Végre lehullt a lepel. Orbán Viktor miniszterelnök úr kedden bejelentette, a bal és a jobb keze, a magyar gazdaság és a magyar igazság miniszterei, Matolcsy György és Navracsics Tibor urak pedig részletesen is ismertették a kormány úgynevezett strukturális reformterveit. Tervek, amelyeket ha minősítenem kellene, úgy azokat én talán úgy tudnám jellemezni, hogy annak némely pontja a kormányunk cinizmusának legfőbb diadala. Igen, azt hiszem, erre ez a legjobb kifejezés, és ez szerintem egy cseppet sem túlzó frazeológia. Elég, ha az ember megtekinti ezt a remek fotót, és ha az illető egy önálló gondolkodásra képes ember, úgy maga is rádöbbenhet arra, hogy amit állítok, az nagyon is helytálló megállapítás. A Széll Kálmán egykori liberális politikus nevével fémjelzett reformok tudniillik olyan kormányzati elképzeléseket tartalmaznak, amelyek ha kivitelezésre kerülnek, bizton állíthatom, hogy azokhoz képest a Bokros-csomag csupán holmi babazsúr volt. Némely elképzelésükkel ugyan magam is egyetértek, ám azzal, hogy Orbán úrék a még megmaradt szociális hálót is széttépik, és teszik mindazt a maguk vélt társadalmi igazságossága jegyében, nem törődve azzal, hogy abból kifolyólag majd hány embernek fog sérülni az emberi méltósága és a szociális biztonságához való alapvető emberi joga, ez számomra egy felettébb aggasztó jelenség, amellyel azonosulni én egyáltalán nem tudok és nem is vagyok képes. Gondolom, ezzel talán nem vagyok egyedül.
Az Orbán-kormány reformcsomagja, amelyért rájuk állítólag még Széll Kálmán is büszke lenne, egy demagógia a köbön. Őszinte részvétem azoknak, akik elhiszik nekik, hogy a magas államadósságért csak a szocialisták és a szabaddemokraták tehetnek, ők pedig azokért egyáltalán nem felelősek. Ezek szerint már elfelejtették, hogy ellenzékben szinte mindenben rájuk licitáltak? Ki ígért a nyugdíjasoknak 14.-havi nyugdíjat, és melyik párthoz tartoznak azok az önkormányzatok, amelyek mára nyakig el vannak adósodva? És vagyunk még páran, akik emlékszünk rá, hogy a Kőröshegyi Völgyhíd terveit is a Fidesz vajazta le.
A kormány bevételi elgondolásai mellesleg neves közgazdászok szerint is ugyancsak teljességgel bizonytalanok. A némely területen talán túlzó kiadáscsökkentési elképzelésük pedig hazánkra nézve olyan magas kockázati tényezőt jelenthetnek, amely egyáltalán nem nyugtatja meg a piacokat és nem vonzza a külföldi befektetőket, noha egy reformtervnek éppen ez lenne a legfőbb betöltendő szerepe. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a kormány keddi „meteorológiai bejelentése” után is egyből zuhanni kezdett a forint, a gyógyszergyártó cégek közül a Richter több mint 2 százalékos mínuszba került, míg az Egis jegyzése a tőzsdén pedig 5 százalékos csökkenést mutatott.
A jelek szerint a külföld tehát negatívan ítéli meg a Széll Kálmán Terv-csomagot. Bár Széll Kálmánnak az akkori költségvetést ugyan sikerült 3 év alatt talpra állítania, az Orbán-kormányban az EU. valamiért mégsem bízik. Ezen persze ne csodálkozzunk, hiszen a vak is láthatja, hogy az ország gazdasági fejlődését illetően a kormány csak az elvonásokra alapoz, minden más reformtervük látszatintézkedés csupán. Ne feledjük, hogy Orbán Viktor úr nem is olyan rég még azzal érvelt José Manuel Barossonak, hogy a magyarok olyan szegények, hogy ő már nem tudja tovább sanyargatni őket. Erre most rácáfolnak és bejelentik, hogy az állami terhek jelentős hányadát áthárítják a már amúgy is szegény lakosságra. Nem ellentmondás ez? Ha a sokak emberi méltóságát is sértő reformintézkedéseik következményeként 4-6 százalékot növekedhetnénk, talán még szép és jó is lenne. Csak ahhoz, hogy a GDP ilyen arányú növekedése bekövetkezzen és a Fidesz intézkedései következményeként a drasztikus számban megnövekvő munkaerő kiönthető lehessen a munkaerőpiacra, nem csak közmunkaprogram, de új munkahelyek is kellenének. Hol fognak dolgozni az emberek, gyerekek, és immár a rokkantnyugdíjasok is, milyen munkahelyeken? Lássuk be, itt igenis arra megy ki a játék, hogy minél több embertől elvonhassák a segélyt.
A Széll Kálmán reformtervvel tehát elképzelhető, hogy a magyar gazdaságban olyan káros folyamatok indulnak el, amelynek következményeként Magyarország a Nyugattól teljességgel elszigetelődik, és a Balkán felé vetheti sorsának útját. Megnőhet a szegény, a nincstelen emberek, és a megélhetési bűnözők számának aránya, a börtönkvártély pedig sokkal drágább mulatság lesz, mintha az állam, segélyt fizetne az arra rászoruló polgárainak.
De ha már lúd, legyen kövér! Javaslom, hogy a további közpénzpazarlásokat is tessék egyszer és mindenkorra befejezni. Ha a kormány ugyanis sportot űz a nép sanyargatásából, akkor az adófizetők pénzéből konszolidációkra, flancra, és focira se költsön többé! Aljasság lenne, hogy miközben már az embertelenség határát súrolva a gyermekeket és a rokkantnyugdíjasokat is munkára fogják, az évről-évre tetemes hiányt termelő állami cégek vezérei ugyanúgy röhögnének a markukban, ahogy azt eddig is tették. Gyalázat volna, ha Csányi Sándor úr terve megvalósulna, és a Fidesz, az adózók pénzéből 10 év alatt 240 milliárdot költene a focira.
