Kun páter, az egyház és a szélsőjobboldal
Kun páter, az egyház és a szélsőjobboldal
A római anyaszentegyház egyezkedése a radikális szélsőjobboldali nacionalistákkal, a hitleri Harmadik Birodalom esetében a náci fajgyűlölőkkel, már 1933-ban elkezdődött. (Reichskonkordat, 1933. július 14.) Tette ezt annak ellenére a katolikus egyház, hogy a „Mit brennender Sorge…” kezdetű pápai enciklikában XI. Pius igyekezett megvédeni a katolikusok hatalmát és befolyását, nem csak a Harmadik Birodalom területén, hanem minden olyan országban, melyekkel a Vatikán diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.
Az egyházfő nem nevezte nevén az NSDAP-t és annak vezetőjét, Adolf Hitlert – csupán csak azokról szólt, akiket „elragadott a faj- és vérkultusz babonája”.
Égő fájdalommal, aggodalommal állapította meg, hogy „Aki a fajt, a népet, vagy az államot, vagy az államformát, az államhatalom hordozóit, vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit kiemeli földi értéksorrendjükből s mindennek, még a vallási értékeknek is legfőbb zsinórmértékévé teszi, s bálványimádóan isteníti – az felforgatja és meghamisítja a dolgoknak Istentől alkotott s megszabott rendjét”.
Isten földi helytartója természetesen ismerte a rómaiak múltját… Azt, hogy Hadrianus császár bölcs és körültekintő döntése következtében i.u. 313-ban a tömeg, azok, akik nem sokkal korábban a keresztényeket feszítették meg, végzett a zsidó szektával – hiszen az antijudeizmus a kezdetektől fogva kedves volt a keresztény egyházak ideológusai számára. Tanulmányozzuk csak a székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár életművét, a hungarizmus eszmerendszerét, amely másfél évtizeddel előzte meg a németek nacionalizmusát! A magyar főpap sem vallotta önmagát antiszemitának, ahogy később Szálasi Ferenc sem. – Antijudeizmusnak nevezte eszmerendszerét, amely végül is a gettók és megsemmisítő táborok ideológiáját eredményezte.
Tömeggyílkosság, rablás, fosztogatás – Krisztus nevében
Kun András (a későbbiekben „Kun páter”-ként hirhedtté vált nyilas bandavezér) 1911. november 8-án született Nyírbátorban. Rómában végezte el a teológiai akadémiát, majd a székelyföldi Kézdivásárhelyen lett minorita szerzetes. 1943-ban költözött Budapestre, a német megszállást követően jelentkezett a Nyilaskeresztes Pártba, aktív résztvevője volt Szálasi hatalomátvételét előkészítő csoportnak. 1944 nyarától a főváros XII. kerületi alapszervezete vezetőjének nevezték ki. – Mikor a Vörös Hadsereg körülzárta Budapestet, Kun páter az egész szervezetével átjött Pestre és az Andrássy út 47 számú házban ütött tanyát.
Ő fogatta el december 27-én dr. Harald Feller svájci diplomatát és titkárnőjét, akiket főhadiszállására vitetett, majd megkínozta, agyonlövéssel fenyegette meg, végül kifosztotta őket.
Az ő emberei támadták meg és fosztották ki néhány nap múltán a budapesti svéd nagykövetséget is. A néhai szerzetes arra specializálta magát, hogy gazdag, viszonylag jobb módban élő embereket rendészeti intézkedésre hivatkozva lefogatott, kifosztotta, majd agyonlövette őket.
Hírhedtté vált vezényszava volt a zsidók agyonlövetésénél (a budai Maros utcában és a Városmajor utcai áldozatai esetében) a „Krisztus nevében, tűz!…”
Mikor a szovjetek elfoglalták a főváros pesti kerületeit, Kun páter visszamenekült Budára, ahol a Németvölgyi út 5 számú villáját sajátította ki. – Ekkor már a magasabb rangú hungarista vezetők is megsokallták a fekete csuhában és pisztolytáskával, nyilas karszalaggal intézkedő körzetvezető gaztetteit és egy rendőrtisztekből álló járőrt küldtek ki, hogy letartóztassák. Az őrjöngő nyilas azonban elfogatta a járőrt, véresre verette őket, és úgy küldte vissza a Külügyminisztérium pincéjébe, ahol akkor a Fegyveres Nemzetszolgálat központja volt. Ezt követően Galántay r. főhadnagyot küldték ki tíz emberrel a nyilas körzetvezető letartóztatására. Kunék ezt a különítményt is elfogták, a rendőröket lefegyverezték, a parancsnokukat pedig félholtra verve a pincébe zárták.
