„Megmentik újra és újra a hazát, valahányszor saját profitjukat kell megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak, hát csinálnak háború-félelmet., s bebörtönöznek jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye, veszélyben a haza.  Ady Endre”

Már sokszor bebizonyosodott, hogy Ady vátész volt, Orbánék valóban így cselekszenek. Hirdetik: támadják az országot, veszélyben a haza. Csinálnának ők háborút is, de – mint Machiavelli óta tudjuk – a háborúhoz három dolog szükségeltetik: pénz, pénz és pénz. Na, ez az, ami nincs. Illetve, nekik van – ha összeadjuk a Nemzetvezető Testvér és barátainak, rokonainak vagyonát, simán tellene egy háborúra – de állami pénzen – azaz a nép adóforintjaiból – inkább belháborút finanszíroznak, magyar és magyar közt, némi nyugati frontos erő felmérő odacsapással Brüsszellel szemben.

Mert hát, ha nincs ellenség, aki támadná a hazát, hát ők majd csinálnak. Gyurcsány, Soros, 1900egynéhány menekült valóban indok arra, hogy velük szemben megmentsék a hazát.

Ide idézném Orbán fóbiájával szemben egy nála valamivel nagyobb formátumú, ráadásul nem ország romboló, de ország építő politikus, István király intő szavait, melyeket  fiához, Imre herceghez idézett:

„ Mert ha istentelenség és kegyetlenség szennyezi be az uralkodót, hiába tart igényt rá, hogy királynak nevezzék – zsarnoknak kel nevezni őt. Ezért tehát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövendő reménysége, kérlek, parancsolom neked , hogy mindenütt és mindenben a szeretetre támaszkodva légy kegyes ne csak atyafiságodhoz és rokonságodhoz, a gazdagokhoz, de a szomszédhoz és az itt lakókhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt, mindenkihez, ki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas mindenkihez, aki erőszakot szenved, őrizd mindenkor szívedben az isteni intést: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.

Légy türelmes mindenkihez, nem csak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akiknek nincs hatalma. Légy erős, hogy túl magasra ne vessen a szerencse, és túlságosan le ne verjen a kudarc. Légy mértékletes…”

Nos, kétlem, hogy Obán valaha is találkozott volna István intő szavaival, de, ha mégis, kizárt dolog, hogy bármit is felfogott volna belőle.

Márpedig, jelenlegi politikájának bőven van áldozata: úgy hívják, a NÉP! Méghozzá az a nép, amit ő képvisel, és ami egy személyben ő maga. Elég skizofrén helyzet, nem igaz?

Mértékletesség? Türelem? Ugyan, kérem! Ráadásul Orbán erősen tartja magát egy másik, korántsem istváni mondáshoz: mindenki a maga szerencséjének kovácsa! Meglehet, neki  ebben a tárgyban Hephaistos volt a strómanja.

P.s.: ” ..ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet…óvakodj attól, hogy bíró légy, inkább örülj, hogy király lehetsz és annak neveznek. A türelmes király – uralkodik, a türelmetlen – zsarnokoskodik.”

Itt azért akad némi akadály, mégpedig Polt ügyészsége, és a „független” magyar királyi bíróság. A türelem viszont megáll: Orbán még jó 20 évre tervezi uralkodását, ez alatt meg csak nem válhat zsarnokká?

Lehet, hogy István király tévedett?