valszeg azt se tudja, ki volt.

Kubatov elvtárs meg figyel.

Volt egyszer egy Alkibiadesz, akit Athén - bár ugyancsak ellentmondásos alak volt - az állam irányítójának akart, akit nem kötnek gúzsba az alkotmány korlátozásai. Hódolói kérték, helyezze magát olyan pozícióba, ahová az irigység már nem ér fel. Minden támogatója figyelmeztette a "demosz" ingatagságának veszélyére. A "demosz" ugyanis ellene fordulhat, az odaadásuk nem bizonyul majd tartósnak. És ha eljő az óra - figyelmeztették odaadó hívei - neki abszolút hatalommal kell rendelkeznie, hiszen nem kisebb dolog forog kockán, mint a nemzet túlélése. Igaz, hogy hódolóinak hada nem tudott végigmondani egyetlen dicsőítő zengedelmet se, hogy ne harsogtak volna közbe: autokrata, autokrata!

Alkibiadesz nem viselte jól a kritikákat, idézve a költő sorait: kényelmes a zsarnok trónja, de nem vezet le lépcső róla...Kleophon, Anütosz, Kephiszophon és Mürtilosz, a legvakbuzgóbb oligarchák, ágyba bújva a radikális demokratákkal - ráadásul olyan elképzelések szószólójaként, amelyek Alkibiadesz körében kedvező fogadtatásra számíthattak - , a leggerinctelenebb talpnyalói voltak (nem ismerős ez valahol, jelen időben?). Stratégiájuk az volt, hogy túl-alkibiadizálják a népet. Csak arra nem számítottak, hogy addig tömik a népbe, míg végül megcsömörlik tőle, és kiköpi.

Csakhogy, Alkibiadesz számos győzelmet tudhatott magáénak, minek alapján akár "tirannosznak" is kikiálthatta volna magát, de mégsem tette. Megvolt rá az oka.

Nekünk viszont csak egy Orbánunk van, ki ugyan folyamatosan harcban áll, de győzelmet még nem aratott.  Alkibiadesz nagy ellenfele, a spártai Lüszandrosz, igen okosan mondta:  a merészség türelmetlen. Orbán kétségtelenül merész, ami a nem szokványos alapú intézkedéseiben is megnyilvánul. Csakhogy, a vakmerőség nem tűri a nehézségeket, a késedelmeket, mohó, mint egy ragadozó madár, győzelmeket kell habzsolnia, különben elpusztul. A vakmerőség úgy véli, mindent irányíthat, kikényszerítheti a legértelmetlenebb döntést is, irányíthatja a történelmet és a nép sorsát, ráadásul mindezt erénynek nevezi.

Orbán, ha győzelmet nem is aratott, de egy valamit elért, mi több, tökélyre fejlesztett: az élet kis hazánkban tiszta politika lett. Ha összefutsz valakivel, nem üdvözölheted egyszerűen mint embertársadat, azonnal mérlegelned kell: barát, vagy ellenség? Ugyanis Orbán csak ellenségekben gondolkodik, barátairól olyan nagyon hírek nincsenek. A polgártársaddal szembeni bánásmódot egyetlen dolog határozza meg: mit tehet érdekedben, itt és most, nem majd valamikor, egyszer, valahol. Ő pedig ugyanilyen módon vesz mértéket rólad. Az ember már nem beszélget, hanem tárgyal, nem mond valamit, hanem képvisel egy álláspontot. Az emberek értéke nő, vagy csökken, mint a birkáé a hetivásáron, csak nem pénzzel mérik, hanem befolyással. A látszat mindenhol fontosabb, mint a lényeg. Nem lehet számon kérni a másiktól a megbízhatóságot, az ember nem kötelezheti el magát véglegesen semmi és senki mellett, mert egészen az utolsó pillanatig nyitva kell hagyni a menekülési útvonalat: egy barát, puszta érdekből, felnyom, vagy egy másik barát utasítására meg kell, hogy szegd az előzőnek tett ígéreted.

