A Fidesz megint megvéd.
A Fidesz megint megvéd.
Már kezdhetünk hozzászokni, hogy a Fidesz, amelyik most már szekérvárba zárta a népét, megvédi mindentől és mindenkitől. Az azonban új, hogy élcsapata, Tarlós elvtárs vezette fővárosi közgyűlése által ismét megvédett minket, ezúttal egy nemzetére rontó, idegenszívű, nemzetközi hírű írótól, Kertész Ákostól. Kertész azt találta írni: a magyar genetikailag alattvaló. És nagyon igazat mondott. Bizonyíték erre - kivéve 1514, '48 és '56 hősiességét - egész történelmünk, beleértve napjainkat is. Hogy a demokráciában nincsenek alattvalók? Ó, dehogynem! Élő példa erre a Fidesz-KDNP vegyespáros, ami, bizony, alattvalók hada.
Időnként, persze, egy-egy talpnyaló megundorodik a szája ízétől, ezek gyorsan eltűnnek a párt sűlyesztőjében. De ez egy másik post témájába tartozik.
Most nézzük a Főmegvédő alattvalóinak egyik díszpéldányát: Tarlós elvtársat. Máskor kezdem, de hát fel kell, hogy vezessem, hiszen értékből indulok az értéktelen felé.
1992.03.29-én, Kopácsi Sándor 70. születésnapja alkalmából rendezett vacsorán ott voltak szép számmal rokonai, akik sohasem tagadták meg őt, egykori MOKAN harcostársai, börtöntársai, sorstársai és a jelen embereként Tarlós István, Óbuda akkori polgármestere. A vendégek közt számosan voltak zsidó származásúak, sőt, vallásukat gyakorlók. Kopácsi Judith névsorolvasásából kiderült, hogy elég sokan kriptaszökevények, akik a rezsim kriptájából szöktek meg… A teljesség igénye nélkül: Egri György, (Faludy Györggyel együtt) a Recski tábor volt lakója, és a Torontóban több, mint 20 éven át hetente megjelenő Menóra Egyenlőség című, liberális lap főszerkesztője. Egri az élhetetlen Magyarországról beszélt, (ami azóta se változott semmit), majd később egy álomról, egy új, gyönyörű, pártpolitikai bosszúságok nélküli Magyarországról (szegény, naiv Egri György). Király Béla, aki ugyan később, Orbán mellett némiképp veszített dicsfényéből, de szavai ma is megszívlelendők. Nem utolsó sorban ott volt Vészi János, és felesége, Nagy Erzsébet, Nagy Imre leánya.
Judith úgy mutatja be (az akkori) Tarlós Istvánt, mintl a pártpolitika feletti együttműködés példamutató képviselőjét (!), és az ’56-os veteránok segítőjét . Judith akkor, természetesen, nem lehetett tisztában Tarlós-Paulus jellemével, aki az ő damaszkuszi útjának még az elején se tartott.
Nos, a pohárköszöntők sorában elkövetkezik Tarlós nagy pillanata is.. Pátosszal telve kimutat Vészi tanár úrra, és megereszt néhány nyelvcsapást. Aztán belekavarodik egy Nagy Sándor-történetbe, zavarosan perzsa szokásokról beszél, meg a nép mellett letett voksról.
Azt kell, hogy mondjam, a mai Tarlós nem hasonlít Nagy Sándorhoz, győzelmei is elég pitik. Ráadásul Saulussá válása során, biza, felvett, ha nem is perzsa, de fideszes szokásokat. Arra a kérdésre, hogy ugyan, miért nem lengenek lobogók a Városházán – a főváros lobogója ugyanis nem tetszik neki – pimasz cinizmussal, hozván a köznyelvben elterjedt Tahó Pista-i formáját-, így válaszolt: mert mosásban vannak! Az ’56-os veteránok segítőjeként oly’ serény volt, hogy nagy névváltoztatási hevületében egy amerikai kábítószer zabáló idolról, akinek egy dalába a pártpropaganda belemagyarázta, hogy az ’56-os magyar forradalomról szól, nevezett el egy teret. Még jó, hogy eredeti elképzelése szerint nem azt, amelyik egy MÁRTÍR ’56-os harcos nevét viseli! Sikerült Moszkvában is, Washingtonban is elveszíteni a becsületünket - igen, a magyarokét, mert nem Tarlóst emlegetik ott - a Moszkva-tér, és a Roosevelt-tér átnevezésével. A Köztársaság tér átnevezését még megértem, hiszen köztársaság már régen nincs.
Egész Európának megfelelnek a francia metró kocsik, de neki nem, persze, ezt Tapló Pista a szokásos pimaszságával reagálta le. Na ja, Minszkből még lehet volna jattot kialkudni, de úgy tűnik, mára már megalkudott a franciákkal. Van annyi pénz, amitől Tarlósnak korpásodhat a haja. Politikai ellenfeleivel úgy beszél, mintha a s…ből húzta volna elő őket, de hát megengedheti magának, ő is a MegMag párt zászlóvivője. Rápakol fene nagy szociális érzékenységében a hajléktalanokkal szemben viselt Megvédjük a főváros lakosságát c. hadjárata során a gettó-rendeletre. (Pintér atyus meg eszeveszetten igyekszik hozzáadott értéket produkálni.)
Se az első jobboldali kormányoknak, se a szocialistáknak nem jutott eszébe a jó Sztálintól megvonni a díszpolgárságot. Igaz, Sztálin nem volt zsidó, csak egy sunyi grúz, meg közvetlenül alig (?) ártott a magyar népnek.II. Fideszéknél is jó egy évnek kellett eltelnie, hogy megtegyék. Most viszont, heves védelmi lázban égve, röpke két hét alatt megvédték a magyarokat Kertésztől, és vizsgálják, hogy lehetne a díszpolgári címmel járó tiszteletdíjat is visszafizettetni vele. Kitoloncolásról, állampolgárságtól való megfosztásról nem esett szó. Még. A magyarok meg végre nyugodtan alhatnak: megint megvédték őket.
Tarlós jellem- és gerinc béli ferdülései pedig, gondolom, eléggé megkérdőjelezik pártpolitikák feletti együttműködését. A nép melletti voksról nem is beszélve. Ma Kopácsi Sándor, minden valószínűség szerint, nem küldene neki meghívót. És nem puszta feledékenységből.
A nyelv egyszerre átok és áldás. És a nyelvcsapás?
