1. rész

- Nincs nálam kamera! - szólok utánuk reménykedve, de mintha rám se bagóznának. Látszik, hogy félnek, még felém sem fordulnak, úgy próbálnak elvegyülni, az akkor már  hatalmasra duzzadt tömegben, hogy még véletlenül se ütközzön, verejtéktől csillogó tekintetünk. Milyen furcsa egy helyzet, most előlem menekülnek a rend őrei, nem fordítva, ahogyan az lenni szokott egy hasonló, de fordított felállású tüntetésen. Pedig hogyan is tudnám őket felismerni, nem vagyok én rendvédelmis, maximum egy szimpla lakástűz alkalmával találkozhattunk ezelőtt, de ilyen esetekben az ember nem azt figyelni, kinek a karjában hagyja el az égő épületet, ilyenkor saját életünk védelme kerül előtérbe. Kimentettek, és legtöbbször ezzel van a dolog lerendezve.

Vagy ott az a kellemetlen igazoltatási procedúra, amikor az ember tudja, hogy minden rendben van a papírokkal, de még is. Valami mindig ott motoszkál a fejemben minden alkalommal, hogy netán elnéztem egy dátumot, vagy az izzókészletemből hiányzik egy darab, netán a kulcskészletem eléggé foghíjas.

Aztán pár perc elteltével megtörni látszik az eddigi elutasítás, és egy hófehérre meszelt ifjú pár közelít felém.

- Csak egy percre, lenne kedvetek arc nélkül nyilatkozni nekem?

- Persze!

- Akkor tessék: