy az előző kormány bukása legfőképpen arra vezethető vissza, hogy a kormány nem igazán foglakozott a látszat szemkápráztató mivoltával (nem úgy jelenlegi kormányunk). Megpróbálta szőnyeg alá söpörni nemkívánatos ügyeit (hogy később aztán tálcán kínálják azt a Budai-féle kormánybiztosok bársonyszéke elé), és szinte megkövetelte a közvéleménytől, hogy az esetleges felszínre került korrupciós ügyeit elszigetelt esetként kezelje. Szerintem viszont a szocialista kormány igen sok figyelmet szentelt a kétes ügyek felderítésére, csak az ilyen vizsgálatokat szerette volna belső körben lefolytatni, kihagyva belőle a túlinformált köznépet. Most aztán persze sorra kerülnek elő az ilyen szerteágazó történetek, hogy ki tett nokiás dobozt a whiskysbe, és persze az imént említett kormánybiztosok most bőszen dörzsölhetik tenyerüket, hogy ezek lebegtetésével végre visszaigazolhatják a személyükbe vetett narancsbizalmat. Visszatérve a filozófusokra, legfőképpen Heller Ágnes újabb esetére ráfókuszálva megállapítható, hogy szocialista berkekben bizony elszámolták magukat. Nem kicsit, olyan megbocsáthatóan tévedtek, hanem igen komoly hibát vétettek azzal a számítással, hogy a baloldali értelmiséget ért támadások egy idő után elcsendesülnek. Persze ahhoz, hogy napról napra újabb bőrt lehessen lehúzni Hellerékről (jobbos körökben így foglalják össze a filozófus eseteket), ahhoz drága Morvai asszony is szükségeltetik, aki kellően feltérképezve Heller Ágnes gyenge pontját, ismételten kicsikar egy kis negatív figyelmet a hamvadni látszó filozófusbotránynak.

Ejnye, ejnye Krisztina, mindketten tudjuk, hogy itt szó sem volt semmiféle lövöldözésekről, meg kínzásokról, csupán egy újabb kirohanást szerettél volna kicsikarni abból az idős asszonyból, hogy ezzel is jelezd elkötelezettségedet, a liberális eszmeiség eltiprása mellett.

A képlet baloldalon egészen más eredményt mutat: mi változást akartunk, rendet egy tökéletlen rendszerben, nem pedig szemkápráztató játszadozást a díszletek előtt, eltakarva a mögöttes folyamatokat. Amikor valaki ennyire azt akarja bizonygatni, hogy itt mindenki korrupt rajta kívül (Esztergomot nem is említve), ott valószínűleg igen erős függönnyel kell eltakarni a gépezet motorját, nehogy meglesse valaki a bűvész igazi kalapját. Budai Gyula több mint tökéletes munkát végez (főleg, ha ilyen "csinos" segítőt kap maga mellé): olyan sebességgel dolgozik, hogy az ember alig tudja követni az eseményeket. Csak vizsgál, feljelent, és beiktat, akárcsak egy robot, időt nem ismerve tárja fel a gyanús eseteket. Mi lesz akkor, ha elfogynak a liberális filozófusok? A korrupt szocialista miniszterek, és azok a baloldali értelmiségiek, akikre még rá lehet zúdítani, megfárad társadalmunk rendszerharagját?

Mi lesz veled Gyula, ha mindez elhervad, és a nyuszi bennmarad a koromfekete kalapban?

Jardello Zoltán, Budapest

2011

Bár olvasóink csak kisebb hányada élt a spontán szavazás lehetőségével, de még ez a kis közösség is képes volt mosolyt csalni az arcomra.

Hát kérem, az MSZP beelőzött: kürtöljük gyorsan világgá, hogy a mi kis vélemény-magazinunk hasábjain a szocialisták bizony képesek voltak tetemes hátrányukat ledolgozva, 40,9%-ot ráverni az éppen kormányzó narancssárgákra. Nem kis teljesítmény ez ellenzékben ülve, és tették mindezt úgy, hogy közben széllel szemben kellett erőretörni.

A szerkesztőségünk úgy döntött, hogy meghosszabbítjuk a szavazást - mondhatjuk úgy is: adunk még egy lehetőséget a Fidesznek. Tessék hát újra végiggondolni, hogy egy előrehozott parlamenti választás alkalmával Ön kire tenné azt a szép "X"-et, és jelen gazdasági helyzetben melyik pártot bízná meg a kormányalakítással.

Netán újra, és újra, és újra a Fideszt,(mert ilyen is van), vagy ismét bizalmat  szavazna a szocialistáknak. Esetleg a Jobbiknak adná a kormányzás felelősségét, vagy az LMP-ben véli felfedezni az  a bizonyos "X-faktort"? Ne feledjük, mi lehetőséget adunk a függetleneknek is, akik még okozhatnak némi meglepetést a nagy párthoz szokott olvasóknak.

