Mert, hogy igény lenne rá, az tuti.

Ez a Matuska pont a legjobbkor követte el nevezetes merényletét 1931. szeptember 12-én Biatorbágynál, ugyanis akkoriban tombolt a világválság és teljes káosz uralkodott – mind gazdaságilag, mind mentálisan – Magyarországon is.

Az akkori kormányzat kapva kapott az eseten, és izibe be is vezette a statáriumot. Erősödtek a baloldali mozgalmak, erősödtek a jobboldaliak is, ott volt a lehetőség a statáriális állapoton keresztül leszámolni velük. Meg is tették – mondjuk, a szélsőjobbot illetően nem annyira hatékonyan.

Manapság is hasonló a helyzet: gazdasági válság is van, meg káosz is a fejekben. Ráadásul van nekünk egy – egyenlőre intakt - terrorellenes törvényünk, ami igencsak alkalmas hasonlóra, mint egy statárium. Pech, hogy nem akad egyetlen nyamvadt terrorista sem, aki okot szolgáltatna a bevezetésére.

Pedig egy mai Matuskának nem lenne mitől félnie. Matuskát anno ugyan a bíróság halálra ítélte, de az ügyvédei elérték, hogy életfogytiglanira változtassák. Azután, amikor a szovjetek felszabadították Vácot is, szépen kisétált a börtönből, és eltűnt. ’45 után soha senki nem hallott róla többé semmit.

Ahogy a jelenlegi Polt-féle ügyészség a dolgokat intézi, ez a forgatókönyv ma is elképzelhető. Azon felül Orbánéknak úgy kellene egy hasonló merénylet, mint egy falat kenyér. A 2018-as választás már nem is lenne érdekes.