A képletet jobboldalon már régen megírták: egy rendszerellenes filozófus, meg egy józan gondolkodású filozófus, az egyenlő tömérdek liberális filozófussal, akiknek egyetlen célja, hogy kapzsi módon kizsákmányolják országunkat. Így nézve, ez igen borzasztó. Egyrészt azért szörnyű ez kérem, hiszen az ember a párnájára dőlve nem is gondolná, hogy az ezek a nagy tudású, és széles társadalmi körben köztiszteletnek örvendő férfiak és nők ilyen aljas módon kijátszhatják a mi kis pályáztatási rendszerünket, másrészt pedig azért nyomasztja ez az ügy annyira a magyarok lelkét, mert lassan elpárolog azon foglalkozások névsora, melyekre idehaza még bizalommal lehetne építkezni.

Sokak szerint tény, sőt: egyenesen kőbe vésett dogmaként emlegethető, hogy az előző kormány bukása legfőképpen arra vezethető vissza, hogy a kormány nem igazán foglakozott a látszat szemkápráztató mivoltával (nem úgy jelenlegi kormányunk). Megpróbálta szőnyeg alá söpörni nemkívánatos ügyeit (hogy később aztán tálcán kínálják azt a Budai-féle kormánybiztosok bársonyszéke elé), és szinte megkövetelte a közvéleménytől, hogy az esetleges felszínre került korrupciós ügyeit elszigetelt esetként kezelje. Szerintem viszont a szocialista kormány igen sok figyelmet szentelt a kétes ügyek felderítésére, csak az ilyen vizsgálatokat szerette volna belső körben lefolytatni, kihagyva belőle a túlinformált köznépet. Most aztán persze sorra kerülnek elő az ilyen szerteágazó történetek, hogy ki tett nokiás dobozt a whiskysbe, és persze az imént említett kormánybiztosok most bőszen dörzsölhetik tenyerüket, hogy ezek lebegtetésével végre visszaigazolhatják a személyükbe vetett narancsbizalmat. Visszatérve a filozófusokra, legfőképpen Heller Ágnes újabb esetére ráfókuszálva megállapítható, hogy szocialista berkekben bizony elszámolták magukat. Nem kicsit, olyan megbocsáthatóan tévedtek, hanem igen komoly hibát vétettek azzal a számítással, hogy a baloldali értelmiséget ért támadások egy idő után elcsendesülnek. Persze ahhoz, hogy napról napra újabb bőrt lehessen lehúzni Hellerékről (jobbos körökben így foglalják össze a filozófus eseteket), ahhoz drága Morvai asszony is szükségeltetik, aki kellően feltérképezve Heller Ágnes gyenge pontját, ismételten kicsikar egy kis negatív figyelmet a hamvadni látszó filozófusbotránynak.

Ejnye, ejnye Krisztina, mindketten tudjuk, hogy itt szó sem volt semmiféle lövöldözésekről, meg kínzásokról, csupán egy újabb kirohanást szerettél volna kicsikarni abból az idős asszonyból, hogy ezzel is jelezd elkötelezettségedet, a liberális eszmeiség eltiprása mellett.

A képlet baloldalon egészen más eredményt mutat: mi változást akartunk, rendet egy tökéletlen rendszerben, nem pedig szemkápráztató játszadozást a díszletek előtt, eltakarva a mögöttes folyamatokat. Amikor valaki ennyire azt akarja bizonygatni, hogy itt mindenki korrupt rajta kívül (Esztergomot nem is említve), ott valószínűleg igen erős függönnyel kell eltakarni a gépezet motorját, nehogy meglesse valaki a bűvész igazi kalapját. Budai Gyula több mint tökéletes munkát végez (főleg, ha ilyen "csinos" segítőt kap maga mellé): olyan sebességgel dolgozik, hogy az ember alig tudja követni az eseményeket. Csak vizsgál, feljelent, és beiktat, akárcsak egy robot, időt nem ismerve tárja fel a gyanús eseteket. Mi lesz akkor, ha elfogynak a liberális filozófusok? A korrupt szocialista miniszterek, és azok a baloldali értelmiségiek, akikre még rá lehet zúdítani, megfárad társadalmunk rendszerharagját?

Mi lesz veled Gyula, ha mindez elhervad, és a nyuszi bennmarad a koromfekete kalapban?

Jardello Zoltán, Budapest

2011