Oszkó Péter írása

Oszkó Péter írása

"Hiú ábránd volt azt gondolnom, miszerint a nyári hónapokat eltölthetem anélkül, hogy a kormány figyelemelterelő, saját gondjait, gyengeségeit és nyilvánvaló hibáit leplezni próbáló politikai propagandája megszólalásra, vagy legalább is blogírásra kényszerítene. Most is csak azért nyúltam a billentyűzethez, mert a miniszterelnöki szóvivő múlt heti, az államadósság témájában folytatott intellektuális ámokfutására inkább ezen a helyen, mintsem egymás utáni sajtónyilatkozatokban szeretnék reagálni.

Persze már önmagában pikáns, hogy az az ember, aki kinevezése utáni egyik első megszólalásával romba döntötte a forint árfolyamát, és önös politikai érdekből közvetlenül kimutatható, azonnali károkat okozott háztartások százezreinek, most általános gazdaságpolitikai hibákat szeretne másokon számon kérni és jogi felelősséget hárítani rájuk. Ennél azonban sokkal inkább bosszantó, hogy a kormány szokásos kommunikációs módszerével az olyan egyébként tényleg fontos témában,
mint az államadósság kérdése, nyilvánvalóan torzít, félretájékoztat és félrevezet.

Anélkül, hogy hosszabb szakmai magyarázatokba bonyolódnék, elsőként szeretném kijelenteni, hogy a Bajnai kormány nem, hogy nem hibáztatható bármilyen arányú államadósság növekményért, hanem bárki másnál többet tett azért, hogy az ország adósságproblémái mielőbb megoldódjanak. A válságkezelő kormányzás alig egy éves időszakában több intézkedés szolgálta a költségvetési kiadáscsökkentést, az adósság leszorítását, a kamatterhek csökkentését, az árfolyam stabilizálását, sőt a gazdasági növekedés beindítását, mint akár előtte, akár utána bármikor. Nyilvánvaló, hogy ez volt az a rövid időszak, amikor a kormány munkáját érdemben irányító szakemberek félretettek minden politikai és népszerűségi szempontot, s ennek eredményeként értek el egy 12 hónapos periódus alatt 1000 milliárd forintot is meghaladó költségvetési megtakarítást úgy, hogy a gazdaság a kormányzati időszak elején mély recesszióban volt, majd a végén növekedésbe fordult, miközben a kormányváltáskor Magyarország államadóssága már az Európai Unió átlaga alá került.

Bármiféle kormányzati kommunikáció, ami ezt az időszakot úgy kívánja beállítani, mintha az akkor hozott döntések bármelyike kedvezőtlen hatást gyakorolt volna az adósságpályára, nyilvánvaló manipuláció, és félreérthetetlen módon jelzi a jelenlegi kommunikációs kampány nyilvánvaló motivációit. Az tehát ugyanis a legkevésbé sem az eladósodottság valós okait keresi, sokkal inkább leplezni próbálja a jelenlegi kormány gazdaságpolitikai baklövéseit és botlásait, és továbbra sem vállalja semmiért a felelősséget, hanem minden nehézségért mást állít bűnbaknak. Márpedig ha jobban megvizsgáljuk, az államadósság alakulása, sőt az elmúlt évtized gazdaságpolitikai kudarcai kapcsán a Fidesznek elsőként talán a saját háza táján lenne érdemes szétnézni.

Ahogy ugyanis már rengetegen elmondták, a 2002-es államadóssági adat eleve hamis volt, a korábbi Fidesz kormány egy jelentős adósságállományt mulasztott el egyszerűen lekönyvelni, ehelyett azt az MFB alatt rejtette el. Ráadásul már a választások előtt meghozott olyan adósságnövelő  intézkedéseket, mint például a lakáshitelek kamattámogatása, illetve azok kiterjesztése, amelyek az évek során hasonló adósságcsapdába kergették az államháztartást, mint a későbbi devizahitelek a lakosságot, s legyünk őszinték, a növekedési hatásai sem voltak kedvezőbbek. Vitathatatlan, hogy ezt követően a választáson győztes szocialista kormányok száznapos programjai, illetve a 2006-os választási győzelemig folytatott költségvetési politikája súlyos nyomot hagyott az adósságpályán.