Másnap azután hatvan rendőr vonult a Németvölgyi útra, Kenyeres r. főhadnagy vezetésével, hogy végre ártalmatlanná tegyék a bandát. A rendőrök parancsnoka gépfegyvereket állított fel a villa körül és ultimátumot küldött a nyilasoknak, hogy ha tíz perc alatt nem adják ki Kun pátert és társait, akkor rommá löveti a házat. – A banda ekkor megszeppent és kiadták a vezéreiket.
Kun páter a haditörvényszék elé került, amely 27 rendbeli rablógyilkosság elkövetése miatt halálra ítélte. Az ítéletet azonban nem hajtották végre, mert Vajna Gábor, a nyilas kormány belügyminisztere megkegyelmezett a vádlottaknak azzal, hogy frontszolgálatot vállalnak… A csuhásnak azonban esze ágában sem volt az élete hátralévő részét ellenséges golyózáporban tölteni. – Elbújt egy budai lakóház pincéjében és ott is maradt a szovjetek bevonulásáig. Ezt követően megpróbálta elhagyni a fővárost, de elfogták és a Népbíróság 1945 tavaszán kötél általi halálra ítélte. Fellebbezés után szeptember 19-én ismét tárgyalták ügyét és a bíróság úgy határozott, hogy a halálos ítéletet két órán belül hajtsák végre…
Kun András holttestét a főváros rákoskeresztúri temető (RUK) 298-as parcellájában temették el jeltelen sírba. – A nyilas páter naplójában és a perirataiban is szerepel egy olyan mondat, amely napjainkban is bármelyik nemzetiszocialista orgánum jelmondata lehetne. „Tüzet és átkot lihegtem mindenre, ami zsidó” – vallotta 1945-ben… e szellemi örökséget hagyva a fél évszázaddal később halottaiból feltámadt nácizmus híveinek.
A „nemzet lelkésze”
Ifj. Tompó László, 1972. augusztus 27-én született Mezőkövesden, az újnáci és hungarista szervezetek az elmúlt napokban úgymond egy pohár bor mellett köszöntötték az önmagát irodalomtörténésznek hirdető fiatalembert, aki a közelmúltban elhunyt Tudós-Takács János (a BM Állambiztonsági Szolgálatok egykori ügynöke) helyébe lépett a nemzetiszocialisták világában.
A „nemzet lelkésze” önéletrajza nem publikus – a Metapédia elnevezésű internetes tudakozó is csak négy gépelt sorban tünteti fel eddigi munkásságát – így a nyilvánosság számára továbbra is rejtély, hogy hol és mikor kapott diplomát a Pax Hungarica Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom oktatója.
Születésnapján készített interjúban közölte „testvéreivel”, az egyre vadabbul randalírozó utcai harcosokkal, hogy a magyarság lelkivilágát jelentő irodalmi nagyságok – Wass Albert, Nyírő József, Szabó Dezső, Alföldi Géza, Prohászka Ottokár, Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos és társaik – irodalmi, politikai műveivel szeretné megismertetni a nála is fiatalabb korosztályokat.Természetesen olyan ideológiai környezetbe helyezve tevékenységüket, melyeket Adolf Hitler, Horthy Miklós és Szálasi Ferenc modern követői elfogadhatónak tekintenek.
