Feladó: Orbán Viktor

2. rész

Kezdünk rátérni a lényegre! A tömeg egyre csak duzzad, miközben a nap sugarai egyre óvatosabban kacérkodnak a tüntetőkkel, mintha csak tudnák: elég volt az egész napos őrületből. Riportalanyom láthatóan kezdni átérezni annak súlyát, hogy itt bármiről beszélhet, nem lesznek következményei mondandójának, ezért megdöbbentő őszinteséggel vázolja fel nekem a lehetséges folytatást:

- A kormány most megpróbálja megtudni, hogy mi a tűrőképessége a rendvédelmiseknek, és utána szépen folytatódik...bárkivel.

- Gondolod, hogy most meghúzták azt a bizonyos húrt, ami egyszer el fog pattanni?

- Így van, semmi másra nem megy ki ez a játék, csak arra, hogy a tűrőképességet most megnézik, hogy milyen. Mennyire bírjuk, nem bírják....

- És ha elpattan?

- Hát akkor...akkor valószínűleg felállnak a rendvédelmisek, itt a parlament előtt, előttük lesznek a futballhuligánok, akik védik a parlamentet, és akkor a két csapat össze fog csapni.

- Szerepcsere lesz? Megváltozik a...

- Persze, persze, így van! Akiket odaküldtek pár évvel ezelőtt, hogy törjenek zúzzanak, összeverjék a rendőröket, ők most a túloldalon fognak állni, és védik Orbán Viktort."

A teljes anyag itt hallgatható meg:

a hét friss cikkei:

1. rész

- Nincs nálam kamera! - szólok utánuk reménykedve, de mintha rám se bagóznának. Látszik, hogy félnek, még felém sem fordulnak, úgy próbálnak elvegyülni, az akkor már  hatalmasra duzzadt tömegben, hogy még véletlenül se ütközzön, verejtéktől csillogó tekintetünk. Milyen furcsa egy helyzet, most előlem menekülnek a rend őrei, nem fordítva, ahogyan az lenni szokott egy hasonló, de fordított felállású tüntetésen. Pedig hogyan is tudnám őket felismerni, nem vagyok én rendvédelmis, maximum egy szimpla lakástűz alkalmával találkozhattunk ezelőtt, de ilyen esetekben az ember nem azt figyelni, kinek a karjában hagyja el az égő épületet, ilyenkor saját életünk védelme kerül előtérbe. Kimentettek, és legtöbbször ezzel van a dolog lerendezve.

Vagy ott az a kellemetlen igazoltatási procedúra, amikor az ember tudja, hogy minden rendben van a papírokkal, de még is. Valami mindig ott motoszkál a fejemben minden alkalommal, hogy netán elnéztem egy dátumot, vagy az izzókészletemből hiányzik egy darab, netán a kulcskészletem eléggé foghíjas.

Aztán pár perc elteltével megtörni látszik az eddigi elutasítás, és egy hófehérre meszelt ifjú pár közelít felém.

- Csak egy percre, lenne kedvetek arc nélkül nyilatkozni nekem?

- Persze!

- Akkor tessék:

mármint, Európától...

Maonak sikerült...átmenetileg

Maonak sikerült...átmenetileg

repül a nehéz kő...

Az egyetlen út, amely a demokrácia fájához elvezet, egyszerű emberi összefogással született. Olyan emberek munkájával, akik hisznek a
demokrácia erejében, akik hisznek abban, hogy bármilyen politikai elit
érdekei nem válhatnak életünk szerves részeivé, hogy mindaz a
társadalmi igény, amely megillett minden magyar állampolgárt, nem  helyettesíthetőek kirekesztő, önző szándékokkal.
Nem fogadhatjuk el, hogy bármilyen, különösen nem valótlan indokok
alapján, megfosszanak bennünket alapvető társadalmi jogainktól, már akkor a tárgyalások felhagyására kényszerítsenek, amikor még el sem
foglaltuk igazán, nehezen megszerzett székeinket a tárgyaló asztalnál.
Nem engedhetjük, hogy kihagyjanak a legfontosabb döntések
megalkotásából, mert ezen  döntések eredményei, a mi életünkhöz
kapcsolódnak, a jövőnk függhet az alakulásától. A valódi tárgyalást
nem lehet tartalmatlan, - bár millió számra kibocsátott,
"konzultációs" levéllel pótolni.

Megújulni úgy kell, hogy új dolgokat kell csinálni, még akkor is, ha
időnként visszatekintünk korábban elkövetett hibáinkra. Az élet minden
területén a megújulásra kell törekedni, hogy ami ma még szinte
elképzelhetetlenek tűnik, az holnap megfogható közelségbe kerüljön,
hogy amit ma elvesznek tőlünk, azt holnap újra a miénk legyen. Csak a
megújulásban szabad gondolkodni, erősebb társadalmi összefogással
felvértezve, hogy mindaz, amit ma megújítani kívánunk, az kiszolgálja
a további nemzedékeket.

A demokrácia fája, mindnyájunk törekvését, mindenki demokráciáját
jelképezi, akiknek fontos az alapvető társadalmi jogok visszaállítása.
A fa  levelei, egy-egy csatlakozó embert  képviselnek. Kezdetben ez egészen apró csemete, alig látszik ki a földből. Célunk, hogy ez
a fa, amely a demokráciába vetett bizalmunkat ábrázolja, a lehető
legnagyobb mértékben terebélyesedjék, hogy minden társadalmi réteg
képviselje magát a lombkoronán, ezzel is kifejezve, erősítve
összetartásunkat. Aki fontosnak érzi a célok megvalósítását, ezt a
pártoktól politikailag független kezdeményezés támogatását, az
csatlakozzon hozzánk, hogy együtt erősítsük a Magyar Köztársaság által
megtestesített sziklaszilárd demokráciát.

Az elültetett hajtás

Minden héten, a csatlakozók nagysága szerint növekszik a demokrácia fája. Reméljük, hogy a hétről hétre közzétett állapot segítségével szimbolizálhatjuk, hogy miképpen cseperedik, a csatlakozó emberek segítségével hogyan képesek energiát közvetíteni Magyarország demokratikus törekvései.

Ha csatlakozni szeretnél a kezdeményezéshez, klikk ide

a hét friss cikkei: