Mivel a rokkantnyugdíjazások kapcsán valóban történtek visszaélések, a kormányunk máris előrukkolt a farbával, és felállította a maga kis tézisét: túl sok a rokkantnyugdíjas. Tanácsaival segítette őket egy pártoktól független, un. „megmondó ember” is, aki állítólag hivatalosan ugyan még csak nem is áll kapcsolatban a kormánnyal, de nem hivatalosan a véleményét azért rendszeresen kikérik. Hazánkban a jelenlegi rokkantnyugdíjasok száma tehát Heim Péter úr szerint, olyan uszkve 800 ezerre tehető. Mivel ez a számadat az Európai Unió más országaihoz viszonyítva borzasztóan magas, ezen sürgősen változtatni kell. Erre a kormány sebtében kidolgozott egy stratégiát, amely ha bejön a gyakorlatban, úgy mintegy kétszázezer rokkant embert tudnak visszavezetni a munka világába, ami által az állam már jövőre úgy cca. százötven milliárd forint megtakarítást remél. Nemes célkitűzés, amellyel három legyet üthetnek egy csapásra. Vége csalásnak, a rokkantakat nem öli meg a tétlenség, és mivel végre ők is dolgozhatnak, újra hasznos tagjaivá válhatnak a társadalomnak. Arra pedig, hogy eldönthessék, a csökkent munkaképességű páciens mégis milyen munkák végzésére alkalmas, már nem hagyatkozhatnak a (csaló) szakorvosok konzíliumának diagnózisára, - csatolva ahhoz röntgenfelvételt és miegymást,- hanem drága pénzért több csodamasinát is terveznek hadrendbe állítani, un. „munkaszimulátort” vásárolnak majd.
Gratulálok az ötletadóknak! Heim Péter és Vujity Tvrtko uraknak, valamint minden embernek, legyenek bár a közéletben ismert, vagy ismeretlen szürke hétköznapi civil polgárok, akik úgy érzik, jobbnál-jobb ötletekkel támogathatják a kormányt, és azok tagjait. Van egy jó ötleted? Nosza, add elő, és akár még törvényrendelet is lehet belőle, vagy bekerülhet az új alkotmányba. Ha így folytatjuk, - ismerve a fennálló társadalmi feszültségeket, - garantáltan minden esélyünk meglesz rá, hogy az újabb árokásások következményeként egy olyan országot építsünk magunknak, amelyben már majd sokaknak nem lesz kedve abban élni sem.
De vajon miért több hazánkban a rokkant ember, mint bármely már országban? No, nem azért, mert nálunk több a csaló. Ez egy olyan hatalmas tévhit, amit senki ne higgyen el.
A „bajok forrása” ugyanis szerintem a hatvanas években kezdődött. Az után, hogy hivatalosan is megengedték nekünk, hogy a magunk módján és a moszkvai pártfennhatóság tűréshatárán belül, mi is részesülhessünk az akkor általunk még bűnös imperialistának nevezett, de mindig is hőn áhított kizsákmányoló kapitalista piacgazdaság vívmányaiból, a maszek világból. Ötvöztük a szocializmust a kapitalizmussal, így lettünk mi a térség legvidámabb barakkja. Hogy nézett ez ki a gyakorlatban? Úgy, hogy miután a munkahelyén mindenki ledolgozta a kötelező, akkor még tízórás munkaidejét, utána ment, és művelte a maga kis háztájiját. Kapált, kaszált, répát egyelt, szarvasmarhát fejt, a városi melósember pedig ment a gmk-ba lehúzni egy újabb műszakot. Annak a hurráoptimizmusnak meg is lett a pozitív eredménye, és a javakat illetően valóban óriásit gyarapodtunk. Mivel az embereknek több pénze lett, egy addig még soha nem látott gigantikus fejlődésen mentünk keresztül. A városainkban tervszerűen épültek a panelok, a falu népe pedig kalákákba tömörülve segítette egymást. Hordta a maltert, a téglát, s a régi, tüdőbajt is okozó zsúptetős falusi vályogházak helyén új és modern komfortos téglalakások épültek. Ma nekem, holnap neked. De a maszek világnak köszönhettük a Trabit, a Mátra tévét, a Lehel hűtőszekrényt, az élelmesebbje pedig még a Balaton parti nyaralóját is. Keményen dolgoztunk, de megérte. Abból a bérből ugyanis, amit a hivatalos munkánkból kaptunk, bizony képtelenek lettünk volna annyi mindent összehozni.
Megérte? Ugyan már. Tessék elképzelni, mekkora terhet jelent az emberi szervezetnek, ha valaki több éven keresztül folyamatosan napi 16 órákat dolgozik, s közben nem pihen, nem nyaral, nem regenerálódik, és se szabad szombatja, se vasárnapja nincs, csak a munkát, a pénzt, a javakat hajtja. Téved, aki azt hiszi, hogy az emberi szervezetet a végtelenségig ki lehet zsigerelni. Nem lehet, mert van egy bizonyos határ, ahol a biológiai egyensúly egy idő után már felbomlik. A szervezet fellázad, és könyörtelenül benyújtja a számlát, s onnantól kezdve már garantált a maradandó egészségkárosodás. Nem nagy ügy: valamit, valamiért.
Az egykoron virágzó és azért minket irigylő gulyáskommunizmusunknak tehát, nagy ára volt. Az ok-és okozati összefüggés eredményeként pedig most vagyunk kénytelenek szembesülni azzal a következménnyel, miszerint mára a frizsider-szocializmus legvidámabb barakkjából, a rokkantak országa lett. Nem csalás és nem ámítás: szerintem ez az igazság!
„Több munka, több pénz”! Ismerős a szöveg? Igen, ezt akár Kádár János is mondhatta volna...
Források és linkek, amelyekre érdemes kattintani:
1.) http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/gulyaskommunizmus-a-legvidamabb-barakkban-110215.html
2.) http://nepszotar.com/?szo=maszek
3.) http://nol.hu/gazdasag/nem_a_rosszaknak_kell_segiteni
5.) http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/04/13/heim_interju/
6.) http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/11/heim_peter_a_kormany_-et_erdemel/
7.) http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-400321
8.) http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-398568
9.) http://laszlo.bartus.nepszava.com/2011/03/08/nyomor/
