avagy egy topa konzuli alkalmazott produkciója
avagy egy topa konzuli alkalmazott produkciója
|
Bálba volt hivatalos a magyar főkonzul a Baden-Württemberg tartománybeli Gerlingenben. A bál azóta is áll - az egyik helyettese ment oda, és botrányt csinált, amit valószínűleg nem úszunk meg diplomáciai bonyodalmak nélkül - számolt be a 168 óra. Ez, bizony, az 58. – mondhatjuk – szövetségi, egyúttal nemzetközi sváb bál volt, amelyre Németh Zsolt államtitkárt, Tata küldöttségét és a magyar főkonzult hívták meg. Utóbbi nem ért rá, ezért helyette az egyik konzuli munkatárs, Chiovini Rita jelent meg. A többi magyar meghívott pedig - érzékeny lelkűek ezek a fideszesek, nem kétséges – Herr Brenner nyilatkozata után – pártutasításra - lemondta a részvételt, ezért egyedül a Ritácska volt hivatott megvédeni a kormány becsületét. No, helyt is állt, méghozzá a párt elvárása szerint amolyan szittya keménységgel, mivel „köszöntőjében” nyilvánosan felelőssé tette a város polgármesterét a magyar–német viszonyban keletkezett zavarokért. A kormány képviselője (?!) beszédében feltette a kérdést, vajon az volt-e a célja Brennernek, hogy lebontsa azokat a hidakat, amelyeket maga épített, és hangoztatta: a polgármester kijelentései „nem méltóak a német–magyar kapcsolatokhoz, a két ország embereihez”. Szemrehányást tett Brennernek azért is, hogy először nem a hivatalos szerveket, hanem a tatai polgármestert tájékoztatta szándékáról – majd búcsú nélkül elhagyta a termet. A bál hangulatát, persze, tökéletesen tönkre tette, de hát erre volt kondicionálva. |
Nem véletlen, hogy ezután a házigazdák nem voltak barátságosak. A gerlingeni polgármester várhatóan hivatalos panasszal is él majd a konzul viselkedése miatt. A bírált házigazda a német lapjelentések szerint ezután kijelentette: az elhangzottak megerősítették, hogy helyesen döntött, hiszen „rosszul érezné magát, ha olyan államtól fogadott volna el kitüntetést, amely így bánik bírálóival”.
Mégis, mi van ezen csodálkozni való? Egy futottak még kategóriájú diplomata (?) veszi magának a bátorságot, hogy odaszarjon a függöny mögé, ganajos csizmával lépjen a parkettra, és beleköpjön a leveses tálba. Mert megteheti. Volt kitől tanulnia, hiszen a kényszeres nemzetboldogító, az Orbánnak nevezett Nr. 1. is veszi magának a bátorságot, hogy lehülyézze az előtte fényévnyi távolságban járó szakértőket - jelesül Redding és Scheppele asszonyokat – Barrosot keresztbe hazudja, az ET kifogásait pedig a vicc kategóriájába sorolja, de hát, megteheti, hiszen egész Európa tőle tanul. Ez utóbbi ugyan barokkos túlzás, de csinovnyikjai róla veszik a mintát.
Megjelenik tehát egy izé, valami Rita, és beszól, mert azt hiszi, hogy megengedheti magának, majd bunkó módon - a kormányzati diplomácia nagyobb dicsőségére - köszönés nélkül, sértetten kiviharzik a teremből. Be mer szólni egy olyan tartományban, amelyik 1987-ben (!) azzal a feltétellel támogatta jelentős pénzekkel az első nyugati minőség szerinti színes TV-ket, videókat és audio berendezéseket gyártó vegyesvállalat létre hozását, a Selectronikot, hogy dolgozóinak 50%-a (!) az un. dunai svábokból (Donauschwaben) kell, hogy kikerüljön, és egész működése alatt pl. a pilisszetiváni sváb nemzetiségi tánc- és énekkórus évenként turnézott a tartományban!
Őnagysága egy régebbi nyilatkozata után játszotta a gerlingeni eseményen az eszét:
"Nagyon szimpatikus nekem, ha a magyar szervezetek a saját gyökerek ápolása mellett a bajor többség irányába is nyitnak és megragadják a településen belül kínálkozó lehetőségeket saját kultúrájuk bemutatására. Fontos, hogy bajor illetve német vendégeket, sőt más országbéli külföldieket is bevonjanak a programjaikba. Ha kifelé is megmutatjuk magunkat és a kultúránkat, az fokozza az itteniek szimpátiáját a magyarok felé."
...
"A professzionalizmus nagy erénye a németeknek. A németek nagyon szervezettek, nem kapkodnak, más az időkeret, van idő mindent előkészíteni. A magyaroknál mindez több stresszel és néha kapkodással jár. Megoldunk mi minden problémát, minden elrendeződik a végén, ehhez persze nagyobb rugalmasság, kreativitás és improvizációs készség szükséges. Ebben egyértelműen mi vagyunk a jobbak. És persze más a temperamentumunk is, más az emberi közelség, ezt a németek szeretik bennünk."
Kérdés: topáskodása után, ugyan, mit fognak BENNE szeretni?
Be mer szólni egy olyan demokráciában, ahová a maga fajtája nem, hogy diplomáciai szolgálatba, de kukásautó kísérőnek se jutna be, minősíteni mer – a vendégbarátsággal visszaélve - olyan emberkeként, akit jobb helyen lefertőtlenítenek, mielőtt kezet fognának vele!
De hát, ez teljesen érthető: ahol Orbán a követendő példa, nem csoda a faragatlan senkik mentális túlhabzása…
Ez az írás a KMH oldalán jelent meg.
