Megirigyeltem Kerekes Zsuzsát...

Megirigyeltem Kerekes Zsuzsát...

SZÓKRATÉSZ: Ugye a nép mindig kiemel valakit a feje fölé és azt támogatja, hizlalja naggyá?

ADEIMANTOSZ: Ezt szokta.

SZÓKRATÉSZ: Világos, hogy mikor türannosz nő föl, annak gyökere mindig a népvezérségben rejlik, abból sarjad ki.

ADEIMANTOSZ: Napnál világosabb.

SZÓKRATÉSZ: Mi hát a vezérből zsarnokká változás kezdete? Mikor a vezér arra vetemedik, ami a mítosz szerint az árkádiai Zeusz Lükeiosz szentélyénél történt.

ADEIMANTOSZ: Micsoda?

SZÓKRATÉSZ: Aki egyszer megkóstolta az emberhúst, melyet más áldozati állatok zsigerei közé vagdaltak, az szükségképpen farkassá változik. Vagy nem hallottad ezt a mítoszt?

ADEIMANTOSZ: De igen.

SZÓKRATÉSZ: Nem ugyanaz teljesedik be a népvezérrel, aki magával rántva az őt ész nélkül követő tömeget, nem tartóztatja meg magát önnön törzse vérének ontásától, hanem hamis vádakkal, ahogy szokták, a bírák elé idézi őket, vérrel mocskolja magát, embert öl, rokonvért kóstol szentségtelen nyelvével és szájával, embereket száműz és gyilkol, alattomosan ígérget adósságelengedést és földosztást - vajon az ilyennek nem az lesz-e a végzete, hogy elemészti ellenlábasa, vagy türannosszá - emberből farkassá - válik?

ADEIMANTOSZ: Szükségképpen.

SZÓKRATÉSZ: Ugye épp ő bujtogat a vagyonosak ellen?

ADEIMANTOSZ: Ő.

SZÓKRATÉSZ: És ha elűzték, és utóbb ellenségei fejére tiporva visszatér, nem mint türannosz jelenik-e meg?

ADEIMANTOSZ: De igen.

SZÓKRATÉSZ: És ha azok már nem tudják kiverni vagy a nép előtt bevádolva kivégeztetni, iparkodnak majd erőszakos halállal, összeesküvéssel alattomban gátat vetni neki.

ADEIMANTOSZ: Általában így szokott lenni.

Platon: Az állam