Azonban ebben az időszakban a józan szakértőkkel szemben a Fidesz nem, hogy fékezte volna az ígéretversengést és bármely erőfeszítést tett volna az eladósodás megfékezéséért, hanem épp ellenkezőleg, minden azt eredményező javaslatot megszavazott, sőt ellenzékből lényegében még igyekezett is rálicitálni az akkori kormányok őrült költekezésére. 2006-ot követően pedig minden eszközzel akadályozta a konszolidációt és az adósságcsökkentést, ideértve példának okáért az ún. szociális népszavazást, vagy akár azt is, hogy az ebben az időszakban már a Fidesz irányítása alatt álló önkormányzati szektor mindvégig az átláthatatlan gazdálkodás és a hatványozott, olykor spekulatív célú adósságfelhalmozás jegyében működött.

Ahogy korábban már utaltam rá, a 2009-2010-es válságkezelés egy éve alatt oly mértékben sikerült befékezni az államadósság növekedését, hogy az adósságpályánk hirtelen a válság által érintett országok legtöbbjénél kedvezőbb lett, sőt mire a Fidesz kormányra került, az OECD példának okáért Magyarországot a legstabilabb strukturális egyenlegű költségvetéssel rendelkező országok közé sorolta. A FIDESZ azonban hamar visszatért a rövidlátó és önös politikai célokat szolgáló gazdasági kormányzáshoz, megszólalásaival és intézkedéseivel felborította a pénzügyi stabilitást és a forintárfolyamot, jó időre megdrágította a finanszírozást és a kamatterheket, hosszú távra pedig olyan adó átalakításokba fogott, amelyek még a korábbi szocialista kormányok száznapos programjainál is nagyobb lukat ütöttek az államháztartáson. Ezen intézkedések radikális  adósságnövelő hatásait pedig ideiglenesen úgy leplezi, hogy a korábbi kormányok időszaka alatt összetakarékoskodott magánnyugdíj pénztári vagyont egyszerűen államosította, a későbbiekre pedig még az eddigieknél is szigorúbb takarékossági intézkedéseket is ígért. Ennek fényében végképp egyértelmű, hogy az a kijelentés, miszerint a szocialista kormányzati időszak alatt nem volt takarékoskodás, csak pazarlás, és ennek következménye a mostani megszorítási kényszer, nem több átlátszó blöffnél.

Már önmagában a korábban megtakarított magánnyugdíj pénztári vagyon, vagy a MOL részvények megvásárlásának forrásaként megtalált, félretett devizaforrások is jól mutatják, hogy a jelenlegi kormány nem csak adósságot, de jelentős tartalékokat is örökölt. A tartalékokat viszont hamar felélte, új intézkedéseivel viszont jelentős potenciális adósságtöbbletet okozott, és most elődeit igyekszik hibáztatni azért, hogy a többlet ledolgozásáért radikális költségvetési megszorításokra kényszerül.

Mindezekből néhány dolog jól látható. Egyrészt, hogy az államadósság elleni küzdelemben a Bajnai kormány és azok tagjai nem felelősségre vonást, hanem elismerést érdemelnének. Másrészt, hogy a jelenlegi kormánypárt jelentős részt saját magának okozta a bajt, és mind populista ellenzéki politizálásával jelentősen hozzájárult az államadósság problémájának kialakulásához, mind jelenlegi intézkedéseivel hatványozottá tette azt, így az elkövetkező időszak kínkeserves takarékossági intézkedéseiért a felelősséget minden értelemben vállalnia és viselnie kell. Az persze nyilvánvaló, hogy az olyan mértékben manipulatív és félrevezető kommunikációs kampányok, melyek egyebek mellett a válságkezelő kormányzásra akarják hárítani a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájának tervezési és irányítási hibáit, kizárólag a figyelemelterelést és az esetleges szakmai kritikusok mesterséges hiteltelenítését célozzák. Világossá kell azonban tenni, hogy az effajta koncepciós jellegű felelősségre vonásra a kormánynak mára nem csak jogi, de szakmai és erkölcsi alapja sem maradt." (kiemelés tőlem. harunalrasid)

upppssssz. És még azt sem mondhatom, hogy mélyütés volt. Ez bizony, telibe talált!