mert hát nagy szükség van rá...
mert hát nagy szükség van rá...
A Nemzet Agya, a Kárpát-medence Géniusza már megint világot rengetett. Mármint a tegnapi kijelentésével, miszerint az ország fellendülésének eszközeként a mezőgazdaságot nevezte meg. Mert hát, kedves barátaim, minden ellenkező híresztelés ellenére mi, biza, agrárország vagyunk, mondá. Nagy ész! Ha már iparunk nincs, sok minden más lehetőség nem is maradt...
Ezen érdemes elmorfondírozgatni ekkicsit. Oly annyira agrárország vagyunk, hogy a valamikor jól működő mezőgazdaságunkat, a tsz-eket, gépállomásokat gondosan szétverték. Szőlleinket, gyümölcsöseinket állami támogatással kiirtották. Ha valaki génkezelt - nem ördögtől való ez, a nagyobb terméshozam érdekében találták ki, csakhát, Bábolna, ugyebár... - kukoricát termeszt, jól lebüntetik a sárga altalajig és, ha még nem szántotta volna be, a termést a disznókkal etettetik fel (érdekes, kicsiny hazánkban a disznók mindig jól járnak...). A termőföld akkora része, amin már értelme van bármit termelni, amiből felvásárlásra is jut, lokális szinten 4-5 nagygazda - régen úgy mondták, kulák - tulajdonában van, akik gyökig el vannak adósodva, mert biza, a csilli-villi gépeiket - amivel olyan jól lehet tüntetni, félpályásan útlezárni - hitelre vették!
Orbán, mivel látja, hogy politikai szinten az emberek egymásnak uszítása már nem nagyon működik, az árok, amit ásott, kezd feltöltődni, hát beveti az új fegyvert: vidék a város ellen! Hagyjuk ezt az életszínvonal dumát. A Vezér, a mi Fényességes Napunk elég régen járhatott mostanában parasztportán. Plazma-tv, cirkófűtés, cseresznyefa padló, jakuzzi, szauna a kert végében, Audi az udvaron. Persze, nem mindenhol, sőt, leginkább kisebb százalékban, de van. Azért Vilmány határában a régi gépállomás kerítése mögött olyan gépállomány rozsdásodik, hogy ihaj, a tisztelendő úr hét szobás házát a kocsmáros vette meg, de a faluban az említett, életszínvonalat jelképező vagyontárgyak nemigen fordulnak elő. Hja kérem, tetszett volna nem a Viharsarokba születni!
Szóval, most jön a rákosi-időkben már jól bevált megoldás: élesszük fel a paraszti büszkeséget - ami amúgy jogos (mármint, nem a felélesztése), hiszek orcájuk verítékével teremtik elő a föld zsírját - hangoljuk őket jó pengőre, majdcsak eljön az idő, amikor megvetéssel fognak tekinteni a henye, rajtuk élősködő városira! Mert, kedves barátaim, ilyen már volt a történelemben, nem is oly régen. Fekete István érdekesen írja le a "Tüskevár" c. regényében e jelenséget. Csakhogy, most nem lehet azzal visszavágni a léha városinak, hogy ha a munkás nem önt acélt, nem kovácsol belőle ekét, nem gyárt fazekat, ugyan, mi is lenne a paraszttal?
Hát, kérem, most már semmi. Megveszi a kínaitól: nem drága, occó...Ahogy megveszi az "élelmiszer-ipari hulladékot" - ahogyan ezt a Nagytudású Polihisztor mondta -, mivel pontosan tudja, hogy olcsóbb neki, mintha katrocban csirkét nevelne, a disznóról nem is beszélve. Nosztalgiából o.k, de számolva nem.
A Nemzet Gyámola azért elfeledkezik egy apróságról, pedig Széchenyi egész jól összefoglalta a Hitel, Világ, Plági...izé, Stádium c. műveiben. Azt találja mondani, hogy a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Érdekesss...mintha csak a máról szólna...Ugyan a nemességről szól, mikor azt írja: "A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség", de simán be lehet helyettesíteni a jelenkor "arisztokráciáját". Ami a kiművelt emberek sokaságát illeti, nos, az új oktatási törvény, hogy finoman fogalmazzak, nem éppen erről szól.
Hogy derítsünk egy kicsit ezen a jövőképen, álljon itt PuPu hasonló témájú dolgozata:
