Kezem ügyébe került – pedig mondta anno anyám, ne kapkodj mindenhez, fiam! – egy kiadvány (gondolom, diaréja volt a kiadónak), minek a címe: Ligetváros. Eltekintek attól, hogy elemezzem a birtokviszonyt, mármint, hogy minek mije van, álljon itt a város fogalma:

A város olyan település, amelynek valamilyen (kulturális, ipari, kereskedelmi stb.) Jelentőségénél fogva különleges, törvény szerint meghatározott jogállása van. A város élén ma általában a polgármester áll.

Kétségtelen, hogy Baán Lászlónak momentán még városa nincs – ráadásul nem is polgármester – de azért jó úton halad, ligete már van.  Meghirdet ebben a kiadványban pl. egy fotópályázatot a
 „A mi ligetünk” címmel. Ezzel csak az a baj, hogy senkit nem kérdeztek meg a többes számból, milyen többesé is az a liget, így hát, maradjunk a birtokviszonynál: Baán ligetéről van szó.

A kiadványba lapozva bőven akad nagyzási hóborttól ízléstelen tervezésig húzódó agymenés. Kiemelnék ezek közül egyet-kettőt.

„Budapest ikonikus épülete lesz az új Néprajzi Múzeum” Aha.  Tekintsünk el az alapszó jelentésétől (az ikonok célja isten és szentjei tiszteletének tudatosítása, valamint az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát átvitten a vallásos szemlélődő és isten közötti kapcsolat megteremtése az ikonikusság is), a magam részéről csupán a csapadék miatt aggódom. 45 fokos lejtőn kurva nehéz még gyepszőnyeggel is megfogni a jó kis nyári záport, hát még egy tartós őszi esőt (igaz, felcsuti stadiongyep kivitelezők?). Nomeg, az elhelyezés, közvetlenül az ’56-os áldozatok emlékműve mellett. Arról az emlékműről van szó, melyet az orbáni történelemkultúra rendezetlen ócskavas halmaznak – és mint ilyet, eltakarítandónak – nevez. Igaz, ott van nem messze az időkerék is, ami meglehetősen régen megállt.  Nyilván való, hogy a homokkal lehet a baj…

Azon felül egy „néprajzi” múzeumot valahogy nem egy síugró sánc alatt képzelek el, de ez legyen az én bajom. Ráadásul, az orbáni megosztás értelmében két kiállító csarnoknak kellene otthont adnia: a mi népünkének és az idegenszívűekének.

De itt van az új kor polihisztora is, aki a VEKE mekegéséből a jövendő Közlekedési Múzeum főigazgatójává küzdötte fel magát (a rokoni vér, ugyebár, nem válik vízzé). Hiába, no, ő még látott sárga villamost. Mondjuk, a jövendő múzeum látványterve legalább eklektikus (nem annyira Vitézyé), engem amúgy a gödöllői Erzsébet-szállóra emlékeztet, de ez nem baj, a Tadj Mahal mégse illene ide. Azért  ebbe a miliőbe elég nehéz pl. Endresz repülőjét elképzelni…

Nomeg, ott lesz a Nemzeti Galéria (ugyan, mi lesz a várbelivel? Habár, ha bele gondolok, eddig Orbán minden irodáját kinőtte…), jól láthatóan az egykori Pecsa helyén. Mit mondjak, ezek a lebegő tetők rohadtul fognak illeni a Nemzeti Galéria jobbára nehéz fajsúlyú képeihez.  Félre értés ne essék, a Louvre üvegpiramisát se díjazza mindenki.

De ott lesz a Magyar Zene háza is, szintúgy japánok által tervezve, lebegő tetőkkel, gésák szertartásosságával. Utoljára ilyesmit az egykori OMÉK-en láttam (ahol, ugyebár, a díjnyertes bikák megcsodálásával párhuzamosan hangosbeszélőn lehetett üzenni, valahogy így:  Erzsi néni Dabasról várja a sógorát az értékmegőrzőnél! Lajos, siess, mert nem sokára indul a busz!) , csakhogy az ottani sátortető alatt töltött káposztát, halászlét, meg pacalpörköltet kínáltak az aranykalászos látogatóknak  :).

A tervezés, persze, dicséretes, csak hát, azon felül, hogy – semjénileg állítva - mi is piros pöttyel a seggünkön születtünk, olyan nagyon semmi azonosság nincs ám! A japán tervezők – bármilyen világhíresek is – nem igazán tudtak azonosulni a magyar néplélekkel, ami, ugyebár, makoveczileg valósult meg. Mi több, ha már zene, nem ártott volna belehallgatniuk Kodály vagy Bartók zenéjébe, és máris elfelejtették volna Cso-cso szant.

Esik még szó a gyepről, leginkább a Vajdahunyad-vár érintettsége okán. Azzal találnak dicsekedni, hogy a franciaországi foci EB pályáival is vetekedő gyepszőnyeggel javítják körülötte a városképet! Nos, aki látta a közeli felvételeket arról a „gyepszőnyegről”, az, attól tartok, némileg kételkedni fog. Én inkább az angol gyepre fogadnék. Igaz, azzal semmi gond nincs, mindössze kb. 300 évig kell locsolni és nyírni, mire olyan lesz.

Orbán csak 20 évre tervezte magát bebetonozni. Végül is, ennek is megvan az előnye: se locsolni, se nyírni nem kell.