Orbán kétségtelenül nem Alkibiadesz, bár a "demosz" egyre több athéni jelet mutat. Alkibiadesz elég ellentmondásos alakja volt az athéni társadalomnak. Orbán még csak nem is ellentmondásos...

Köszöntök mindenkit a Twitter Betyárjai műsorában, és itt ül mellettem dajctomika, Magyarország első és egyetlen politikai celebje:

- Köszöntelek tomika.

- Én is köszöntök minden kedves érdeklődőt.

- Tomika, szoktál szoláriumba járni?

- Jó kérdés, veszem a lapot. Nos, igazából nem szoktam befeküdni, csak mellette ácsorogni. Nézegetem azt a nagyszerű gépezetet, és közben azon gondolkodom, hogy ezek a büdös komcsik hogyan tudnak órákig fetrengeni benne. Nem ég le a pofájuk?

- Leég? Nem tudom?

- Hát biztos! Most gondolj bele: nem elég, hogy naphosszat szarod magadból azt a sok hülyeséget, miközben emberek milliói nyomorognak a te baromságaid miatt, még be kell gyömöszölnöd magadat abba a hengerszerű masinába, amiből csak úgy árad az a förtelmes fertőtlenítő szag. Hányingerem van tőle.

- Köztudottan nem csak ettől van hányingered.

- A bolsikról beszélsz? Na, ja. Rángatják magukat mint a Jancsi bohóc. Nem vicc?: az emberek már majdnem azt hitték, hogy végre megszabadultak tőluk, azt tessék. Tiszta szánalmas...

- Most Gyurcsány Ferenc esetleges kizárásáról beszélsz?

- Ja, arról. Jövök haza Brüsszelből, és mit olvasok: ez a paraszt azonnali reformokat sürget a szociknál. Ez mind hagyján, de mit csinál erre ez a nyálgép? Ki akarja zárni a parasztot a párjából. Ez a suttyó ordenáré gyökér- és még finoman fogalmaztam -, ki akarja golyózni a volt főnökét abból a komcsi közösségből, amelyik kenyeret adott a szája elé. Nem pofátlanság?

- Ja. De mi közöd neked ehhez az egészhez?

- Nagyon is sok. Ezen tahóság okán, egy törvényjavaslatot készülök beterjeszteni a parlament elé.

- És mit tartalmazna ez a javaslat?

- Annak a politikusnak, aki egész életében kiállt a bolsevik eszmeiségek mellett, annak alanyi jogon járjon a szocialista pártagság.

- Ezt nem mondod komolyan.

- De, de, igen. Most gondolj bele: Ez a szerencsétlen egész kis kora óta a hülyeségen nőt fel. Ezt nyomták cukorka helyett a szájába, és még a reggeli kakaója mellé is Népszabadságot kapott, a csodálatos Garfield helyett; csoda, hogy egyáltalán felnőtt valahogy. Erre jön ez a takonygombóc, és meg akarja fosztani az álmaitól.

- Ez nagyon komoly, mesélj!

- Egy halom EU tanulmány fekszik az asztalomon a mellőzött bolsik társadalmi beilleszkedéséről. Frusztráció, szellemi összeomlás, emlékezet kiesés, és még napestig sorolhatnám az ezzel járó tüneteket. Még olyan esettel is találkoztam, hogy a komcsi csecsen nevelkedő politikus hirtelen identitászavart szenvedett, és felvételért folyamodott a Fideszhez. Természetesen elutasítottuk, de nem ez a lényeg. Nem engedhetjük meg, hogy ezek itt identitástudat nélkül ténferegjenek, pláne nem volt miniszterelnök formájában. Még többeket megfertőznének, és akkor mi lesz? Ki vállalja ezért a felelősséget?

- Milyen vízhangja vannak a javaslatodnak?