Tessék, lehet tovább véleményt formálni....

www.ellenszek.hu

avagy a sztaniolba csomagolt kormányzati szellentés

Végre lehullt a lepel. Orbán Viktor miniszterelnök úr kedden bejelentette, a bal és a jobb keze, a magyar gazdaság és a magyar igazság miniszterei, Matolcsy György és Navracsics Tibor urak pedig részletesen is ismertették a kormány úgynevezett strukturális reformterveit. Tervek, amelyeket ha minősítenem kellene, úgy azokat én talán úgy tudnám jellemezni, hogy annak némely pontja a kormányunk cinizmusának legfőbb diadala. Igen, azt hiszem, erre ez a legjobb kifejezés, és ez szerintem egy cseppet sem túlzó frazeológia. Elég, ha az ember megtekinti ezt a remek fotót, és ha az illető egy önálló gondolkodásra képes ember, úgy maga is rádöbbenhet arra, hogy amit állítok, az nagyon is helytálló megállapítás. A Széll Kálmán egykori liberális politikus nevével fémjelzett reformok tudniillik olyan kormányzati elképzeléseket tartalmaznak, amelyek ha kivitelezésre kerülnek, bizton állíthatom, hogy azokhoz képest a Bokros-csomag csupán holmi babazsúr volt. Némely elképzelésükkel ugyan magam is egyetértek, ám azzal, hogy Orbán úrék a még megmaradt szociális hálót is széttépik, és teszik mindazt a maguk vélt társadalmi igazságossága jegyében, nem törődve azzal, hogy abból kifolyólag majd hány embernek fog sérülni az emberi méltósága és a szociális biztonságához való alapvető emberi joga, ez számomra egy felettébb aggasztó jelenség, amellyel azonosulni én egyáltalán nem tudok és nem is vagyok képes. Gondolom, ezzel talán nem vagyok egyedül.

Az Orbán-kormány reformcsomagja, amelyért rájuk állítólag még Széll Kálmán is büszke lenne, egy demagógia a köbön. Őszinte részvétem azoknak, akik elhiszik nekik, hogy a magas államadósságért csak a szocialisták és a szabaddemokraták tehetnek, ők pedig azokért egyáltalán nem felelősek. Ezek szerint már elfelejtették, hogy ellenzékben szinte mindenben rájuk licitáltak? Ki ígért a nyugdíjasoknak 14.-havi nyugdíjat, és melyik párthoz tartoznak azok az önkormányzatok, amelyek mára nyakig el vannak adósodva? És vagyunk még páran, akik emlékszünk rá, hogy a Kőröshegyi Völgyhíd terveit is a Fidesz vajazta le.

A kormány bevételi elgondolásai mellesleg neves közgazdászok szerint is ugyancsak teljességgel bizonytalanok. A némely területen talán túlzó kiadáscsökkentési elképzelésük pedig hazánkra nézve olyan magas kockázati tényezőt jelenthetnek, amely egyáltalán nem nyugtatja meg a piacokat és nem vonzza a külföldi befektetőket, noha egy reformtervnek éppen ez lenne a legfőbb betöltendő szerepe. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a kormány keddi „meteorológiai bejelentése” után is egyből zuhanni kezdett a forint, a gyógyszergyártó cégek közül a Richter több mint 2 százalékos mínuszba került, míg az Egis jegyzése a tőzsdén pedig 5 százalékos csökkenést mutatott.

A jelek szerint a külföld tehát negatívan ítéli meg a Széll Kálmán Terv-csomagot. Bár Széll Kálmánnak az akkori költségvetést ugyan sikerült 3 év alatt talpra állítania, az Orbán-kormányban az EU. valamiért mégsem bízik. Ezen persze ne csodálkozzunk, hiszen a vak is láthatja, hogy az ország gazdasági fejlődését illetően a kormány csak az elvonásokra alapoz, minden más reformtervük látszatintézkedés csupán. Ne feledjük, hogy Orbán Viktor úr nem is olyan rég még azzal érvelt José Manuel Barossonak, hogy a magyarok olyan szegények, hogy ő már nem tudja tovább sanyargatni őket. Erre most rácáfolnak és bejelentik, hogy az állami terhek jelentős hányadát áthárítják a már amúgy is szegény lakosságra. Nem ellentmondás ez? Ha a sokak emberi méltóságát is sértő reformintézkedéseik következményeként 4-6 százalékot növekedhetnénk, talán még szép és jó is lenne. Csak ahhoz, hogy a GDP ilyen arányú növekedése bekövetkezzen és a Fidesz intézkedései következményeként a drasztikus számban megnövekvő munkaerő kiönthető lehessen a munkaerőpiacra, nem csak közmunkaprogram, de új munkahelyek is kellenének. Hol fognak dolgozni az emberek, gyerekek, és immár a rokkantnyugdíjasok is, milyen munkahelyeken? Lássuk be, itt igenis arra megy ki a játék, hogy minél több embertől elvonhassák a segélyt.

A Széll Kálmán reformtervvel tehát elképzelhető, hogy a magyar gazdaságban olyan káros folyamatok indulnak el, amelynek következményeként Magyarország a Nyugattól teljességgel elszigetelődik, és a Balkán felé vetheti sorsának útját. Megnőhet a szegény, a nincstelen emberek, és a megélhetési bűnözők számának aránya, a börtönkvártély pedig sokkal drágább mulatság lesz, mintha az állam, segélyt fizetne az arra rászoruló polgárainak.

De ha már lúd, legyen kövér! Javaslom, hogy a további közpénzpazarlásokat is tessék egyszer és mindenkorra befejezni. Ha a kormány ugyanis sportot űz a nép sanyargatásából, akkor az adófizetők pénzéből konszolidációkra, flancra, és focira se költsön többé! Aljasság lenne, hogy miközben már az embertelenség határát súrolva a gyermekeket és a rokkantnyugdíjasokat is munkára fogják, az évről-évre tetemes hiányt termelő állami cégek vezérei ugyanúgy röhögnének a markukban, ahogy azt eddig is tették. Gyalázat volna, ha Csányi Sándor úr terve megvalósulna, és a Fidesz, az adózók pénzéből 10 év alatt 240 milliárdot költene a focira.

bemutatkozás