A modern nemzetiszocialisták erőszakra épülő világában vigyázni kell a megszerzett pozíciókra, elégséges, ha e téren a Magyar Gárda első vezetője, Dósa István főkapitány vagy Szegedi Csanád Európai Parlament képviselőjének sorsára gondolunk. Ahol Zagyva György, Tyirityán Zsolt, Toroczkai László vagy a pszichiátriai kezeléseken átesett Morvai Krisztina és a „Köztársaság tér hőse”, Wittner Mária, Csurka István (vagy a néhai Ekrem Kemál György) diktálja a tempót és a gondolkodás, az értelmes politikai tevékenység nem feltétlen követelmény, ott a különböző fontos megbizatások mellé nem adnak életbiztosítást.
Ifj. Tompó „testvér” a maga negyven évével úgy véli, hogy komoly élettapasztalatokkal rendelkezik, hiszen életéből az első tizennyolc évet a kommunista diktatúra elnyomása közepette szenvedte végig… majd a kibontakozás két évtizedét Antall, Boross, Horn Gyula, Orbán, Medgyessy és Gyurcsány Ferenc oltalma alatt. Az pedig milliók számára ismert, hogy az újnácikat e két évtized folyamán nemigen üldözték – főleg nem irodalmilag.
A rasszista, antiszemita Jobbik Magyarországért Mozgalom címerében a kettős keresztet mutatják fel az igaz magyaroknak és a „zsidó elnyomás alatt élő nemzet” számára… politikai nyilatkozataikban Adolf Hitlert és tábornokait, Szálasi pártszolgálatosait, a Prónay-, Ostenburg-különítményeket, a Rongyos Gárdát tekintik példaképeiknek. – Ezeknek a szabadon tevékenykedő szervezeteknek lelkészekre is szükségük van, olyanokra, akik megáldják a cigány lakosság települései ellen menetelő egységek zászlait… hiszen ezek a bandák nem csak a magyar nemzetet mentik, hanem (nyilatkozataik alapján) magát a kereszténységet is, azt a kereszténységet, ahol irgalomról, alázatról, szeretetről szó sem esik.
Ifj. Hegedűs Lóránt – a nyilaskeresztény
Ifj. Hegedűs Lóránt, a teológiai akadémiát végzett református lelkész bár önmagát horthysta kereszténynek (és természetesen „igaz magyarnak”) tartja, inkább nyilaskereszténynek nevezhető. 1968-ban született Budapesten. 1988/89-ben, a fordulat évében, még a teológiai tanulmányait folytatta – korából és családi kötődéséből következően nemigen rendelkezhetett tapasztalatokkal az életről és az önkényuralomról… a „zsidók uralta világról” mégkevésbé.1993-ban egyik alapítója volt a Magyar Igazság és Élet Pártjának, a rendszerváltást követő első hivatalosan is bejegyzett újnáci párt 1997-ben alelnökévé választotta. 1998-ban az első Orbán-kormány idején a MIÉP 5,5%-ot ért el a választásokon, így önálló frakciót alapíthatott, ifj. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő lett.
Az „Ébresztő” c. miépes kerületi újságban az alábbiakat olvashattuk a keresztény (?) lelkésztől 2000-ben: „A galíciai jöttmentek hada rágta és rágja szét napjainkban is a hont… Hát, halld meg magyar az ezredik keresztény magyar állami év egyetlen életre vezető üzenetét: Rekeszd ki őket! Mert ha nem te teszed meg, ők teszik meg veled!”. (E kijelentése miatt ugyan feljelentették Kun páter követőjét, de Orbán Viktor bíróságai és a Magyarországi Református Egyház felmentette az uszítót). A református lelkész, a magyar faj prófétája, feltehetőleg tudatában lehetett annak, hogy a „galíciai jöttmentek”, a zsidók, 1941-ben menekültek Magyarországra, ahol minden külső kényszer, sőt, a német katonai vezetők határozott ellenkezése mellett deportálták őket a Kőrösmezőn keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre – Kamenyec Podolszkba – ahol a nagy többségüket később lemészárolták.
A „nemzeti módon gondolkodó” ifj. Hegedűs Lóránt az Orbán-kormány bukását követően állandó résztvevője lett a Magyar Gárda rendezvényeinek – Wittner Mária „56-os hős”, Für Lajos „fajvédelmi miniszter”, Zazrivecz-Vona Gábor és Porobszky „Potyka” István mellett ő is Isten áldását kérte a cigány települések felgyújtására és „rendcsinálásra” induló egyenruhásokra. 2007. október 23.-án tartott beszédében hangzott el: „Mindenki féljen, aki nem a magyarság ügyét szolgálja!” – A félreérthetetlen üzenet jóval megelőzte a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetői hasonló kijelentéseit.
Ha egy szervezet prominense nyilasnak néz ki, az egyetlen esetben nem probléma: ha az egy nyilas szervezet. – Minden más esetben az ilyen lényeket még idejében el kell tüntetni a szabad emberek társadalmából… mert (amint az már ismert) néhány év múltán tüzet és és átkot lihegnek.
„Ha lesz demokrácia, az keresztény lesz – vagy nem lesz demokrácia”
Dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke 2010. októberében az 1956-os szabadságharc évfordulója alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át Orbán Viktor miniszterelnöktől. – A római katolikus egyház főpapja természetesen nem vett részt a függetlenségért és a szabadságért vívott harcokban, mindazonáltal, ahogy a nemzeti sajtóban is olvasható volt, az életműve egészéért érdemelte ki az elismerést és a kitüntetéssel járó pénzjutalmat.
A magyar nemzet és a római anyaszentegyház kiválósága 1950. október 18-án született Gyón községben, tanulmányait 1969-ben kezdte el az Egri Hittudományi Főiskolában, 1976-ban szentelték pappá. – 1999. április 10-én lett kalocsai érsek, metropolita a „lakiteleki demokrataként” aposztrofált hungarista érzelmű politikus, Lezsák Sándor és a Fidesz MPSZ elnöke, Orbán Viktor támogatását egyaránt élvező közéleti személyiség.
Mikor arra szükség volt, az egyház szolgájaként szolgált a politikának is: híveit arra bíztatva, hogy csak nemzeti politikusokra szavazzanak 1998 és 2010 között… és imája meghallgatásra talált. Isten akaratából és dr. Bábel Balázs érsek segítségével, két alkalommal is igaz magyar politikus került kormányfői pozícióba: Orbán Viktor, az a személyiség, akit (a nemzeti sajtó szerint) az egész Európa csodál és irigyel.
Olykor, mikor hallgatom a szabadságharcát vívó magyar miniszterelnök nyilatkozatait – mintha Bábel érsek megállapításai visszhangoznának. Olvassuk csak:
„Minden bizonnyal az imádság ereje segítette miniszterelnökünket, hiszen korábban említette, hogy korábban részt vett a róráté miséken, hogy lelkierőt kapjon. A Szentlélek megadta neki, hogy fegyelmezetten, és még humorral is védje hazánkat. R. Schumant idézve: ’ha lesz demokrácia, az keresztény lesz, vagy nem lesz demokrácia’. – Az Európai Unió fényévnyi távolságra van attól, amit az alapító atyák megálmodtak… akik akkor még hívő keresztények, mi több, katolikusok voltak. – A katolikusoknak a szabadság nem érték, ezért azt az Európát, amely a szabadságra épül, értéktelennek tartják… jelenleg az Unió agonizál, a pénz az egyetlen életben tartója, amit fel tud mutatni, a szélsőséges szabadosság kötelezővé tétele és nem az értékeké. – Az Európai Unióba való belépésünk a kisebbik rossz választása volt. A függés gazdasági és kulturális vontkzásban megmaradt. A rabtartók most nem itt állomásozó hadsereggel, hanem a pénz hatalmával akarják kikényszeríteni, hogy engedelmeskedjünk nekik…”
Vajon kik azok a rabtartók, akik korábban itt állomásozó hadsereggel, most pedig a pénz hatalmával kényszerítenek engedelmességre? – Erre az egyetlen logikus válasz a Fidesz-szövetséges újnácik válasza, akik a kommunizmust és a liberalizmust a zsidó világ-összeesküvés két formájával azonosították. Amit dr. Bábel Balázs ma mond, azt fejtette ki korábban Adolf Hitler és erről beszélt a néhai Csurka István, mikor a „tankok helyett bankok” elnevezésű náci kódot használta.
Szemenyei-Kiss Tamás
Ez az írás az ellenszek.hu oldalán jelent meg.