- Szerinted? A többség támogatja. Persze a komcsik üllősztrájkot irányoztak elő az elfogadása esetén, csak éppen azt felejtik el, hogy a NASA is egy hasonló programot készül kidolgozni a felhalmozott űrszeméttel kapcsolatban. Nem ördögtől való ezen gondolkodni, és biztos vagyok benne, hogy az ilyen takonygombóc férgek is előbb utóbb belátják, hogy nincsen más választásuk. A NASA az űrt uralja, mi pedi az országot. Egyelőre!

tömjénre meg nem telik neki, csak Semjénre.

mondta Orbán.

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit az Utolsó Esély című táncverseny döntőjében. Már csak három pár marad versenyben, és közülük fog kikerülni az az egy, amelyik 3 év múlva harcba szállhat a mindent eldöntő fődíjért: a Magyarország legjobb párosa díjért.

Lássuk az első versenyzőinket: Gyurcsány Ferenc és az MSZP. Hát igen, ők az egyik legjobbak. Bár nem szorosan együtt kezdtek versenyezni, még is igen hamar kiderült, hogy nyerő párost alkotnak. Gyurcsány Ferenc lassan egy évtizede igazi szupersztárnak számít a parketten. Kifinomult érzékkel választja ki következő lépéseit, amelyek tökéletes összhangot alkot az MSZP mozgásával. Mondhatni: gyönyörű párost alkotnak. Most látom, hogy meg is érkeztek a színpadra, tehát nem is folytatom a bemutatást, inkább lássuk az előadásukat:

Tökéletes zenét választottak. Lágy, selymes hangzás, szépen felvezeti az egész produkciót. Kicsit kerülgetik még egymást, majd Ferenc megfogja az MSZP kezét, és mint egy robbanás: fényárban úszik az egész terem. Kezdetét veszi az őrület: a közönség láthatóan elégedett, a páros pedig eggyé válik a mindenséggel. A zene szinte itt lüktet az ereimben, alig bírok a lábaimnak parancsolni, úgy dobolják az ütemet. Csodálatos. A zsűritagok arcát kémlelem, de semmi reakció. Pedig a páros Pazar látványt nyújt a tánctéren. Ferenc tökéletesen irányítja a mozgását, amihez az MSZP szintén kivételes partnernek bizonyul. Egy szaltó itt, bravó, már is lehengerelték a közönséget. Semmiféle remegés nem érezhető a mozgásukban: stabil, még is a szabadság érzését sugározza. Én mondom, ezt nem lehet elrontani! A forgásokat is tökéletesen koordinálják, a kezek egymásban, szinte életre keltik az egész földkerekséget. A közönség állva tapsol, ez hihetetlen, most már a zsűritagok is elégedetten bólogatnak.

De valami történt. Ferenc láthatóan kizökkent a ritmusából, az MSZP pedig tanácstalanul áll előtte. Nagyon néznek egymásra, szinte egymást követően rontják el a lépéseket. Aztán egy rosszul kivitelezett forgás után Ferenc a földre huppan, és megtörténik az, amire senki sem számított. Mi történhetett? Ferenc a zsűrire mutogat, akik láthatóan szintén értetlenül állnak a dolog előtt. Valaki azt súgja a fülembe, hogy kiszivárgott valami, amin Ferenc elcsúszott. Létezik ilyen?

Mindenki bódultan tekint a másikra. A zene elhalkul, a páros szétszéled. Bánatos emberek hagyják el a székeiket, erre senki sem számított.

A nagy kérdés az, van-e innen visszaút? Gyurcsány Ferenc és az MSZP mikor fogja ezt a tragikus eseményt feldolgozni, és egyáltalán: képesek lesznek-e újra versenyezni, vagy mindenki új partnert keres egymásnak.

A válaszokat keresse novemberi számunkban.

ellenszék.hu

...mert bizony, akadnak bőven.

...mert bizony, akadnak bőven.

A Fidesz megint megvéd.