avagy: úgy jó a magyar, ha...

Jenő vagyok, politikus. Mondhatnánk bukott politikusnak is, de hagyjuk a formaságokat, szimplán csak ex-politikus, a legrosszabb fajtából.

Történetem megírása előtt évekig azon gondolkodtam, melyik volt az a pont éltemben, amely rávezetett a piszkos politika pályájára. Miért vettem koromfekete aktatáskát a kezembe, váltam köznépi ellenségképpé, amikor egyetemi évek holdfényes éjszakáin semmit sem kívántam jobban, mint megváltoztatni  fennálló szocialista rendszerünket, hogy én lehessek az újkori magyar államférfi, aki egyenes háttal viseli törekvéseit.

A társadalom új kihívásokat keres önmagának, demokratikus jogállamról ábrándozik. A kizsákmányolás immár tiszta utat törhet magának, nincsen olyan hazug eszme, amely a jó szándék érdekében, milliókat foszt meg a valódi szabadságjogok gyakorlásától. A világ megváltozott, a piac bekebelezte az eddig hátráló országokat.

menekülnek a patkányok?

nemsokára vonulhattok előtte!

Beszélgetünk, miközben a harmadik borosüveg gurul végig az asztalunknál. Valaki felnéz, de nem mer szólni. Most nem. A társaság azon része, akik még valamelyest hisznek polarizált társadalmunkban, még felterjeszt pár értelmetlen elemzési maszlagot, de ennyi. Nem telik többre, nincs mit rajta magyarázni.

Mi tényleg más országban élünk - mondják páran asztalunknál, és nekem is folyamatosan olyan érzésem támad, hogy van némi lopott gondolat a szavukban: olykor tényleg idegenként nézünk egymásra. Pedig egy nyelvet beszélünk. Olyasmi észjárást követünk, mit senki sem képes rajtunk kívül értelmezni. Ezen sokan csak forgatják a fejüket, jelezvén, hogy bár van némi hasonlóság a meneti elképzelésekben, de ennyi csupán, sem most, sem később nem jutunk megfelelő közösségi nevezőre.

Az ilyen beszélgetések a leghasznosabbak: kiderül, aminek ki kell derülnie, eltávozik az, aki nem képes megvadult indulataink uralkodni, és válogatott szitkozódások kíséretében, jobb foglalatosság után nézelődik. Ilyen is van, nem is kevés. Pedig már-már egészen banális a téma, szélsőséges politikai nézetekről bájcsevegni, azt hihetnénk, hogy ebben a feszítésben már nincs az a csont, amit tovább lehetne mócsingozni, de mindig a akad némi elvarratlan vezérfonal. A kedvenc témám, most tessék kapaszkodni, a vérlázító baloldali diktatúra, azon belül is a már megszokott kérdés:

- Hogyan lehet egy ilyen fiatal értelmes ember kommunista?

Persze önmagában ez még nem elég, ilyenkor szoktak megegyező tekintetek után kutakodni asztalunknál, hogy megerősítve lássák azon feltételezésüket, hogy én egy letűnt ideológiai irányzat ambiciózus képviselője vagyok, mondhatni erkölcsi hulladék. Ekkortájt kerülnek napirendre a szocialisták - választási csalásukkal egyetembe -, na meg az elcseszett 8 év, ami miatt most ekkora bajba keveredtünk.

Nincs hát mit tenni, kerülni a témát öngyilkosság, így akaratot erőszakolva kell szembenéznem egy ideológiai hadjárattal, ami villanásnyi gyorsasággal fog az asztalnál újabb és újabb követőkre bukkanni, míg csak bírják hazugsággal. Kellett nekem itt megszólalni. Máig sem értem: mi közöm a szocialistákhoz? Ők ott vannak, én meg itt vagyok. Sohasem voltam párttag, és még csak egyszer szavaztam a jelöltjükre, bezzeg András barátom, aki lassan csukott szemmel is rájuk húzná a vonalakat, ő most is lapít, ahogy mindig is szokta. Én meg csak hajtogatom jelen társadalompolitikai nézeteimet, ami legalább annyira szociális, mint amennyire liberális, néhol konzervatív, esetenként radikális, és próbálom asztaltársaságom figyelmébe ajánlani, hogy mit gondolok az állami nyugdíjrendszerről, a bankokról, és úgy általában a közhangulatról, de esélyét sem látom a hallgatásra. Nem kapok elfogadhatónak tűnő kártyalapot.

Mindkét oldalon mélységes döbbenet figyel. Valószínű, hogy ez a társaság, sohasem fog ebben az összeállításban már egy asztalhoz ülni, és az is jól látható, hogy ki lesz az, aki legközelebb köszönés nélkül fog mellettem elhaladni. Mindez miért? Mert elítélem a nagyobb állami szerepvállalást.

Itt kezdődött minden, a finom bor és a liberális mocskolódás.

alacsony hatásfokú, környezet szennyező, de a miénk.

a hét friss hírei

vagy dinnye

A bukás fájdalmas! Keserű a szánk tőle, még is robog felénk fékezetlenül, mert amikor lehetőség adódott volna a rend teremtésére, az ember önös érdekeit helyezte, a jó szándék előterébe.

