mert igény van rá?

mert igény van rá?

Nem napjainkban, hanem már kilencven évvel korábban felfedezték, hogy a nacionalizmus és a sovinizmus nemcsak eszme, hanem jól jövedelmező üzlet is. – Adolf Hitler és a német nemzetiszocializmus ideológusai nem a történelemre, hanem a germán, árja illetve az északi népcsoportok mítoszaira, legendáira alapozva teremtették meg azt a hamis világképet, melyet a népnek felmutatva először lelküket formázták át, majd sorsukért eleinte a szomszédaikat, majd az egész világot okolva borították lángba Európát. A „Führer” nyolcmilliós példányban jelentette meg hírhedt Mein Kampf című művét, melynek egy-egy példánya nem hiányozhatott egyetlen német család könyvtárából sem, hasonlóan Alfred Rosenberg „Der Mythos des 20. Jahrhunderts” c. sikerkönyvéhez.

Szellemi élet a Hungarista Munkásállamban

A magyarországi nemzetiszocialisták 1944-ben – némileg eltérve a fajelméletre alapozott NSDAP kulturpolitikájától – elsősorban kultúrpatológiai jelenséget láttak a zsidóságban, azaz egy olyan szellemiség hordozóját, amely nem hozható összhangba a hungarizmussal, mivel, vallották, a zsidóság nem része a nemzetnek, ellentétben sok más népcsoporttal. Szálasi Ferenc „Nemzetvezető” konnacionalizmusnak, aszemitának hidette politikáját – tehát egy olyan eljövendő munkásállamot ígért híveinek, ahol a Nagy-Magyarország minden nemzetisége békésen élhet majd, természetesen a magyar „vezető nép” irányítása mellett.

A zsidóság számára – retorikájában – a békés elválást, az ország területének elhagyását ajánlotta, ugyanakkor a hatalomátvétel első napjától elkezdték a gettók felállítását, a még életben maradt zsidó honfitársaink esélye sem maradt a békés elválásra.

Wass Albert mellett Kiss Ferenc, Páger Antal, Szeleczky Zita, Omelka Ferenc, Bosnyák Zoltán, Nyírő József, Szabó Dezső, Muráti Lili, Sértő Kálmán, Rökk Marika, Dövényi Nagy Lajos, Alföldi Géza, stb. jelentették azt a fajta szellemi nívót, amely nem sokban különbözött Streicher és Goebbels Kulturkampfjától a Harmadik Birodalomban.

Szálasi Ferenc politikai szenvedélyének delíriumában volt egyfajta nemzetmentő messiástudat. – „Én nem vagyok fanatikus – fejtegette miniszterei előtt – én több vagyok annál. Bennem igazság van… arról nem tehetek, hogy a hungarizmus alapigazsága bennem és a nemzetünkben született meg.” – Ego sum via, veritas et vita…(Én vagyok az út, az igazság és az élet). Talán eljutott volna messiástudatában idáig is, de erre már nem volt ideje.

Mint példaképe, Adolf Hitler, a „Nemzetvezető” is csak egyetlen jelentősebb művet hagyott az utókorra, Cél és követelések címmel, melyben a harmadik évezrednek is üzent:

„A nép úgy véli, hogy a szélsőjobboldal és a nemzetiszocializmus egy és ugyanaz…” – írta 1940. május 21-én, a szegedi börtönnaplójában. Ebben talán nem is tévedett.

Náci propaganda az antikommunizmus álarcában

A második világháborút követően – miközben a szövetségesek egymással is szembefordultak és elkezdődtek a hidegháború évtizedei – a majdnem teljesen megsemmisített nemzetiszocialisták lépésről-lépésre, a megtorlás utáni időszakra felkészülve illegális szervezeteket hoztak létre. Ennek képezte részét a Hitlerjugend (HJ) maradékából organizált Werwolf partizánegységei, melyek elsősorban a Rajna-vidéken tevékenykedtek, az ODESSA – amely az életben maradt náci, hungarista és fasiszta vezetők Európából történő kimentésével, elrejtésével foglalkozott – az NSDAP/AO és a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata.

Az említett titkosan működő közösségek elsősorban kulturális egyesületek, irodalmi körök, hagyományőrző klubok, társaságok formájában tartották a kapcsolatokat. – Ismert vagy kevésbé ismert, hogy még az amerikai székhellyel működött Humanisták Világszövetségét is ők hozták létre prof. dr. Tarnói László vezetésével… Íly’ módon jött létre több tucat, fél száz „irodalmi műhely”, könyvkiadók – 1956-ot követően az emigránsok százezreiből létrehozott szabadságharcos szövetségek, majd végezetül az 1956-os Magyarok Világszövetsége. (Ki ne emlékezne Budapesten a Magyar Gárda-előd „Magyar Antifasiszta és Antikommunista Szövetségre” – melynek élén a nemzetközileg ismert kanadai állampolgár, Porubszky István, a hírhedt „Potyka bácsi” állt. Ezek a, napjainkban szokatlan és következetes, katonás fegyelemmel irányított szervezetek a háborút követő hosszú-hosszú éveken át még a nemzetiszocialista kifejezéstől is tartózkodtak – tevékenységüket hazafias vagy antikommunista jelzőkkel látták el.

Bár 1945-től az 1990-es Antall-féle hatalomváltásig a pénz – mint haszonszerzés – nem játszott különösebb szerepet a neonácik világában. Az utóbbi két évtizedben, ahogy mindinkább nyilvánvalóvá vált számukra is a korlátlan szabadság, az öngyilkos demokrácia adta lehetőség, viszonylag korán rájöttek arra, hogy a hungarista szubkultúrából jól meg lehet élni, kihagyhatatlan üzleteket lehet csinálni a túlfűtött nacionalizmus, az idealizált Harmadik Birodalom romantikájából…

Nemzeti Kulturális Alap és a nemzetiszocialisták

Ha valaki napjainkban felkeresi Budapest belvárosában a Múzeum körút 7 szám alatt lévő (felújított!) hivatalosan bejegyzett Könyvudvart – a Rittler-Jajczay Bt. tulajdonában lévő inkább politikai, semmint kulturális missziót teljesítő céget – oly’ bőséges nemzetiszocialista propagandaanyagokat vásárolhat magának, melyekről még maga Szálasi Ferenc sem álmodhatott életében. A cég kínálatából akár egyetlen nap alatt földtől a plafonig berendezheti könyvtárát.

Dr. Jajczay Frigyes úr természetesen kanadai magyar… Mert bár korábban is szoros kapcsolatok fűzték a nyilas emigrációhoz (Pákh Sándor, Pákh Imre, Szrebrodolszky Maita, Szász Lóránt, Major Tibor, Püski Sándor, Bánkuty Géza „irodalompártolókhoz” hasonlóan) – csak az első Orbán-kormány idején jött rá, hogy a Közép-Európában lévő Magyarország kincsesbánya is lehet, ha valaki a belvárosban hajógyártásra adja a fejét. A gondolatot tett követte és a külföldi beruházót mindig szivesen látó ország fővárosában máris bejegyezték a

Hajóépítő és Tervező Betéti Társaságot (Budapest, V. ker., Magyar utca 8-10 – cégjegyzékszám: 01 06 014841). – A magyar fővárosban természetesen azóta sem építettek egyetlen tengerjárót sem… ugyanúgy nem, mint az emigrációs hungaristák sem azzal foglalkoztak, amely tevékenységük hivatalos bejegyzésekben szerepelt.

Az említett kanadai úriemberen kívűl dr. Batiz Ákos, Gerley Éda és Gerley Imre is társult a „hajógyártókhoz” – de miután 2007-ben a Gyurcsány-kormány adóhatóságai végrehajtási végzést adtak ki a cég ellen adóbefizetés elmaradása miatt, most, a nemzeti kormány éveiben igyekeznek minden pénzforrást fekutatni… esetünkben a német-magyar nemzetiszocialista irodalom terjesztésével.

Korábban már említettem a Wass Albert-, Kecskési Tollas Tibor-könyvek kiadásával több százmilliós vagyonokra tettek szert a vállalkozók – hiszen tevékenységüket a Nemzeti Kulturális Alap is komoly támogatásban részesítette – így azután a mai világban, itt a Duna-Tisza közén igazán bolond embernek számít az, aki ír, ahelyett, hogy Hitler, Szálasi, Nyírő, Wass Albert, Szabó Dezső vagy Marschalkó könyveit forgalmazná.

„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…”

Aki a vadregényes, kétes multú Budapestre készülődik, a majdnem üres zseb mellett is becses ajándék- és emléktárgyakat vihet haza. Kapható itt, az említett irodalmi értékek mellett, minden szinten szinte minden. – Táltosdob, Árpád-sávos karkötő, nyilaskeresztes karszalag, horogkereszttel díszített T-shirt, nemzeti zászló királyi címerrel vagy Kossuth-címerrel, egyenruházat Horthy idejéből, első és másodosztályú Vaskereszt Adolf Hitler éveiből és a bővérűek még az ezer székely leánynak álcázott konzumnők közül is választhatnak – de ők viszonylag borsos áron viszik vásárra a bőrüket.

A Sarkady István nemzettestvér sikerén – a Nemzetek Európája Kiadó bevételén – felbuzdulva immár a Jobbik Magyarországért Mozgalom igaz magyarjai is kulturális vállalkozásokba kezdtek. Szegedi Csanád EP-képviselő, a radikális nacionalistának nevezett parlamenti párt alelnöke „Turul Márkabolt” néven nyitott ún. hagyományőrző vállalkozást – boltvezetőnek pedig Szabó Gábor pártigazgatót szemelte ki.

Budaházy György, aki ellen a közelmúltban még terrorcselekmények elkövetéséért büntetőeljárást folyt, sem szegényember: a „Szkíta Magyar Kézművesbolt” nevet viselő cége jelentős jövedelmet biztosít családja számára. – Annyit nem, mint amennyit Orbán Viktor eddig összekuporgatott (mert ugye melyik hazánkfia tudná megvenni a néhai József főherceg majorságát és kastélyát!), de ezek a boltok – a szabadságharc éveiben – szépen jövedelmeznek.

Az Emese Álma, Fehérlófia, Két Hollós, Magyar Harcos, Turánia, Hun-idea Hagyományőrző és hasonló elnevezésű üzleti vállalkozásokra részletesebben már nem is térek ki. – Ezek a kulturális igényeket kiszolgáló kereskedelmi egységek, hazafias boltok egy dologban azonos elvet vallanak: a nemzetidegen százezreknek semmi keresnivalójuk sincs Magyarországon!

Ezzel lehet azonosulni, de megfelelő személyi testőrség hiányában nem tanácsos vitába szállni… – Az ország első emberének küldetéstudata van, melybe a fehér ló és a hungarista jelképek is bőven beleférnek.

Szemenyei-Kiss Tamás

Ez az írás a Kanadai Magyar Hírlap -ban jelent meg.