- Nagyon sok szeretettel köszöntöm nézőinket  a KártyajóslásTV műsorában, és örülök, hogy itt lehet velünk Icuka, Dél-Afrika leghíresebb jósnője, sok szeretettel köszöntelek Icuka.

- Köszöntöm a kedves tévénézőket!

- Sok mindenről fogunk ma beszélgetni, legfőképpen  asztrológiáról, de ahogyan lenni szokott itt a műsorban, most is várjuk  kedves telefonálóink jelentkezését, hogy Icukával közösen válaszolni tudjunk az önök által leginkább foglalkoztatott kérdésekre.

- Így van, telefonáljanak bátran, és a műsor végén a leggyorsabb telefonáló nézőnk megkaphatja azt a bizonyos karkötőt, amit a műsor megkezdése előtt feltöltöttem pozitív energiával, így viselője az univerzum egész napos energiaáradatban részesülhet még 3éven keresztül.

- Ez nem semmi Icuka, most aztán igazán megéri minél gyorsabban telefonálni, hiszen nem mindennapi ajándékkal készültél a mai adásra.

- Valóban, nem mindennapi élményben részesülhet a legszerencsésebb telefonálló.

- Csapjunk is azonnal a lovak közé, van is valaki a vonalban. Szeretettel üdvözlöm, kihez van szerencsém?

- Viktor vagyok!

- Kedves Viktor, azonnal kapcsolom Icukához.

- Szeretettel köszöntöm önt, Icuka vagyok, miben segíthetek?

- Halló, adásban vagyok?

- Igen, adásban van, tessék parancsolni!

- Sok dolog érdekelne…

- Nagyszerű,tessék mondani a születési adatokat.

- 1963…

- Igen..

- Május 31…

- Születési hely?

- Székes….akarom mondani Mátészalka.

- Nagyszerű, köszönöm szépen, már is keverem a lapokat. Mondja, mire kíváncsi?

- Nyugdíjügyek.

- Szóval az idő múlása foglalkoztatja.

- Így is fogalmazhatunk.

- Nézem, de én nem látok elsőre itt semmi gondot, de várjon. Mintha ez a vonal egy kicsit még is hézagosnak látszana…

- Mi?

- Egy vékony, szemüveges fiatalembert látok. Ambiciózus, tele nagyszerű ötletekkel, csak éppen mintha nem azt a lovat ülné, amit ön szeretne. Beszél össze-vissza, de mintha mindig csak negatív dolgokat szülnének ki belőle. Talán van ilyen a környezetében?

- Van...akarom mondani: már nincsen!

- Helyes!  Nézem tovább, tehát minden rendben zajlik, a fiatalember eltávolítva, mondja: vannak mostanság álmatlan éjszakái? Depresszió, kimerültség?

- Nincsenek, több mint egy éve igen nyugodtan alszom, nem igazán zavarnak a külvilági dolgok. Miért?

- Úgy látom, némi gond adódik majd az anyagiakkal, van valamiféle megtakarítása?

- Természetesen!  Milyen ember az, akinek ma nincs semmiféle megtakarítása? Hát miért dolgozunk mi éjt nappallá téve? Dolgozni, dolgozni, és dolgozni, ez ma a legfontosabb feladatunk.

- Csak azért kérdem, mert költségvetési hézagot látok a jövőre nézve, hagy kérdezzem meg,:milyen beosztásban dolgozik?

- Vezér vagyok!

- Vezér. Mit jelent ez az ön környezetében?

- Én irányítom a birkákat, meg minden mást ebben a kócerájban.

- Értem, csak azért kérdezem ezt, mert a közeli jövőben megszakadni látom a vezérvonalat, valamiféle összefogásféleség készül maga ellen. Látok itt mindent, egyenruhásokat épp úgy, mint öltönyös fiatalembereket, akik a maga képével masíroznak az utcákon. Pénztárosok, targoncavezetők elégedetlenkednek.

- Ez már megtörtént, ne foglalkozzon vele, mi van még?

- Maga tudja. Azért látok boldog embereket is, akik a maga nevét dicsőítik, miközben egy zöld ruhás férfi csönget be hozzájuk, egy fülledt nyári napon. Pénzt hoz nekik, némelyiknek nem is keveset.

- Nagyon helyes, így kell ezt csinálni, hölgyeim és uraim!

- De ugyan ezen embereket később is látom, már nem olyan boldogok, megemelkedett költségeket emlegetnek, és a jelenkor demokráciáját hiányolják. Az öklüket rázzák, és ismét a maga fényképét kísérgetik az utcákon.

- Ezeknek már semmi sem elég? A rohadt életbe, hogy…

- Ne tessék velem itt ordibálni kérem, én csak a tényeket közlöm magával, a jövő kendőzetlen eseményeit.

- Jól van na, hagyjuk ezt,  majd ismét visszaosztok nekik valamit. Azt mondja inkább, mi lesz 3év múlva?

- Nézem, ....ismét zavar támadt a lapok között. ...és megvan!

- Mi van meg?

- A válasz a kérdésére.

- Ne szórakozzon velem, mert azon nyomban kirúgatom! Bökje már ki végre, hogy mi lesz 2014-ben…

tűz is volt, babám!